Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-01-30 / 5. szám
5. szám.-Élés dolgában különösen néni. Azért nem lesz fölösleges, ha minden szószéken felcsendül a takarékosságra felhívó komoly intelem. Sok eredményt ugyan nem várhatunk tőle, mert aki az „együnk, igyunk, holnap meghalunk úgyis“ filozófia valló] \ az nem sokat törődik a mi intelmünkkel, azonban bizonyára lesznek olyanok is, akik megszívlelik. Iskolalátogató. Az aszódi ev. főgimnázium meglátogatásával és benne az állami felügyelet gyakorlásával dr. Bailies Ferenc budapest-vidéki főigazgatót bízta meg a kultuszminiszter. A világháború irodalmának teljes gyűjteményét akarja megszerezni a bécsi udvari könyvtár, ezért a kultuszminiszter felhívta az egyházi főhatóságot, hogy az alájuk rendelt hivatalok és intézetek ily irányú kiadványait — még azokat a nyomtatványokat is, melyek könyvárusi forgalomba nem kerülnek, három példányban hozzá bekiildjék. Olvasmány a sebesülteknek ménhárdi (Sze- pes m.) lelkész úr fe'hivja figyelmünket arra, hogy a betek evang. katonák közt kiosztandó vallásos tárgyú olvasmányokat régi Luther-, Prot. árvaházi, Gotthold-, Gusztáv- Adolf is más naptárakkal lehet pótolni. Népünk, mely már annyi áldozatot hozott, az évek során át összegyűjtött naptárairól is bizonyára szívesen lemondana s igy egyszerre bőségesen volna magyar, német és tótnyelvü vallásos tárgyú olvasmány. A naptárak gyűjtésére is van egy pár javaslata. Alkalmas helyen lakó lelkészeknek kellene a közvetítésre vállalkozni. Mi többiek összegyüjtenök híveinktől a naptárakat s jelentenők, hogy mennyi áll rendelkezésre. A közvetítő lelkészek azután, akik a kórházakkal érintkezésbe lépnének, disponálnának a gyűjtött naptárak felett s azokat a szükséghez képest az egyes kórházakba küldetnék. Homola István kassai lelkész úr már most is igen szívesen fogad ilyen küldeményeket. Ezt a javaslatot megszivlelés végett olvasóink s különösen lelkésztársaink figyelmébe ajánljuk. Persze ezt a munkát a mi hivatalos apparátusunk gyönyörűen elvégezhetné, hogyha nem tartozik is kifejezetten hatáskörébe és nem szorosan vett közigazgatási teendő. Azonban meddig várjunk rá? Tegyük tehát közhírré, hogy régi naptáraknak is jó hasznát vesszük s ha összegyűlt egy csomó, Írjuk meg valamely kórházban fogla'atoskodó lelkésztársunknak, hogy hány naptárat tudnánk küldeni. Egy pár kórházat igy is el lehetne látni olvasnivalóval. Hogy azonban lehetőleg mindenhova jusson, az Evang. Lapban szívesen közzélesszük, hogy hova mennyi olvasnivaló kellene. Akik gyűjtik az ilyesmit, azok ezután egyenest az illető lelkésznek írhatják meg, hogy milyen könyveket és mennyit tudnak a rendelkezésére bocsájtani. (Szerk.) Német misszió japánban. Dr. Schiller superintendens Kiotóból a következőket Írja: „A mi hely77 zetiink itt a következő: személyünk biztonságban van. Jó akaratot az elöljáróság részéről bőven tapasztalunk. Mindenütt titkos rendőrök őrködnek fölöttünk, hogy bántódásunk ne legyen, amint azt már régebben is tapasztaltam. Munkálkodásunk természetesen sokkal több nehézséggel küzd mostanában, mint békeidőben, de azért elviselhető. Eltekintve a financiális oldaltól, nincs okunk a nyugtalanságra. A háborús helyzet majd elmúlik s már sokkal rosszabb időket is átéltem a Németország elleni rossz hangulatot illetőleg. A mi missziónk már kezdettől fogva tisztán vallásos jellemű tevékenység volt, (eltekintve tán az elmúlt években létesített gyermekkert (óvoda) és diákotthontól) úgyhogy nem igen hinném, hogy a hatóság rossz szemmel nézne ránk és kilátásba helyezhetjük nemcsak, hogy munkánkat megtarthatjuk, hanem, ha a háborús helyzet véget ér, nagyobbá is fejleszthetjük. Igazat ir nekem dr. Fujinami tanár: „Azon véleményen vagyok, hogy ezt a rossz időt még inkább jól fel lehet használni, hogy megmutassák az embereknek, mily magasztos és áldással teli az önök, mint Krisztus evangéliuma hirdetőinek munkája.“ Ez az én véleményem is és Gundert szabad misszionárius is igy gondolkozik. Hogyha őszintén s igazán más szándékunk nincs, mint a szivekbe az evangélium magvát hinteni, akkor nincs okunk az itteni viszonyok közt, hogy hűségesen s buzgón tovább ne dolgozhassunk. Elég oly missziói terület van, ahol a munka sokkal nehezebb és veszedelmesebb, mint itt. Kiilöm- ben pedig egyetlen német vagy osztrák nem panasz- kodhatik, hogy Japánban rossz bánásmódban részesült volna . . . Missziónk letűnése itt nemcsak vallási szempontból volna fájdalmas, hanem súlyos csapás volna a németségre is, amely most itt az egyik pozíciót a másik után adja föl. És a háború után a kibékülés fontos munkáját a két nemzet között meg kell tennie. — A mi missziónk, ha majd a béke beáll, arra lesz hivatva, hogy a barátság kötelékét Németország és Japán között szorosabbra fonja." SZERKESZTŐ KÖZLÉSEI. • ,, A Theol. Szaklap uj szerkesztőjének Szclenyi Ódon dr.- nnk a beköszöntőjét e számban helyszűke miatt nem közölhetjük. Jövő számban hozzuk. # A napközi gyermekotthonoknak legalább a háború tartamára való berendezését nagyon ajánljuk lelkészolvasóink figyelmébe. Pálfi tanfelügyelő úrnak köszönöm, hogy erre a kérdésre ráterelte a figyelmet. Nem könnyű dolog, de sajnos nagyon szükséges. Ahol az előfeltételek megvannak, ott a legjobb bizalommal az egyházközség vagy a községi képviselőtestület utján az illetékes tanfelügyelőhöz fordulni és az ő közvetítésükkel az óvónő vagy gyermekkertésznő kirendelését kieszközölni. Iratterjesztésre Zatliurcczky Lássló ev. lelkész űrtói Assakürtröl 3 koronát kaptam. Bár ö maga is sok sebesült és egészséges katonát gondoz s ellát iratokkal, buzdításul küldi ezt az összeget. Legyen áldás rajta. 78
