Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-12-18 / 50. szám
EVANGÉLIKUS LAP 50. SZ. EGYHÁZI ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP ARANYOSMARÓT * ÖTÖDIK ÉVFOLYAM. * 1915. DECEMBER 18-án. 1915.- Szombatonként jelenik meg. - A lapot illető közlemények előfizetési és hirdetési dijak a lap szerkesztősége címére Nagybörzsönybe (Hont vm.) küldendők. főszerkesztő: SZTEHLO KORNÉL. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ: SZIMONIDESZ LAJOS. fómunkatArsak : HORNYÁNSZKY ALADÁR LIC. FIZÉLY ÖDÖN És ENDREFFY JÁNOS Az előfizetés ára: Egész évre 12 k. fél évre 6 K. ügyes szám ára 30 f Hirdetés dija: Egész oldal 28 K Kisebb hirdetések (pályázatok) minden szava 6. fillér. - Többször megjelenő hirdetéseknél megfelelő árengedmény. Tartalom r Sz L.: A jövőbe néző vallásosság. — Alberti Ernő: A vallás és a háború, (folytatás és vége). — E. ./.: Minden Istentől. — Irodalom. — Külföld. — Különféle. — Hirdetések. Jövőbe néző vallásosság. A fa nemcsak gyökerével szív táplálékot. Törzse felnyúlik a magasba, ágai között vihar tombol vagy szellő susog. Napfényből és a szellő csókjából is él. Valahogy így van a vallásosság is. Bármily mélyre bocsássa is gyökereit a múlt talajába, nem csupán onnan szívja életerejét. A jelen kérdései, a jövő bizonytalansága, remények, álmok mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a vallás szilárd meggyőződés, előbbre vivő hatalom legyen. A keresztyén vallásban meglehetősen sok a történeti elem. Hagyományos dogmatikák mögött ott állnak a hitvallások, hosszú évszázadokra nyúló történeti fejlődés üledéke alatt megcsörren a kutató ásója az új- testámentomi alapkövön. De ez se homogén tömegű szikla, hanem réteges kőzet. Legfelül esik a jánosi theologia, ez alatt van a páli evangélium, melynek Krisztus a centruma, mindkettő Jézus evangéliumán nyugszik; ennek pedig a mennyei Atyáról szóló tanítás és a szeretet nagy parancsolata ad el nem múló értéket. A történeti megkötöttség azonban még sem teljes. Van a keresztyénségnek két olyan alapvető tana, amely feloldja a múlt igézetét, enyhíti a történeti megkötöttséget. Az egyik a szent Lélekről szóló tan. Ez a keresztyénség drága öröksége, mely Krisztus híveit clvezérli minden igazságra, lehetővé teszi, hogy nyitott szemekkel tekintsenek elébök meredő setétségekbe, a dolgok mélyére. Ez a pünkösdi Lélek. Örök kár, hogy az egyházi esztendőben csak két napig tart a pünkösd ünnepe s vele együtt a Lélek uralma is csak szűk körre terjed. A másik tan ádventi tanítás, az Ur második eljöveteléről szóló ige. — Egyszer már itt volt a Messiás. Ő vala amaz igaz világosság és az volt nemcsak az ő, hanem az emberiség tragikuma is, hogy az emberek jobban szerették a setétséget a világosságnál!... Földi élete a kereszten végződött. Az igazság, jóság és szeretet eme megcsúfolása ellen való lázadás 789 a feltámadás és az Úr másodszor való eljövetelének a hite. Az Úr mégegyszer eljön. Nem szolgaképen s mint áldozatra szánt bárány, hanem eljő az égnek felhőiben, eljő hatalommal és dicsőséggel, eljő, hogy mcgcsúfoltatása után diadalmaskodjék és lábai alá tiporja minden ellenét. Ez az ádventi hit egyszerre vállon ragad és a jövendő felé fordítja tekintetünket. Ne a történeti maradványokat, régi írásokat és legendás hagyományokat kutassátok, ne az legyen vallásosságtok mértéke, hogy melyikótök tud többet elhinni, avagy jobban kételkedni, hanem forduljatok napkelet felé Ott pirkad a hajnal, ott kel fel a nap! Ne a múltak folyton növekvő porrétege alatt keressétek a lába- nyomát, hanem menjetek az elé, aki hatalommal és dicsőséggel jön, azt fogadjátok, az elé teregessétek ruháitokat, szórjatok útjára virágokat s kiáltsátok: Áldott aki jön az Úrnak nevében! Ezt prédikálta Pál apostol, amikor azt mondta: „örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek... Az Úr közel vagyon T Ezt olvasta ki a jelenések könyvének írója apokalyptikus látomásokból s ennek a hitnek a beteljesedését rajzolta meg a világ végéről írott munkája nagyszerű jeleneteiben- Az itt járt Jézus földi alakját felváltják a bárány, a trónon ülő biró, vagy a pokol minden hatalmasságával viaskodó hős apokalyptikus képei. Ez a különböző képekben megnyilvánuló vágyakozás folyton új meg új alakot ölt. Ha a mi hitünkről, a mi várakozásunkról adnánk egyszer számot magunknak és nem folyamodnánk régi forrásokhoz, hogy azokból tudjuk meg, minőnek kell a mi meggyőződésünknek lennie, akkor ezek közt a képek közt helyet követelhetnénk a mi eszményeinkből alkotott alaknak is. Miért is ne látnok egyszer az eljövendőben azt, akit mi várunk!?... Joguk volt hozzá hajdankor prófétáidnak és az első keresztyén generációknak, álmodhatunk mi is ideált! Mint ahogy Nietzsche megálmodta ateisztikus alapon a maga Übermensch-ét azt az emberideált, akit az emberiségnek létre kell 790
