Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-11-20 / 46. szám
46. szám. haza a halottat, de az nem a torba jő, a többi vendégek közé, mint a nógrádi palócoknál, hanam az utcai szobába, ezért ennek asztalát szép, tiszta asztalkendővel leterítik s arra egy kis szelet kenyeret és egy pohár vizet tesznek. A kiskunfélegyháziak szerint a gyászház tetejére szálló galamb az elhunyt lelke és ha az a galamb fehér, a megboldogult üdvözült, ha barnás folt van rajta, bűnös s így elkárhozott, még pedig annál bünösebb, mennél nagyobb az a barnás folt. Az ilyen bűnös, elkárhozott lélek éjfél táján hazajár és elkeseredett haragjában minden keze ügyébe eső tárgyat, mint: tálakat, bögréket, tányérokat s egyéb konyhai edényeket és szobai bútorokat nagy zörgés, lárma kíséretében földhöz csapkod. Az üdvözöltek lelkei ez alatt a templomban vannak s misét hallgatnak. A moldvai csángók szerint a meghaltak lelkei mindig az élők körül tartózkodnak, azért őket megbántani, róluk rosszat mondani nem szabad, mert megharagusz- nak és a sértőn megbosszulják magukat. Ezek a lel <ek az élők mindennap étkezéseiben is részt vesznek, még pedig jóllaknak az ételnek és az italnak elszálló párájával. A szarvasvidéki öcsödiek a szemfödél egyik sarkából levágnak egy darabot és avval megfüstölik a házbelíeket, hogy a halott szelleme ne járjon haza kisérteni. A felvidéki tótok szerint a holtat nem szabad fejjel kivinni a házból, mert hazajár. Az avatás előtt elhalt gyermekágyas nő mindig gyermeke után sir. Hogy vissza ne járjon, minden halottnak meg kell fogni és jól meg kell nyomkodni a nagy ujját és a legkedvesebb tárgyat be kell vele tenni a koporsóba. Németpróna vidékén, ha egyik-másik sokáig távollevő emberről nem tudják, él-e, vagy meghalt-e, a kenyérre, mielőtt a kemencébe teszik, piros pántlika-csokrot tesznek, mely megég, ha az illető meghalt, vagy feltételes halotti misét szolgáltatnak, mely közben, ha az illető megha t, a misés könyvben a levél magától megfordul. Minden halott pedig, amint elhunyt, először a távol-, azután a közel-lakó rokonoknál, jóbarátoknál és ismerősöknél, majd az asztalosnál, végül a sírásónál jelentkezik nagy zörej, lárma, dübörgés kíséretében, ízléstelen, visszataszító és kegyeletet sértő szokás uralkodik az alföldi sokácok között, amennyiben az akasztott embert, hogy vissza ne járjon, arcul ütik. Meglepő, sajátságos vélekedésük van a halott leikéről a karasmenti románoknak. Szerintők a halott lelke jó darabig, a halott, még pedig leginkább teste fölött szállong. A halott ekkor tulajdonképen nem is halt meg még, hanem csak álomszerű ájulásban, dermedtségben van. Ebből a félig holt állapotból erős elhatározással, erős akarattal fel is lehet ébreszteni. Ez a célja a sok és nagy hangosan előadott halotti éneknek. Amig a holttest a gyászházban kiterítve fekszik, a lélek néha elszállt felőle és a hátrahagyandó élők közé vegyül és részt vesz életőkben. Ebbéli szerepében bizonyos 727 szükségei, igényei, vannak, amelyeket ki kell elégíteni. Erre valók a „pománák“, azaz halotti adományok. Ha valakinek álmában jelenik meg a halott lelke, ki kell elégíteni, még pedig ha éhes, étellel, ha szomjas, itallal., A ki nem elégített lelkek bősz szellemekké válnak és az élőknek sok szerencsétlenséget és gyötrelmet okoznak. Ezeken a néha-né iá és rövid ideig, és pedig leginkább csak a temetést kö/ető éjszakán hazajáró lelkeken kivül vannak állandó kisértetek is, melyek hosszú évszázadokon át minden éjfélkor, vagy minden nap pont délben kisértenek. Ezek bizonyos helyekhez: házakhoz, kastélyokhoz, várakhoz, templomokhoz, kápolnákhoz, vagy ezeknek is csupán bizonyos helyeihez, szobáihoz, termeihez pincéihez, vagy, ezek romjaihoz, továbbá egyes keresztfákhoz, folyókhoz, erdőkhöz, rétekhez, ligetekhez, hegyekhez, barlangokhoz, sziklákhoz vannak kötve. Ilyen helyei majdnem minden országnak és majdnem minden vidéknek vannak, melyeken vagy melyeknek környékén kiváló családok laktak, melyeknek életiben valami borzalmas esemény játszódott le, mely oly hatalmasan vésődött be a kö- rülőttök lakó nép emlékezetébe, hogy azt onnan évszázadok sem tudták többé kitörölni. A sok közül csak egyet emlitsüik: a Habsburgok fehér asszonyát, aki megjelenésivel a Habsburg-dynastia egy-egy tagjának elhunytát előre megjelenti. íme a „hazajáró lelkek“-be vetett hit mint az emberiség legerősebb babonáinak egyike! Elpusztit- hatlan gyökérszálakkal él és táplálkozik majd minden ember lelkében. E t a hitet mint sok történelmi korszak gondolatvilágának jellemzőjét a költészet sem hagyhatta érintetlenül és kiaknázatlanul. A világirodalomban nagyon szerepelnek a „hazajáró lelkek." A számos eset közül itt csak a legfontosabbakat és legismertebbeket említhetjük meg. A legelső helyen ezen a téren is, természetesen, a régi klasszikus irodalom áll, s itt is elsői sorban Homeros „I)iás“-át kell említenünk, melyben az elesett Patrokles szelleme jelenik meg Achillesnek álmában. Vergilius „Aeneis“-ében az acháiok által megölt Crensának, Aeneas feleségének, árnya jósolja meg az őt keresni induló férjének a trójaiak jövőjét. Sophoklesnél Elektra látja álmában édes atyját az alvilágból felszállni. Ezeknél megrázóbbak a modern költők szellemjelenései. így első sorban Sha- kespeare-éi, aki „Hamletijében Duncannak, Hamlet édes atyjának, „Macbeth“-jében Bangónak, Macbeth fővezérének szellemét, állítja amabban Hamlet, emebben Macbeth szemei elé. Bürger „Lenore“-jában a messze földön elesett harcos jő el mennyasszonyáért és viszi magával siri hazájába. Túlozva szerepeltetik a „hazajáró lelkek“-et a német „végzet-tragédia“-irók s ezek nyomán Grillparzer is „Ahnfrau“ cimü darabjában. Megható azonban Vörösmarty „Két szomszédvár“ cimü eposzában a bájos Káldor Enikőnek haza728
