Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-11-20 / 46. szám
46. szám. maga ulán, azért a gyászolók a megfelelő eszközöknek, ruháknak, fegyvereknek, ékszereknek és egyéb tárgyaknak csak nagyon kicsinyített másolatát, vagy festett képét tették be szerettök sírjába. Ilyen kis alakú fegyverekkel, dísztárgyakkal ékszerekkel és szerszámokkal Európának már ősrégi, történelem előtti népei is kedveskedhettek halottaiknak. A nagymüveitségű és rendkívül gyakorlati érzékű régi egyptomiak elhunyt családtagjuk feleségeinek, gyermekeinek, szolgáinak képét helyezték el a sírban. Sőt sok sírban magának az illető halottnak a képével is találkozunk. Ez utóbbit óvatosságból tették, hogy ha maga a bebalzsa mozott halott tönkremenne, legyen mit a sírból kikelni szándékozó halott lelkének magára öl enie. A mai kínaiak meg papírból készült házakká', hordágyakkal, székekkel, nő- és rabszolga alakokkal, ökör- és kecske másolatokkal, aranyos és ezüstös papír szeletkékkel áldoznak őseiknek. Ezek a siri áldozatok átmenetet képeznek a lélt knek ahhoz a tisztultabb felfogásához, mely szerint az rövid időre elválhatik a tes tői. így a silluk-négerek azt hiszik a holtakról, hogy ezek mind az élők közelében tartózkodnak és azokat kisérik. A szamoánok úgy vélik, hogy halottaik éjjel mint tüzszikrák jelennek meg e földön, egykori lakásukat meglátogatják és hajnalkor ismét eltűnnek. Az irokézek minden sirba egy kisebb lyukat fúrnak, hogy a lélek akadálytalanul mehessen be és ki. Az indus nyugodtan néz a halál elé ama biztos leményben, hogy fog élni és övéivel ösz- szeköltetésben maradánd. Az ausztráliai négerek azt hisszik, hogy a fehérbőrű emberek fekete őseiknek a felhőkből a földre szállott és testet öltött sztllemei. Ide tartozik úgy a mult, mint a jelen müveit és kevésbé müveit népeinek, mint a kiraial-nak, zsidóknak perzsáknak, indusoknak, görögöknek, rómaiknak és germánoknak ama hite, hogy az ősök szellemei kikelnek sirjaikl ól, vagy az ahilágból és mint jó, vagy mint gonosz szellemek avatkoznak bele az utódok életébe. A zsidóknak „therafim“ vagy „röfaim“, a rómaiaknál „lares“ vagy „penates“ volt a nevök. A halottak leikeinek eme tisztultabb, szellemibb felfogásának megfelelt a nekik való áldozás, amely már nemcsak anyagi adományoknak, ételeknek, italoknak, ruhadaraboknak, arany és ezüst ékszereknek, vagy ezek képmásainak nyújtásából vagy megégeté- séből, hanem lelki, szellemi tiszteletnyilvánitásokkal, fohászkodásokból, imádságokból állott. A magyar nép is erősen hisz a „hazajáró lelkekben. Ezt bizonyítja a körében uralkodó sok halotti szertartás, babona és hiedelem. Különösen a Baranyai Hegyhát lakosai, a nógrádi palóczok és a borsodi matyók válnak ki ezen a téren. A legelőbb említettek a haldokló kezébe foglalkozása szerszámait: ásót, kapát, adják. Fejére kézi rostát tesznek, hogy az elszálló lélek a rostán átha725 ladva, megtisztuljon. A rostát tartó férfi vagy nő egyik kezével a rostát fogja, a másikkal a haldokló szemét, száját nyomkodja. Ugyanakkor egy másik jelenlévő ablakot nyit, hogy a búcsúzó lélek szabadon, akadály nélkül szállhasson az ég felé. Ezután vizsgálják a halott szemét és száját, nem maradt-e nyitva. És ha szeme maradt nyitva, „akkor vagy egy megbántottját akarta még megbékéltem, vagy valami tartozását akarta leróni.“ A temetés napján midőn a pap és a mester az udvarra érnek, erős kalapácsütésekkel lezárják a koporsó fedelét. A temetőhöz érve kapujában megálla- nak néhány pillanatra, mert „azt hiszik, hogy a halott lelke a temetőkapuban vár addig, mig egy új halott lelke felváltja. Papot, mestert, rögtön a temetés után a temetőben fizetnek „hogy a halott lássa, hogy eltemettetésének költségeivel adósai nem maradnak.“ A temetés után következő éjjelre a halott ágyát érintetlenül hagyják s abb^», ha férj halt el, a feleség, ha a feleség hunyt el, a férj fekszik, „hogy a halott álmában tudtára adva kívánságát teljesíthesse azt és hogy hamarább elfelejthesse.“ A halott utolsó kívánságát pedig, akár még életében, vagy holta után valakinek álmában nyilvánította is azt és bárminő legyen is az, feltétlenül teljesíteni kell, mert különben a halottnak nincsen nyugalma és visszajár. Ugyanezt tartják a nógrádmegyei palócok is. megtoldva azzal, hogy ha a már elhunytat is valaki megsérti, megbántja, vagy ha csak valami csekély mulasztást is követ el vele szemben, a megbántott halottnak lelke mindaddig visszajár, mig a bántalmat, hibát vagy mulasztást jóvá nem telték. Ha fiatal ember hal meg, annak mellére lópatkót tesznek. Ez bizonyára annak az ősi pogány- kornak az emléke, amikor a fiatalon elhunyt harezo- sotat lovaikkal együtt hántolták el. Áldott állapotban elhalt nő koporsójába pedig egy kis inget, egy szál vékony gyertyát és egy krajcárt helyeznek, amit a kiszemelt keresztanya köteles adni. A krajcárt a meg- kereszteletlenül elhalt gyermek kezébe adják, hogy érte a másvilágon az örök világosságot megvehesse. Kis gyermek koporsóját a temetés alkalmával egy székre teszik, melyet azután a háznál megtartott temetés elvégeztével feldöntenek és úgy hagyják addig, mig a ten etésről vissza nem térnek, hogy a gyermek zavartalanul nyugodhasson. A temetés után halotti tort tartanak, melyen a „halottra“ is terítenek, mert azt hiszik, hogy a halott a temetést követő éjszakán haza jön „a szállást megköszönni.“ Azért, hogy a halott ne kopogjon, meg hogy könnyen is járhasson, a férfi csizmájáról leveszik a sarkot, a nő hajába necn teszik az u. n. „konytyvas“-at, hanem azt egy darabka fával, vagy a lúd szarnytollainak vastagabb végevei, az u. n. „siptolyú“-val helyettesítik.“ A halott „jókezibe*, vagyis jobb kezébe a tardi matyók is tesznek krajcárt, de ez már arra szolgál, hogy erte magát a Jordán folyón átvitesse. A borsodmegyei matyók is várják 726
