Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-01-30 / 5. szám
jusson az ügyük. Az aki a nyitrai egyház ügyét nagy buzgósággal mozgatja és fáradhatatlanul dolgozik érdekében, — szintén lutheránus. Mi, akik velők jajgatunk, sirunk — szintén ! . . . Rajtunk és a mi hitünkön nem múlik semmi. Mi hivei és követelői vagyunk annak, hogy fogjunk már mi is ahhoz, amit egyházépitési politikának neveznek. Egyházunk vezetői ne becsüljék túl az adminisztratív munkát és az évenként egyszer- kétszer-háromszor megtartott és végig elnökölt gyűlések fáradságait. Egy a szükséges dolog. Ezt válasszák ők is és a meglevő egyházak bölcs adminisztrálásán kívül legyen gondjuk arra is, hogy a jövőért is tegyenek valamit. Most ugyan háború van. Utána azonban megint jön majd a normális élet ... Ha nem akarjuk, hogy a rendes létért való küzdelemben feltétlenül a rövidebbet huzzuk, akkor most is azon kell töprengenünk, hogyan vértezzük fel magunkat. A zsinatnak most gyönyörű feladata volna. Új törvényekkel új életet inaugurálni egyházunkba! A régiekkel együtt el lehetne takarítani sok minden lomot és romot, megcsontosodott rossz szokást s megifjodva fogni neki az új feladatoknak! Ezek közé az új feladatok közé való az egyház- alapitó politika is. Nem lokális érdekek szerint, hanem közegyházi szempontok erélyes érvényesitésével központokat kellene teremteni a diaszpórák számára és őrállókat állítani a veszélyeztetett pozíciókba. Erre a célra pedig akár a gyámintézet utján, akár másképen sok pénzt kellene juttatni, hogy a diaszporagondozás fontos egyházfenntartó munkájának ne legyenek örökös anyagi akadályai. Nyitrát és a többieket — longus est ordo idem petentium decus ... — fejleszteni, önállóvá tenni eminens egyházi feladat! Erre felhívjuk az illetékesek figyelmét s igen hálásak volnánk a zsinatnak, hogyha az atyák bölcsessége ehhez az egyház- alapitó politikához a megfelelő anyagi fundamentumot is meg tudná teremteni. Sz. L. riagyar talizmán. 5. szám. 67 68
