Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-10-16 / 41. szám
EVANGÉLIKUS LAP 41. SZ EGYHÁZI ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP ARANYOSMAKÓT A ÖTÖDIK ÉVFOLYAM. * 1915. OKTÓBER 16. 1915.- Szombatonként jelenik meg. - A lapot illető közlemények előfizetési és hirdetési dijak a lap szerkesztősége cimére Nagybörzsönybe (Hont vm.) küldendők. FŐSZERKESZTŐ: SZTEHLO KORNÉL. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ: SZIMONIDESZ LAJOS. FÓMUNKATArsak : HORNYÁNSZKY ALADÁR LIC. FIZÉLY ÖDÖN És ENDREFFY JÁNOS Az előfizetés ára: Egész évre 12 k fél évre 6 K. Egyes szám ára 30 f Hirdetés dija: Egész oldal 28 K Kisebb hirdetések (pályázatok) minden szava 6. fillér. - Többször megjelenő hirdetéseknél megfelelő árengedmény. Tartalom: Wolf József Temetési ének. — R. J. Lelkész .árvák otthona és lelkészek háza? — Húszáéi Gyula Az ember származása XV. — Szemle. — Irodalom. — Különféle. — Szerkesztő közlései. — Hirdetések. Temetési énekek. L Dallama: Ki csak Istenre dolgát hagyja. Erős Isten, hozzád kiáltunk, Téged keresünk, mi Atyánk ! Véres háborúk utján járunk, Nehéz napok jöttek reánk. Örökös gyász az életünk: Aggódunk, sírunk, temetünk! Most is a lelkünk gyászba vonva, Szemünkből részvét könnye hull ... Halottunk van s nincs koporsója, Sírja nagy mes ze domborul. Csak hü emléke van jelen, De ő ki tudja, hol pihen! Ki tudja, hol vetette ágyát Véres harc után a halál? Szerettei hiába várjak, Hozzájuk haza nem talál. De bárhol nyugszik jeltelen, ö, az Űr, mindenütt jelen. Atyánk, bízzuk őrizetedre Sírját, mely annyi bút fakaszt. Harmatozz gyógyírt a sebekre. Szeretteinek ad) vigaszt. Azzal oszlasd a bánatot, Hogy ez volt szent akaratod. Ne vond meg tőtünk sem kegyelmed, Kik a sirókka könnyezünk. Csapásiddal 1 lkü k neveljed, Ne hagyj el n inket, légy velünk, Hogy bizzunk csüggedetlenül, Mig az örök lét ránk derül. Wolf József losonci lelkész. 641 mii árvik otthoni és leteli hízó? Lelkészértekezlcten felolvasta: R J. Nagy tiszteletű Egyházmegyei Lelkészi Értekezlet! A midőn lelkészi karunkat számon veszem, szinte megdöbbenek bátorságomon, amikor a lelkészi kar életébe mélyen vágó intézmények léte vagy nem léte felett kell határozatot mondanom, holott én vagyok a legfiatalabb, a legkevesebb élet tapasztalattal, mig a többiek bőséges sőt egészen közeli tapasztalatokat szerezhettek hosszú működésük, a lelkészi pályán sokszor az anyagi viszonyokkal küzdödésük közben; másrészt, ha meggondolom azt, hogy a felszólalásomhoz semmi más forrás nem állott rendelkezésemre, mint a mely bármelyikünknek kezében is volt: a M. E. L. E. kérdőivé egyfelől, másrészt az Örállóban megjelent Paulik és Mikolás. féle cikkek. Hogyan? A M. E. L. E. kérdőpontja is szolgálhat forrásul? Sajnos, a magam részéről úgy tartom, igen. Ha szerte nézünk magunk körül, azt látjuk, hogy a „lateiner" pályán működők, de talán tovább mehetünk az őstermelőt, nagybirtokos, gyáros stb. köröket leszámítva, mindenütt találunk szervezeteket intézményeket az egyes foglalkozási körben lévők között, amelyek saját tagjaikat szükség esetén segélyezik, rosszul mondom: a nehezebb viszonyok esetén testvériesen támogatják. Kell-e szebb példára mutatnunk, mint aminő áldásos működésű intézményt látunk a tanítói körben. Nem tudom, én nem ismerem-e, vagy úgy van, hogy ép a szeretet tevékenységre serkentő lelkészi kar körében nincs meg azaz intézmény, mely a kölcsönös támogatás, összetartozás és odatartozás révén az élet minden nehéz változásaiban megadja azt, amire a lelkész vagy családja rászorul, amit az azután orcza- pirulás nélkül elfogadhat. Vagy a lelkészi kar önfeledte altruismusában tette-e ezt eddig? 642
