Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1915-10-09 / 40. szám

40. szám. külföldi bibliaterjesztő társulat, a háború kitörésekor feloszlatta a nálunk és a szövetséges államokban levő raktárait és elbocsátotta alkalmazottait. Nem lesz ma­gyar biblia. Magunknak kell ezentúl nyomatnunk.“ Kétségbe kellene esnünk egyházunk jövője felett, ha százak ezrek szive meg nem mozdulna, százak, ezrek zsebe meg nem nyílna a magyar biblíatársulat megalapítása érdekében. A kezdet megvan. Népünk tud a mozgalomról s az őrállók: lelkészek, felügyelők, tanítók buzgóságától függ, hogy diadalút vagy halál kezdete- e ? 11 H. rj~j~r.-i_rrr-i—r *nj~n*nj~ n*rrrri)*i i—— <i-* SZEHLE. Hogyan lehet a gyermekek vallásáról szóló törvényt „kegyelmi utón“ megváltoztatni ? ! Az „Egyházi Közlöny“ ez évi 40. számában dr. Scheffer János közöl egy 78,256/1914 számú kultuszminiszteri véghatározatot, melyben kultúszminiszteri utón meg­engedi, hogy egy református atyának a törvény szerint református vallásban nevelendő fia atyja halála után róm. kath. anyja által a katholikus vallásban nevelhető legyen. Ezt az anya kérte. Az anya kérelmére a nagy­váradi árvaszék 37376. számú véghatározatával az anya kérelmét pártolólag terjesztette a kultuszminiszter elé, s azt kérte, hogy az „a* kérelmet kegyelmi utón kedvezőleg elintézni méltóztassék.“ Az árvaszék ezt a határozatot azzal indokolt?, hogy az atya halála után a gyermek tartása egészen az anyára nehezedik, a kiskorú eddig is a róm. kath. vallásban neveltetett, az anyának jelenlegi állásában való megm áradása s igy a gyermek létérdeke, követed meg, hogy a gyer­mek kath. legyen, végül a miniszter 49659/1909. szám alatt már egyszer egy hasonló intézkedést tudomásul vett. Ezen figyelemreméltó intézkedés következtében az a helyzet áll elő, hogy egy hivatalosan református tanulót katholikus hitoktató tanít, osztályoz, szentsé­gekben részesít, mert ezt a kultuszminiszter „kegyelmi utón“ megengedte. Tovább nem lehet menni, mert a közlő szerint „alig hihető, hogy az állami anyakönyv- vezetőhivatalnál e miniszteri engedély alapján a gyer­mek vallásának róm. katholikusra való kiigazítását el lehetne érni.“ Ehhez az esethez többféle kommentárt lehetne fűzni. Mi csak azt a nagy energiát csodáljuk, amellyel a háttérben levő katholikus egyház egy kath. jellegű intézet házvezetőjének a fiát törvényes rendelkezés dacára is a magáénak tud biztosítani. Hej, ha mi csak a mi napnál világosabb jogainkat úgy érvényre tudnók juttatni, mint az ecelesia triumphans a maga efféle jogcímeit !. . . Esküvő pap nélkül. Nálunk tudvalevőleg köte­lező polgári házasság van s papnak büntetés terhe 631 alatt csak akkor szabad a házasulandókat egyházilag összeadni, hogyha a polgári házasságkötés megtör­téntéről szóló tanúsítvány a kezében van. A kazuista erkölcstanászok példájára kath. egyházjogászok kita­lálták annak a módját, hogy ezt a rendelkezést hogyan lehet kijátszani, illetőleg hogyan lehet a polgári törvé­nyek tilalma ellenére anélkül, hogy a házasságkötésnét közreműködő pap büntethető lenne, mégis egyházilag érvényes házasságot kötni ? Ennek a módját meg lehet tanulni a katholikus „Egyházi Közlöny" 39. számából, ahol dr. Huszár Elemér a Ne Temere dekrétumra való hivatkozással kifejti, hogy püspöki engedélyt kell kérni a házasságnak két tanú előtt való megkötésére. Ez a házasság egyházilag érvényes, államilag pedig nem büntethető, mert az állam csak a lelkészt bünteti, aki egyházi összeadást végez, mielőtt a polgári kötést iga­zolták volna u Ez mindenesetre igen érdekes megoldás, egyház- jogilag talán kifogástalan, de mit szól az ilyen csala­fintaságokhoz a polgári lelkiismeret?! . . . IRODALOn. Szentkirályi Károly: Imádságok és beszédek háborús időben. Nagybánya. Kovács Gyula kiadása 1915. Ára 2 korona. A garbóid református pap imádságaiból már a harmadik füzet jelent meg. Az imakönyv produkció üzleti szempontok szerint igazodó korrekt nagyképű­ségéből nincs semmi, de semmi ezekben az imádsá­gokban. Minden ima csupa lélek, csupa egyéni meg­nyilatkozás, magasan szárnyaló gondolatok, rengeteg sok vers idézet . . . „Használni" nem lehet őket, de gyönyörködni bennük, tanulni belőlük annál többet. A bennük lüktető és kifejezésre jutó erős magyar egy'niség kedvéért igen melegen ajánlom őket azon olvasók figyelmébe, akik zsenialitás színében feltűnni szerető középszerűségekkel tisztában vannak s vágyva- vágynak őszinte, szívből fakadó hangok után. sz. Az eperjesi Theologus-Otthon ez évi értesí­tője, amit Szlávík Mátyás dr. felügyelő tanár tett közzé, nem sablonos és érdektelen értesítő, amit megszo­kásból tesznek közzé és olvasatlanul tesz félre az, akinek kezébe kerül. A háború okozta viszontagságok leírása szélesebb körben figyelmet érdemel. Az Otthon sorsa különben nem a legrózsásabb. A lakók száma 36, tízzel kevesebb a rendes létszámnál. Az Otthon csekélymérvü támogatása miatt évről-évre megújulnak a panaszok. Nem jobb volna az Otthont Eperjesen hagyni a jogászoknak, vagy más célra s az erőket egyesítve Pozsonyban vagy bárhol, másutt megcsinálni egy rendes, tekintélyes, erős theologiai fakultást?! . . 632

Next

/
Oldalképek
Tartalom