Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-08-28 / 35. szám
35. szám. gétiomi egyesület másik jegyzője a belmissziói munkálkodást elősegitő felolvasás gyűjteményről teszi meg jelentését. A közgyűlés kimondja, hogy egy háborús alkalmakra való épitő kötetet fog kiadni, amely gyülekezeti estélyeken lenne alkalmas a fölolvasásra s ennek a kötetnek szerkesztésével megbízza Kapi Béla körmendi lelkészt. Ugyanőt bízza meg a közgyűlés dr. Lányi Károly füzetének kiadásával, mely a katonák közt pusztító nemi betegségek erkölcsi és orvosi, de népszerű fejtege eseit tartalmazza s terjesztésre kiválóan alkalmas. A munka hiányainak pótlását Kapi fogja végezni. A közgyűlés magáévá teszi a veszprémi egyházmegye belmisziói egyesületének javaslatát, melynek értelmében meg fog a keresni az illetékes felsőbb hatóságokat, hogy a fogságban levő testvéreinknek vallásos iratokat küldhessünk: a nálunk fogságban lévő német-orosz lutheránusok lelki ellátásáról is történjék gondoskodás. (Az orosz cárnő küldött a magyar fogságban lévő oroszoknak orosz nyelvű vallásos iratokat.) — Scholtz Ödön esperes jelentése (a külmisz- szióról az idő rövidsége miatt elmaradt) az Alig. Luth. Konferenz-röl volt a következő pont. Mi módon lehetne az egész világ lutheránusaival testületileg összeköttetésbe lépni ? Közigazgatási utón nem lehet, csak szabad kapcsolódás által. A hitvallási kapcsolat az egyedüli, mely úton az összeköttetés lehetséges. A közgyűlés megbízza az előadót, hogy a kapcsolódás mi- kintjéről, feltételeiről tegye meg a legközelebbi alkalommal előterjesztését, lakács Elek esperes Húsz Jánosról emlékezett meg szép emlékbeszédben. Különösen lekötötte a figyelmet Húsz utolsó napjainak plasztikus festésével. A becses munkát az evangeliomi egyesület jkvében kiadja, azonkívül külön lenyomatban is terjeszteni fogja. Fölvétetik az egyesület ikvébe még Endrejfy János lajoskomáromi lelkész, lapunk fömun- katársának aktuális munkája a „Lelkipásztori teendők és a háborúdról. A gyamintézeti istentiszteleten Atagyary Miklós zalai esperes prédikált János jelenései 3, 12 alapján. Istentisztelet után hivatalába iktatták a gyámintézet új világi elnökét Károlyi Endrét, ki lelkes beköszöntőt mondott. A megürült jegyzői állásra Pálmai Lajos győri lelkész választatott meg. A közgyűlés az ügy iránti igaz örömmel vette tudomásul, hogy a gyámintézeti gyűjtés a tavalyihoz képest ezidén 4177 K. 68 fillérei emelkedett, össz. 20,440 K. és 48 fillér. A kiosztásra kerülő összeget 2850 K. a közgyűlés a következőknek Ítélte oda ; Szentgotthárdnak 800 K. Sopronbánfalvá- nak, hol a gyári nép között a szocializmus pusztít, a szeretet adományt, 200 K.-t a következőknek Bezi, Tapolcafő, Sárvár, Belecska, Nemeskér, 150 K.-t: ócs Barcs, Pusztaszentlászló, Felsőlővő (tanítóképző), 100 K.-t: Pinkafő (árvaház), Kismárton, Zalaegerszeg, Veperd, Szekszárd, Ujvörösvágás, Bakonyszentlászló, Felsőcsalogány, és még több kisebb összeget. A gyám553 intézet vagyonát 9253 K. 68 fiiért jobbára hadikölcsön- ben helyezte el. A közgyűlés augusztus 18-án d. e. 9 órakor nyílt meg istentisztelettel, melyen az imát az egyházkerület főjegyzője Bognár Endre mondotta. Dr. Berzsenyi Jenő kerületi felügyelő hatalmas beszéddel nyitotta meg a közgyűlést, rámutatva az egyházi és vallási közöny múlni kezdésére, a hit éledésére, a családi élet ben- sőségére, a nemzetiségek elcsitulására. Megkapó jelenség volt, amint e régi magyar család méltó sarja ünnepélyesen bizonyságot tett evangélikus egyházunk szent örökségéről: a hitről és hithűségről. A közgyűlés az emelkedett megnyitó szellemében folyt le. A nagy idők lehellete volt érezhető az egyházkerület három üdvözlő táviratán is, melyet magyar királyunknak, Vilmos császárnak és hadseregünk főparancsnokának küldött hódolata, ragaszkodása és csodálata, jeléül. A püspöki jelentés gondos, buzgó összeállításáért hálás köszönetét mondott a kerület főpásztorának. Fontos vita tárgyát képezte a pozsonyi és soproni teológia egyesítésének kérdése. Sopron ugyanis 1912-ben az egyesülés mellett hozott határozatot Eperjes függetlenségét nem akarja föláldozni: az egyetemes gyűlés a tiszai egyházkerület álláspontját helyben is hagyta amidőn kimondotta, hogy az egyesülésre nem kényszeríthető. Mivel azonban a pozsonyi teológiai fakultás ügye a messze jövőbe tolatott ki, Sopront nem köti többé az 1912-ben kimondott elvi egyesülési határozat, mert a teológusok éppen a filozófiai tudomány bővebb ismeretéért mentek volna a pozsonyi egyetemre. (Bancsó igazg.) Payr Sándor hivatkozva Ausztriára, hol fél milliós evangelikusságnak van fakultása, hivatkozva Oroszországra, melynek kevés lutheránus lakossága dacára is van evang. teol. fakultása, indítványozza, hogy ragaszkodjunk a fakultáshoz. Ez az első. Addig függesszük föl az egyesülés kérdését. Kapi Béla hangsúlyozza, hogy az egyesülés kérdése ne érzelmi alapokon, hanem szélesebb, objekti- vebb alapon oldassék meg. Nem becsülendő túl az egyetem filozófiai szaka a tanulhatás szempontjából, amire alkalmat az akadémia is nyújt. Mig a teológiai fakultás ügye bizonytalanságban van, ne mondjunk le a bizonyos Sopron birtokában a bizonytalanért. A főiskolai bizottság elhatározza, hogy sürgetni fogja a teol. fakultás ügyét: nem köti Pozsonyhoz a fakultást. Az egyházkerületi közgyűlés ezidőszerint az egyesítés ellen foglalt állást. A kőszegi leányiskolának gimnáziummal való kibővítését a közgyűlés elveti s helyette tanitónőképzővel való kibővítést mondja ki elvileg és Sopronba való áthelyezése ügyében érintkezésbe lép az ottani egyházzal. A kőszegi leányiskola intézet pedig kíbővitendö árvaházzal. A pénzügyi bizottság jkve kapcsán az egyh. kerület tanerőinek egy évre drágasági pótlékot szavazott meg A teol. tanárok nyugdíjügyében az egyházkerületi 554
