Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-01-23 / 4. szám
4. szám. kerezik, jobban megérti az élet és világ folyását és a -sok zavaros összevisszaságban is az ő hatalmas kezét látja kivillanni. De bele kell nyugodnunk abba is, hogy mindig és mindenütt nem fogjuk az ö ujjait fölismerni és az is természetes, hiszen kiilönben Isten íiem volna a mindenható Isten, mi pedig a véges eszü teremtmények, akik nem tudjuk az ö nagy gondolatait végig gondolni, csak részleteket, körvonalakat látunk, de az egészet csak sejthetjük. Nem. Istent •nem szabad emberi mértékkel mérni. És különben, nem megnyugtató az a hit, hogy Isten eszközöknek használ fel mindnyájunkat az igazság, béke es szereiét országának a fölépítésére? Ebben a világításban keli a háborút tekintenünk, mely ugyan nem oly átlátszó, mint első tekintetre feltűnt, de amelyet jobban megértünk, ha Istentől rendelt dolognak nézzük. És még csak egyet. Ha majd a háború végén fölhangzik a győzelmi harsona es tömegesen a templomba zarándokolunk hálát adni Istennek a kivívott diadalért, ne felejtsük el a hála- adó ünnep után megalázkodni Isten előtt, hogy emberi nemünk meg mindig rászolgál a háború fenyítékére. Hiába, nem tudunk lemondani arról a hitről, hogy ha az emberiség meg fog nemesedni minden tagjában, akkor végre a háború is fölöslegessé fog válni. Nem, az örök beké nem lehet üres eszme, hanem oly feladat, mely fokozatosan feloldva, mind közelebb jut céljához. (Kant.) Hinnünk kell, hogy a béke fejedelme egyszer elhozza nekünk ama nagy karácsonyt, mikor nem lesz többé viszálykodás, harc, háború az emberek között. Óh égi fény, tekints le ránk, tekints, Törüld a könnyet, csillapítsd a jajt. Váltsd meg a bűntől és átoktól megint Az önmagát emésitó földi fajt. Ragyogjon fel mindenható világod. Mint egykor a jászol felelt S az ó bel) én teremts új, szebb Világot Megváltó égi steretct! Varn/nt Gv-ne. ................................................ w .y «■ -w»». E gy rendelet. Van a vallás és közoktatásügyi miniszternek egy rendelete (150,258/1914. sz.), melyben a következő intézkedés foglaltatik : „Az iskolai költségvetés szükségleti részeben esetleg előirányzott óraadói dijakat 10 havi egyenlő ielosztás mellett havonként utólagosan kell kifizetni J914. évi szapt. hó 1-től 1915. évi junius hó végéig. Azon hónapokra, melyekben a tanítás bármely okból szünetel, óradíj nem fizethető ki.“ Köztudomású, hogy ez az intézkedés a hitoktatási dijazásru is vonatkozik. Mert noha a hittant szeretik ■az iskolákban rendes, fő, sőt legfőbb tárgynak tekinteni, a hitoktatókat pedig (sok helyen!) a rendes tantestülethez számítják, díjazás tekintetében azonban a 57 hittan ugyanolyan beszámítás alá esik, mint mondjuk a szépírás, ének, vagy egyeb ügyességek és a francia nyelv Ezért érdekel bennünket ez az intézkedés. Végre is különösen városi egyházakban, ahol a sok iskola miatt külön hitoktatói állásokat kellett szervezni és fenntartani, — ez a rendelet egy egész sereg kellemetlen következménnyel járhat a hitoktatóra, az őt meghívó lelkészre, vagy az állást fenntartó egyházra! A mostam szomorú viszonyok között semmi sem mindennaposabb esemény, minthogy itt is ott is kiürítenek egy iskolát, hogy szegény sebesülteknek helyük legyen. Ha akad helyiség, ahova az iskola költözhessen, tovább folyik a tanítás. Ha nem akad, „becsukják az iskolát.“ Vagy sajnos az sem ritka eset, hogy járványos betegség miatt kell szünetelnie az oktatásnak. Mindezekben az esetekben az óraadó közé szá- mitütt hitoktató egyszerűen nem kap fizetést, melyen a tanítás szünetelt. Olyan helyeken, »hol a hitoktatást mellékfoglalkozáskent a lelkész végzi, még csak el lehetne viselni ezt az állapotot. Azonban ott, ahol hitoktató van, kinek kizárólag a hitoktatási óradijak képezik a fizetését és exisztenciájának az alapját, ott ezen rendelet a legkellemetlenebb következményekkel járhat. Ajánljuk ezt az ügyet most ülésező kerületi gyűléseink es egyházi hatóságaink figyelmébe. Talán nem ártana, hogyha akár konkrét esetekből kifolyólag, ak r pedig mielőtt a rendelet kellemetlen következményei mutatkoznának, megkérnék a minisztert, hogy e rendeletét a méltányosság figyelembe- vételével módosítsa meg pedig oly irányban, hogy a hittant, mint rendes tárgyat tanító hitoktatók fizetését ne minősítse óradíjnak vagy tis2teleidíjnak, hanem rendes fizetésnek, mely épúgy mint a tanítókat és a tanai okát megilleti a fizetés ilyen non putareiuek közbejötté esetén is, uta/tassék ki a hitoktatóknak is. Ott, ahol a hitoktató a tiszteletdijakból el - feltétlenül meg kell óvni őt is, az őt alkalmazó egyházat is attól a kellemetlen meglepetéstől, hogy egy szép napon fizetés nélkül maradjon, mert mikor az oktatás szünetel, óradij nem fizethető ki! r. n. KÜLÖNFÉLE. Az államsegély. Az 1915. évre járó államsegély első felét az állam egyházunk részére kiutalta. A kerületek egyenként 75,000 koronányi közigazgatási segélye ebből már folyósittatott. Mivel az államsegély megjött, az egyetemes egyház 1914. évi költségvetésében megállapított kiadások mind folyósittatni fognak, legfeljebb a tárgyi kiadásokat szorítják szíi58
