Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1915-08-28 / 35. szám

35. szám. 29. számában*) s gyakorlatilag nem vonja le őszin­tén a szükségszerű következtetéseket, melyben pedig a liberalizmussal azonos álláspontra jutott: ez okért a pozitivizmus hívei állandóan fulánkkal járnak olda­lukban. A különbség itt a pozitív és liberális állás­pont között az, hogy az előbbi a fulánkot benne hagyja a sebben, az utóbbi ellenben becsületesen kihúzza azt. nA mai tudományos teológia pozitív és liberális iránya már nem egy pontban azonos ered­ményre jutott, ilyen pl. a verbalis inspiráció elejtése ; közös az, hogy a hit nem tudományos bizot yitékokon, hanem személyes élményeken nyugszik; hogy a keresztyén világnézet nem azonos a bibliai világné­zettel, mely utóbbi sok tekintetben egybe olvad az ókor világképével stb., ideje hegy az egyház az ilyen biztos eredményeket érvényesítse a szószéken is, de különösen a felsőbb vallásoktatásban. Hallgatni kellene a közvélemény sürgetésére (Dr. Szelén)i Ödönben is hogy fáj az én fulánkom!!) és legalább a legalsóbb fokon (népislola) a rendszeres kátétanitást mellőzni, mert e téren nem dogmatikus, hanem pedagr giai és gyermekpszichológiai szempontoknak kell mérvadók­nak lenniök.“ (Dr Szelényi Ödön ; Müveit köreink egyházi közönyéről HI. Evang. Lap IV. é\f. 1-2 szá­mában) Bizony aranyszavak ezek s hálásak lehetünk a szerző úr iránt, hogy ezeket a fulánkokat nyíltan és őszintén leszögezte. Becr ületessegünk, őszintesé­günk, igazságszeretetünk követeli szigorúan tőlünk, hogy ne járjunk állandóan fulánkkal az oldalunkban. Evvel kapcsolatban csak egy a kérésem : ne legyen a magyarhoni liberalúmusnak mostohább sorsa, mint Németországban! Itt nálunk oly különös hallani a rigorózus beszédét: az igazi lutheránus liberális nem lehet!... Miért nem lehet? Mert elismeri a bibliai tudományos történet — kritikai módszert? aminek áldásait és eredményeit a pozitív irány is köszönet nélkül elfogadja és használja ? Le kell dönteni azt a hazug bálványt, hogy liberalis csak csípős, mindent agyonkritizáló glaszékesztyüs forradalmár lehet, mert ez nem felel meg a valóságnak. Ha pozitív szempont­ból abszurd gondolat is az, hogy liberális kegyes, vallásos és pozitív legyen, a valóság azt mutatja, hogy igenis voltak, vannak mély, kegyes, vallásos lelkü­letű liberálisok, kik pozitív munkát végezték és végez­nek Isten országában. Ezt el kell ismerni a körön kivül állóknak is. Nem felületességgel, sekélyességgel jellemezném a liberalizmust, hanem ellenkezőleg a vallást, hitet, Istent, Jézust, egyházai és igazságot nagyon komolyan veszi. Azért kutat, keres, mert az igazságot mindennél többre becsüli. Az ortodoxia, illetőleg a pozitivizmus ellenben a hagyományok iránti • Más téren klasszikus példája az orthodox eljárásnak az a mód ahogy Kirchknopf kolozsvári lelkész használta fel Ibsen prédikációban Felden hamburgi lelkész radikális színezetű beszédeit. L. Sz. L. Magyar Ibsen prédikációk c. cikkét Ev. Lap. i9l4. II. sz. kegyeletet becsüli mindennél többre — az igazság rovására, Azért hagyja benn követőiben a fulánkot!... 2. A másik megjegyzésünk egész rövid lesz. Az elsőből következik. Ha valaki fulánkkal jár az életben, könnyen beleesik a farizeizmus karjaibá. Tisztelet és becsülés a fulánk nélküli pozitivizmusnak, de sajnos én nem csak ilyeneket ismerek. Amit láttam és*tapasz­taltam, különösen Németországban az arról győzött ir.eg hogy a pozitivek táborában igen sok a nem meggyőződéses pozitív. Az Úr Jézus Krisztus pedig a farizeizmist szivéből gyűlölte, megvetette és eli­télte :... Én is ezt tesze m !.. . A farizeusság meg­vetésében is homo Christianus akaiok lenni!... Azzal az óhajtással zárom soraimat, hogy ne Ítéljetek, hogy ne Ítéltessetek. A teológiai irányok megértéséhez is a kulcsot a szeretet adjí. Aki haragszik, annak nincsen igaza — tartja a példaszó. Az egyes irányok között sokkal több a közös, mint az elválasztó elem. Min­denekelőtt és mindenekfölött a fundamentom eg\ ; az Úr Jézus Krisztus. És más íundamentomot senki sem vethet, mint amely vettetett ! A teológiai irányok kép­viselői és munkásai is akkor cselckeszr.ek helyesen, ha egymásban nem ellenségüket tévedik, hanem mun­katársukat látják Isten szőlőkertjében. A külöi bség csak az, hogy az egyik kezében ásó van, a másiké­ban kapa... És uz utóbbival nemcsak ültetni, hanem gyomlálni is kell! Kndreffv János. ................................................................................ A z egyház és a s-zabadkőmivesség. Az „egyházi tisztviselő és titkos társulatok“ c. cikkre legyen szabad némely helyre igazitó s felvilá­gosító megjegyzést tennem. A szabadi őmívesség, mint ilyen, lényegében nem csak összeegyeztethető a krisztusi szellemmel, hanem egyenesen ennek édes gyern eke, gyümölcse. Célja : Önzetlen felebaráti sze­retedet gyakorolni tettekkel felekezeti, társa dalmi, faji különbség nélkül. Nem tanítással, szabályokkal, inté­sekkel szóval nem elméleti utón, hanem cselekedetek­kel igyekeznek a szabadkőmivesek bizonyságot tenni arról, hogy a felebaráti szeretet működését nem aka­dályozza semmi hatalom, mely a Közönséges életben az embert az ő embertársától elkülöníti. Az igazi szabadkömivességben tehát Jézus Krisztus urunk az ő legmagasztosabb eszméjének, a testvériségnek és Istenfiuságnak megvalósítását találná fel. Azonban teljesen igazat adok cikkirónak abban^ hogy a mai szabadkőnive^ségbe is befurta magát a szabadság szellemének torzszülötte : a féktelenség vágya s korunk anyagias irányánál fogva az üzleti szellem. Amaz lerombolni igyekezik minden tekintélyt, hadat izén az emberi gyarlóságot oltalmazó törvényeknek, emez az édes ént tekinti a világ központjának és bolondságnak tartja a közjóért á'dozni. Néni a szabad­550 549

Next

/
Oldalképek
Tartalom