Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-08-07 / 32. szám
32. szám. mentek. A lelkiismeret tehát csak családi vagy törzsi és az erkölcs és az erény is csak családi vagy törzsi volt. A lelkiismeret és az erkölcsi érzéknek kialakulására a korán kifejlődött vallásos érzés is nagy befolyással volt. Az emberi életnek ezen hatalmas faktora is az önzésből származott és abból táplálkozott. Leg- főkép a segítség és a szabadulás vágyai és reményei szülték. Ezekhez járultak még az értelem fejlettebb korában: a csodálkozás, a kíváncsiság és az okoskodás. Az első megnyilatkozása a babona és első megindítója talán az álo n volt. Az első ember ugyanis az álom tünékeny képeit valóságoknak hitte. így fejlődött ki a szellemekben, a kísértetekben és más emberfölött álló hatalmakban való hit. Az értelmi erőnek első megnyilatkozásával megnyilatkozott a technikai érzék is, vagyis a természet tárgyainak és erőinek az ember szolgálatába való hajtása. Az emberré válandó lény, vagy mondjuk az ősember hamar felfedezte, hogy éles fogai és hatalmas izmai mellett neki sokszor igen jó szolgálatot tesz úgy a védelemben, mint a tánadásban, egy-egy kődarab, vagy egy fahus ng, vagy egy bunkó. Ezeket eleinte csak vaktában, hirtelen és csak a veszély pillanatában használta, mint a majom, később azután bizonyos megfontolással megválogatta és előrelátásból megt. rtotta, majd kezéhez alkalmazta, idomította, szóval faragta. A faragás alatt meleg fejlődött, sőt szikra pattant is ki. Ez a tapasztalat egy fontos elemnek, a tűznek előállítására tanította meg. Hasonló véletlen módon telt sze t a többi fontos találmányra. És amit egyszer tapasztalt, azt emlékezetében megőrizte és úgy a maga, valamint a törzse hasznára fordította. Az ilyen találmány, valamint az ezeket feltaláló képesség azután az utódokra átöröklődött és tökéletesittetett. Mennél több rokonszenvezni tudó, önfeláldozó, hősies, bátor, vallásos, emellett eszes, értelmes, ügyes, feltaláló képességgel megáldott egy<. nnel birt tehát valamely csoport, annál nagyobb remenye volt boldogúlásra, győzelemre, fenmaradásra. így fejlődött ki Darwin szerint a létért való küzdelem kényszerítő halasa alatt a szinte vegetativ, növényi életet élő és puhatestű Ascidiából egy, bámulatos értelemmel és vallás-erkölcsi érzülettel bíró lény, az ember. Véghetetlenül hosszadalmas lenne már most Darwin s/ellemi utódainak emberszármazási rajzát a legelső kizdettől fogva leírni. Azért ragadjuk meg talán a fonalat annál a közös törzsnél, a honnan az őslovak és az ősmajmok fejlődése megindúl. Ebben az elágazási pontban az őspatások rendje, jelesen a Phaenaco- dentidák családja áll. Phaenacodusnak nevezték el ugyanis a tudósok azt az állatot, amelynek utódai között a természet koronájának kellett megszületnie. Ez a csodalény öt ujjú, tapir vagy kutyanagyságú, mo505 csaras vidékeken tartózkodó s kisebb állatokkal és húsos növényekkel táplálkozó, tehát félig ragadozó, félig pedig növényevő állat volt. Ennek utódai két irányban fejlődnek. Az egyik ág speciesei nemzedék- ről-nemzedékre növekednek s úgy a mellső, mint a hátulsó lábukon a középső ujjon kívül a többi ujjakat elveszítvén, a lóvak családját hozzák létre. A másik ág ellenben megtartja mind az öt mozgékony ujját mind a négy végtagján s az ősi félmajmokat, a Pachy- lem uridae-t szüli. Ezeknek egyik faja az Adapis Pari- sienzis nevű, az ősragadozókhoz, őspatásokhoz és az ősrovarevőkhöz, valamint a szirti borzokhoz nagyon is hasonló állat. Fogazata zárt és 44 fogból áll. Ebből az ősi félmajomtörzsből az igazi emberszabású majmok fejlődnek ki, még pedig úgy, hogy koponyá- jok és egész testök megnagyobbodik, fogainak száma ellenben 44-ről 32-re száll, mellső végtagjaik pedig megrövidülnek. Ezek között az ősi emberszabású majmok között pedig a Dryopithecus nevű nem áll a fejlődés legmagasabb fokán. Ennek a fogazata zárt ugyan még. de mellső végtagjai már sokkal rövideb- bek, mint bármely más emberszabású majoméi. Ennek a fogazata nyílik, szélesedik, majd patkó alakot nyer és teste, valamint koponyája is nagyobbodik, növekedik és súlyosodik, úgy hogy egész mivolta egyre jobban közeledik az emberi formához. Majd idővel testének megnövekedett súlya miatt leszáll a fákról és a földön él, még pedig eleinte négykézláb. Mivel azonban millső végtagjai megrövidülnek és így a négykézláb való jáTás nehezére esik, feláll hátsó végtagjaira és így jár, még pedig eleinte döcögve, botolva, nehézkesen, ügyetlenül és rogyott térddel, de lassan- lassan begyakorolja magát, úgy hogy idővel szaladni is megtanul. Lassan-lassan a koponyája s ebben az agyveleje is megnő, még pedig úgy, hogy egyre több vér tódúl beléje, miáltal a felülete is egyre nagyobbodik s egyre több ráncz, kanyarulat s tekervény keletkezik rajta s egyre több testi és lelki tevékenységet és képességet kormányzó és képező idegközéppont, duezrendszer és gangban, ezekkel kapcsolatban pedig eg^re több gondolat keletkezik benne és ezúton egyre több tapasztalat megőrzésére lesz képessé s így megindúl a gondolkodó és az emlékező tehetség fejlődése. Huazágh Gyula.- - rr ------------1 M-i--—*»*■——- *--—*** -■*- - - •—**' T UDÓSÍTÁSOK. A pozsonymegyei ev. esperessé# jul. 28-án tartotta évi közgyűlését Szentgyörgy városában, amely alkalommal hivatalába iktatta ujonan megválasztott főesperesét Schőnviszner Kálmán szentgyörgyi lelkészt, A hívek élénk részvételével lefolyt gyámintézeti isten- tisztelet után a lelépő, illetve lemondott főesperes Schleiffer Károly, aki 48 évi lelkészi munka után 506
