Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-07-10 / 28. szám
28. szám. Kapi Béla körmendi lelkésztől ped;g kiosztásra ajándékképen ezen felül még kapott az egyesület 300 drb karácsonyi üzenetet. Egyesületünkre még e háború folyamán sok nemes feladat vár, a háború lezajlása után még több s még nagyobb kötelességek teljesítése háramlik ránk. Nem szabad félnünk a komoly munkát, nagy áldozatot követelő feladatoktól, a jó Isten megsegítő kegyelmével velünk lesz. A veszprémi egyházmegye belmissziói egyesületének áldásos működése az ügybuzgó és lelkes elnököt Baldauf Gusztáv püspöki titkárt dicséri. Lr:: ^ ;' Esperességi közgyűlés. A hegyaljai egyházmegye június 30-án tartotta meg Miskolczon rendes közgyűlését. Megelőző napon a lelkészegyesűlet tartotta meg értekezletét, melyen Czékus László tartalmas megnyitó beszédet mondott a világháború lelkipásztori munkájáról. Majd ugyancsak ö Modersohnnak („A tékozló fiú“ cimű ifjúsági egyleti előadásra alkalmas művét mutatta be szép magyar fordításban, illetőleg ügyes átdolgozásban. Másnap reggel a közgyűlés előtt a lekészek úrvacsorához járultak, melyet Csók György helyi lelkész mélyen, meghatóan szolgáltatott ki. Az esp. gyámintézeti istentiszteleten Alth Lajos prédikált igen hatásosan. Az esp. közgyűlés a megszokott módon adminisztratív ügyeket int-zett el. Itt kiemelkedett Thúróciy Pál föesperes magvas jelentése. A kishonti ev. egyházmegye június 30-án tartotta meg rendes évi közgyűlését Rimaszombatban, a melyet maradandó emlékűvé tett az az egyszerűségében megrapó ünneplés, mellyel az egyházmegye, három tisztviselőjét tisztelte meg. Csetneki Gyurky Páf, Kemény Lajos és Hüvösi Lajos 25. esztendeje á'lnak immár az egyházmegye szolgálatában. Gyürky Pál mint esperes, Kemény Lajos mint egyházmegyei főjegyző, Hüvösi Lajos pedic mint az alsó leikészi kör dékánja. Az egyházmegye irántuk való szeretete és biza'ma külső kifejezéseképen a főesperesnek gyönyörű kivitelű hatalmas vert kelyhet a költőlelkű főjegyzőnek arany tollat, a dékánnak pedig nagy képes bibliát nyújtott át azzal az őszite kívánsággal, hogy mindhárman Istenadta tehetségükkel és erejükkel tovább szolgálhassák egyházunk ügyét. Az ünnep minden külső dísz mellőzésével folyt le, de egyszerüségébeu, mely talán legjobban i lett a három ünnepedhez annál maradandóbb hatást gyakorolt a megjelentekre.-i— 1*‘***** * v.*.*.***Vi^v^ir~*-vr<r»~ri.ru'Ti*rfii KÜLÖNFÉLE. A pozsonyi theologusok diakónus szolgálata. Június hó 30-ikán érkezett le a hadügy minisztérium rendelete, amely utasította a pozsonyi Theol. Akadémia kiképzett diakónusait, hogy közülök 29-en Klagenfurtba, 18 -an Villachba menjenek sürgősen betegápolói szolgálatra. A pozsonyi helyőrségi kórház parancsnoksága 443 azonnal táviratilag behívta az otthon időző hallgatókat, kik haladéktalanul eleget tettek a parancsnak. Midőn ezzel az Akadémia hallgatóinak helybeli működése befejeződött, a helyőrségi kórház vezetősége köteles,- ségének tartotta, hogy eddigi szolgálataikért köszönetét és elismerését fejezze ki. Ezért a július 2-áról keltezett 183. sz. kórházi napiparancsbsn a következőket tette közzé: Vili. Megdicsérés. Az evang. teheológusok, kik hosszabb időn át a helyőrségi kórházban sebesülteknél’ és betegeknél szolgálatot teljesítettek felsőbb parancsra kiválnak a kórházból. Nevezettek szolgálatuk alatt mindig nagy buzgóságot fejtettek ki jes igen hasznavehetőknek bizonyúltak. A betegek és sebesültek javára fáradhatianúl munkálkodtak úgy hogy az összes főorvosok működésükről a legnagyobb dicsérettel emlékeznek meg. Mélyen sajnálom, hogy ily segéderők a horházból távozni kénytelenek és kedves kötelességet teljesítek, amidőn nekik a legfelsőbb szolgálat nevében legteljesebb elismerésemet és köszönetemet fejezem ki. dr. Trieb, főtörzsorvos. Sőt a kórházi parancsnokság figyelmessége és lekötelező lokonszenve odáig ment, hogy dr. Trieb főtörzsorvos a kórház udvarán egybegyűlt theologus-diakonusok előtt hosszabb szívélyes beszédben személyesen is megköszönte eddigi fáradozásukat, kérte őket. hogy nemes buzgalmukban ezután se lankadjanak meg és azon reményének adott kifejezést, hogy valmennyien egészségesen fognak visszatérni új munkamezejükrő'. Az Akad. f. hó 3-án d u. búcsúzott útrainduló tanítványaitól. Az összes diakónusok ..a. tanári kar jelenlétében úrvacsorához járultak, mely alkalommal Okályi Gusztáv Adolf intézett hozzájuk beszédet azzal a közvetlenséggel és keresetlen egyszerűséggel, mely e lelkészünknek különös charismája. Közvetlen ezután a tanárok és tanítványok az Akadémia dísztermében gyűltek össze, ahol dr. Masznyik Endre igazgató mondott atyai szívből fakadó szeretetteljes szavakat a távozókhoz, felesketve őket szent szolgálatára és hűséges védelmére a vörös - keresztes lobogónak, melyet dr. Dobrovits Mátyás főorvos, az Akadémia tiszteletbeli tanára, a theologusok lelkes barátja adott kísérőül idegenbe menő fiainknak. Az elutazás folyó hó 4-én reggel 7 órakor ment végbe. A távozók tiszteletére nagy csoportja a barátoknak, rokonoknak, ismerősöknek jelent meg a pályaudvaron, közöttük a görögkeleti papnövendékek küldöttsége, kik hónapokon keresztül együtt működtek az evangélikus theologu- sokkal a pozsonyi kórházakban. A kirobogó vonat az Erős várunk hangjai mellett hagyta el a pályaudvart, kísérve a visszamaradottak hő óhajától, hogy derék diakónusaink, kik idehaza oly kiváló munkát végeztek a szenvedők szolgálatában, az idegen földön is növeljék és gyarapítsák a magyar haza és a magyar evang. egyház dicsőségét és hogy majdan, ha elcsendesednek a háborgó hullámok, valamennyien épségben és egészségben térjenek meg, szülő hazájuk földjére. 444
