Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-07-10 / 28. szám
28. szám. Hogy egy-egy osztály tankönyvei összefűzve adassanak-e ki? mindenesetre a gyakorlati élet igényéhez fog alkalmazkodni. A tankönyvek költségére befolyással ez nem lehet, mert ezt a terjedelem határozza meg. Kétségtelen, hogy az új tankönyvek első bevezetése a szülőket — a mennyiben a használatból kimenő tankönyvek birtokában vannak — némi többköltséggel terheli. Egyházaink azonban azoknál, a kiket ez érzékenyen sújtana, meg fogják találni a módot arra, hogy — mint eddig — ingyen tankönyvekkel lássák el. Ha az Evangélikus Lap erre az egyetemes egyház egész területére terjedő actiót indít: ahhoz készséggel hozzájárulok. De ne keltsünk aggodalmakat, és ne nehezítsük az egyetemes Egyház azon intézkedésének keresztülvitelekor, a mely népiskoláink felügyelte és evangélikus tankönyvirodalmunk fejlesztése érdekében elke- rülhetlenül szükséges volt. Emlékeztetem az Evangélikus Lap cikkíróját és olvasóit arra, hogy az egyetemes tanügyi bizottság egy évtizeden át tett kísérleteket arra, hogy népiskoláinkat szabad verseny utján az egyetemes egyház által engedélyezett tankönyvekkel láttassa el. Ezek a kísérletek meddők maradtak. Csak ez vezetett ahhoz, hogy egy kiadásra a Luther-társaság monopóliumot kapott. Most iskoláink minden tananyagára az egyetemes közgyűlés által engedélyezett tankönyveket fognak használni. Hozzá vető számítás szerint 4—5 év alatt fog .elfogyni a Luther-Társulat kedvezményezett kiadása. Hivatott tanférfiaink tehát az uj (tanférfiaink által dicsért) tankönyvek használatba vétele után akár azonnal előkészülhetnek még jobb tankönyvek Írására, ami nézetem szerint a legfontosabb, de egyúttal legnehezebb feladatok közé tartozik, — és nagy körültekintést, időt is igényel. A szabad verseny tehát iskoláinkban rövid ideig szünetel, és pedig csak azért, mert tanférfiaink távol maradtak a versenypályáról. Reményiem, hogy a jeget megtörtük ezen csekély áldozattal, és hogy az egyetemes tanügyi bizottság minél előbb abba a helyzetbe jut, hogy a Luther-társaság kedvezményezett kiadásának elfogyása utáni időre más tankönyveket is engedélyezhessen. Arra kérlek — igen tisztelt Barátom — légy szives olvasóközönséged megnyugtatására e sorokat közzétenni annál inkább, mert nem tartom megengedhetőnek, hogy az egyetemes tanügyi bizottságnak és egyetemes közgyűlésnek objectiv és megfontolt határozatai a Luther-társulat üzérkedésének eredményéül tekintessenek. Szívélyesen üdvözöl Budapest, 1915. junius 22. őszinte tisztelőd Vágner Qéza. Köszönet a Luther-társasági tankönyvek keletkezésének az elmondásáért! Örömmel látjuk, amit különben mindnyájan tudtunk, hogy az új tankönyvekkel úgy az egyet, tanügyi bizottságnak, mint magának az egyetemes gyűlésnek is a legjobb szándékai vannak. Ezt nem vontuk kétségbe. Mi csak e tankönyvek bevezetésének az időszerűsége tekintetében kockáztattuk meg aggályainkat. Ezeket a levélíró úr ő méltósága nem oszlatja el, A mi véleményünk azonban nem mérvadó. Ebben az ügyben az érdekelt egyházaké az utolsó szó. Mi mindenesetre előre óvjuk a Luther- társaságot attól, hogy az új tankönyveket épen most vezesse be, mert nem tartjuk kizártnak, hogy az egyházak és a szülők a monopólium dacára is megbícsa- kolják magukat, akkor pedig hiába hever a kész könyvekben a társaság pénze. (Szerk.) Az ember származása. VII. így a teremtés az isteni gondolkodás örök nyil- vánulása, önkijelentés, mely öröktől fogva Isten lényegéhez tartozik. Ez a kijelentés, a teremtés, e szerint folyton tart s az ember s a többi teremtmények az isteni gondolatoknak megvalósulásai és nemcsak megvalósulásai, hanem összességükben maga Isten. Fichté- nél tehát Kant morális bölcseleté pantheismusra vezetett. Ezt az érzelmi morális elvet még jobban domborították ki az érzelmi bölcselet tulajdonképeni nagy művelői: Jacobi, Fries és Schleiermacher. Ezen férfiak bölcseletük irányánál, színezeténél és tartalmánál fogva nemcsak, hogy nem kutatták a teremtő mibenlétét és a teremtés mikéntjét, hanem egyikök, Jacobi azt állította, hogy „az ész és a tudomány szükségkép irten- tagadásra vezet.“ Fries szerint Isten, „mint szabadon működő lény, a természet és ennek törvényei felett áll.“ Schleiermacher szerint pedig „minden végesnek és mulandónak általános léte a végetlenben és a véget- len által, az örökkévalóban és az örökkévaló által van.“ Ezen mélység s vallásos érzelem mellett azonban „sohasem állhat elő annak szüksége, hogy valamely tényt, avégett, hogy Istentől való teljes függését állíthassuk, a természet rendjével való összefüggés alól kivegyünk,“ magát a jelenségvilág előállását, a teremtést pedig bárminő természettudományi felfogás alapján, akár Ptolomaeus, akár Keppler, akár Copernicus szellemében magyarázhatjuk anélkül, hogy az Istenbe, mint a mindenség teremtőjébe vetett hitünk megdőlne vagy csak meg is inogna. Schleiermachernél az érzelmi irány bölcseleté tetőfokát érte el és bizonyos szelíd pantheismusba csapott át. Ezt sejtetik a mindenség eredetéről mondott szavai: hogy minden végesnek léte „az örökkévalóban és az örökkévaló által van“, vagyis Isten nemcsak teremtette a világot, ha436 435