Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1915-01-16 / 3. szám

3. szám. nyerhetünk belőlük. E szerint az összes felekezeti adóteher Magyarországon 1908-ban 23.868,362 korona volt, miből minden lakosra P7 korona jutott. Arány­lag a legsúlyosabb ez a teher a Dunántúl (egy főre átlag 2 3 kor.) és a Tisza jobb partján (2’1 kor.), mind a két vidéken a protestáns felekezeteknek ma­gasabb arányú adóztatása folytán. Az egyes felekezetek közül az izraelitáké mutat legnagyobb terhet: évi 1.567,939 korona felekezeti adójukból egy főre 35 kor. jut. Az ág. hitv. ev.-ok 3.261,221 kor. egyházi adót fizettek. Egy főre 3-1 kor. jutott. A protestáns vallásuak közül ennek a felekezetnek a hívei vannak a legsúlyo­sabban megterhelve egyházi adóval. A királyhágóntuli részek átlaga (erdélyi szász egyház) itt is csak 2'9 kor., ami a mi egyházegyetemünk adózási viszonyait még szomorúbb színben tünteti fel! . . . A reformátusok terhére az összeírás 4.879,227 kor. egyházi adót mutat ki, miből minden fejre 2’6 kor. jut. Az unitáriusok 95,770 kor. egyházi adót fizettek, miből egy személyre 1*7 kor. esik. Legnépesebb felekezetűnknek a róm. kath. egyház­nak a .hívői 9.758,514 korona felekezeti adót fizetnek; az egy létekre eső átlag — vidékenként csekély inga­dozással — országosan 7*5 kor. A róm kath. feleke­zetűéi tudvalevőleg sok helyen ismeretlen a felekezeti adózás; ez magyarázza meg az egy főre eső hányad­nak aránylag alacsony voltát. Ehhez a hivatalos meg­állapításhoz felesleges minden kommentár. Ezeket a számokat mindenesetre jó lesz meg­jegyeznünk, mert a köztudatba bedobott jelszavak néha kísérteni szoktak s a „szegény katholicizmus“ jelszavával lehet, hogy alkalmasabb időkben talál­kozni fogunk! Krónikás. Kevés a tábori lelkész. Sebestyén Jenő ref lelkész, theol. m. tanár a „Dunántúli Protestáns Lapp­ban jelentést tesz az ausztriai kórházakban elhelyezett magyar református sebesültek látogatásáról. A többek között ezeket mondja Sebestyén : „Igazi nagy erővel azonban csak akkor menne a munka, ha minél ha­marább, több új ref. tábori lelkész kinevezését lehetne a hadügyminisztériumnál keresztül vinni. Eddigi utam s tapasztalatom után a következő helyekre kellene okvetlen és sürgősen tábori lelkész : 1. Linz—Salzburg vidékére, 2. Éger—Karlsbad—Marienbad—Komotan stb. vidékére, 3. Prágába magaba külön, 4. Leitine- ritzbe és legészakibb Csehországba külön. Végül 5. Brimnhe és környékére külön. A wieni cs. és kir. kö­zös hadügyminisztériumban tett látogatásaim arról győztek meg, hogy a hadügyminisztérium illetékes osztálya is belátja a kinevezések szükségességét, így remélhető, hogy a közel jövőben több új tábori lelkészt kinevezés fog publikáltaim. Arra azonban okvetieuül 43 szükség van, hogy a kinevezéseket úgy egyházi útorr, mint az osztrák lelkészek segítségével az ottani tér­parancsnokságok útján sürgessük.“ Mikor fogunk már végre valahára mi is több ilyen lutheránus reíerádát olvashatni? Újból és újból felhívjuk erre illetékes egyházi főhatóságaink nagy­becsű figyelmét, hogy az általunk elhanyagolt katonai lelkigondozás ügyét szeretettel karolják fel s hassanak oda, hogy evangélikus katonáink lelki élete kárt ne szenvedjen. Mint a fenti sorokból kivehető, az ügy sürgős elintézést kíván. e. KÜLÖNFÉLE. Buzdítás. Gyurátz Ferenc dunántúli püspök újévi szózata ebben a nehéz évben is biztatja, bátor rítja, hű és odaadó munkára buzdítja kerülete lel­készeit. „Melegen kérlek benneteket, hogy a téli idő folyamán — vasárnapon kívül — hétköznapon is tart­satok hetenkint dél-esti istentiszteletet, vallásos esté­ket s a hívekkel együtt szívből fakadó imában kérjé­tek Isten áldását szeretett királyunkra, szabadságért, honért küzdő seregeinkre. Kérjük mindannyian a sere­geknek Urát, hogy rövidítse meg a nagy megpróbál­tatások idejét, segélje győzelemre az igazságot s en­gedje üdvözölnünk az áldott békességet.“ Elpusztított egyházaink. A Tiszakerület orosz­járta vidékre eső egyházközségeinek és lelkészeinek a nyomoráról egyre több hir jön, egyre világosabb ké­pet nyerünk. A margonyai lelkész dec. 27-én jelenti püspökének, hogy az egyház levéltára elveszett, a közgyűlési jegyzőkönyvek elkaliódtak, a vagyona tel­jesen elpusztult. A katonaság mindent elvitt. Az isko­lából az ablakok, ajtók, kályhák, a könyvtár és irattár, sőt az iskolai pecsét is lábra kelt. A templom is fel­töretett. Onnan azonban csak a gyertyák vesztek el. A karácsonyi ünnepek alatt állandóan hallatszott az ágyúzás zaja. Nagyon megviselte a háborúval járó katonajárás a lapost egyházat is. Különösen a gazda­sági épületekben és a lakóházakban sok a kár és a — piszok. A bártfai lelkészek január 5-én vett jelentés szerint újból elhagyták állomásaikat. (Azóta már me­gint visszatérhettek.) Elmenekült a lukavicai tanítónő is. Citálton az oroszok feldúlták a papiakon a tűz­helyt, feltörték az éléstárat s amit benne találtak, azt elharácsolták, a szobák falait beronditották s katoná­kat pingáltak rá, a kályhákat, ajtókat és a kutat tönkre tették. A lelkész bútorait összezúzták és hasznavehe­tetlenné tették. Mindenütt ezrekre rúg csak az egyhá­zak és lelkészek kára is ! Lelkészkisérők sebesültszállító vonatokon. A róm. kath. tábori püspök előterjesztésére a közös hadügyminisztérium m. é. nov. 22-én kelt 8152. sz. rendeletével felhatalmazta a katonai parancsnokságo­44

Next

/
Oldalképek
Tartalom