Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-06-12 / 24. szám
24. szám. lehel és van is némi igazság. A hitben gyengékre, a csecsemőkre több tekintettel vannak, mint a filozófusokra, azonban ez eléggé érthető és menthető. A hitben gyöngék ugyanis jobban ragaszkodnak az egyházhoz, mint a filozófusok, akik nagyrés/t nem kíváncsiak az egyház által hirdetett egyszerű és népies vallásosságra, hanem fenkölt gondolataikból maguk alkotnak maguknak vallási rendszereket. Azonban van a vádban nagyon sok túlzás is. A Jézuska és a Mikulás a Jás/ Géza által hirdetett formában nem tartozik legalább a mi igehirdetésünk fő és mindig visszavisszatérő igazságai közé. Mi nem beszélünk a Jász Géza Jézuskijáról, ha pedig beszélünk, mást mondunk róla, nem azt, hogy aranyhaja van és hattyúk vonta kocsin jön le az égből. Az ilyen apró igaztalanságokon azonban nem szab. d túlságosan fennakadunk. Fő az, hogy Jász Géza törekvése, Isten megismerésére való vágyakozása a legnagyobb mértékben rokonszenves. Ezért szívesen megbocsátanók azt a túlbuzgóságot, hogy az iga?ságra való törekvés hevében mások hasonló törekvéséről kevés elismeréssel szól, az egyházak Isten ismeretének a közlésére irányuló munkáját pedig értéke szerint nem méltányolja. Az egyház, a papok és a theologusok ezt a bánásmódot már eléggé megszokhatták s nincs semmi különös értelme annak, hogy újra meg újra megsértődjünk rajta. Örömünket azonban az rontja meg, hogy Jász GézáfjQc alapjában rokonszenves munkája folyamán nagyon különös és igazán meglepő filozófiai végkövetkeztetéshez jut. Az útja, melyen Isten ismeretére el akar jutni, hosszú és kanyargós ugyan, de talán célra vezet. Aki Istent igazán ismerni akarja, az járja végig a vallások történetének a labirintusait. Valamennyi Istent hirdeti, Istent imádja, Istent kutatja. Évszázadokon és évezredeken át leülepedett vallásos tapasztalatok tömege közül talán ki lehet ásni az igazságot ifc.. MimkmvaUa- sós tapasztalatuk tömege ÜTTZtlI talán ki ichet ásni az ig 11 iiM,»r i Minden vallás isteni kinyilatkoztatás birtokosának vallja magát. A sok kinyilatkoztatás között ott lesz az igazi is. Jász Géza belebocsájtkozott ebbe a labirintusba, azonban az igaz Istent nem találta meg. Mint valami rósz ómen, könyvének első mondata így hangzik. .Átmeneti korszakot élünk, régi bálványok leomlottak, az új bálványok még fel nem épültek.“ Ez az ominózus „új bálvány" kifejezés véletlenül a saját munkájára illik rá, mert minden elismerésre méltó törekvése dacára sem tud az Isten igaz ismeretére eljutni csak egy újabb — ne mondjuk bálvány, — hanem rész szerint való ismeretet tart tökéletes igazságnak .. . Mert mi Jász Géza által megismert és hirdetett Isten ? . . . íme ! „isten az emberiség lelkének a megszemélyesítése.“ „Isteri az emberiség lelke, szellemi élete.“ „Az emberiség érzelmeinek, vágyainak, törekvéseinek az összesége teszi az Istent. “ Ez annyit jelent, hogy Isten a valóságban, a rajtunk kívül eső világmindenségben nem létezik. Világteremtő, világot igazgató és kormányzó, a lét anyagi része felett uralkodó Isten — olyan, amilyennek mi keresztyének, gondoljuk — nincsen. Isten J :sz Géza szerint az ember teremtménye. Isten az ember vágyainak, törekvéseinek, eszméinek az összege, fogalom és ideál csupán, akit az ember alkot magának. Mikor az ember Istent imádja, a saját ideálja, vagyis önmaga előtt borul le. „A mi Menünk az emberiség lelke . . . mi képezzük az lstent.u „Isten vagyunk mi magunk, de nem a mi élvhajhászó érzéki testünk, de szellemünk által, ezen szellemi részünk útján egyesülünk Istenben, mint testvérek. A mi vallásunk többé már nem gyermeki imádat a szülők iránt, de testvéri szeretet egymás iránt." Ez az Isten, akit az ember teremt magának,* a jóság, az igazság a szeretet megtestesülése, aki mindig a gyöngét, a gyámoltalant védi, Isten az altruizmus képviselője. Vele szemben áll a természeti törvény. mely a legridegebb egoizmust, önzést, a gyönge elnyomását, letiprását, a legnagyobb igazságta ansá- got, szívtelenséget juttatja kifejezésre ... A természeti erő lideg mechanizmus, Isten a céltudatos szeretet. Aki lstemől így gondolkodik, mit gondol az a vallásokról? Mind bálványimádásnak tartja őket. Ezek közé tartozik a keresztyén egyház is, még pedig azért, mert nem tud tisztán szellemi alapra helyezkedni. De azért J.'sz Géza ezeket a vallásokat nem bántja, nem üldözi, mert az ő Istene csak szeretet. Törekvése azonban oda irányul, hogy azt a kis helyet, amely ezekben a vallásokban az ő szellemi Istenének jut, kibő- vitse s őket szeretettel anyagi 1 tenüktől mindinkább az ő szellemi Istenéhez vonzza. Ez az a nagy felfedezés, amelyre Jász Géza vallástörténeti és filozófiai tanulmányai végeredményeként eljut s amelynek közkinccsé tételére törekszik. Ezt a felfedezést és eredményt mondom én meglepetésnek, kellemetlen meglepetésnek, még pedig bizonyára némi jogosultsággal. Hogy ne volna az kellemetlen meglepetés, mikor az ember egy szép napon arra ébred, hogy istenhitét a filozófia, vagy a vallás- történet leszürödött végeredményeképp bálványimádásnak titulálják s az Istent, minden létező valóság végső * „Nem Isten terem é a saját képmására az embert, miként az a bibliában írva vagyon, de fordítva áll a dolog: az ember teremte mindenkor a saját képmására az Istent." (21. I.) Mihelyt az ember öntudatra jut, „megszületik vallása is, mert éniségét kivetíti az egész világra, önmagát imádja a külvilág képeben.“ (30. I.) 373 374
