Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-05-29 / 22. szám
ságán, nyomorán. Ebből az elégedetlenségből válik ki a vágy Isten után. Ennek megvalósítása a legistenibb tudomány. Az egyháznak ezt a tudományt kellene kultiválnia, akkor volna Jézus szellemének hordozója. Közöny és rabies theologorum helyett — egyik épp oly alávaló, mint a másik — tanítsd meg a modern embert bízni Istenben. Ne dogmával, hanem szívvel, ne fölénnyel, hanem megértéssel és krisztusi lelkülettel. így lesz a teológia az Istenben való élet tudománya. Endreffy János. Az ember származása. ii. A szigorúan vett vallási és bölcseleti gondolkodás között állanak a keleti népek nagy vallásbölcseleti rendszerei úgymint: Confuciusnak, a chinai vallás reformátorának tanítása és a hindu Vedanta — és Sankya — philosophia. Ezekről azt lehet mondani, hogy már nem vallások, de bölcseletek sem. A vallási és bölcseleti elem össze van bennök keverve. Az ember teremtésére nézve mindkettőben találunk nyomokat. Confucius szerint az ember Jémgnak, az őserőnek és Ynnek, az ősanyagnak egyesüléséből állott elő. „Miként egy malomnál minden oldalról szakadatlanúl omlik alá a víz, úgy a végeden forgásban levő ősanyag is szakadatlanúl hozza létre az embereket és a dolgokat.“ Csakhogy az ember a teremtmények sorában a legfőbb, „az 5 elem virága“, mert benne az őserő legmagasabb alakjában, az öntudat alakjában jelentkezik, mint gondolkozás és akarás. A brahman- philosophia szerint az ember úgy testére, mint lelkére nézve a Brahma kifolyásának vagyis emanatiójának eredménye. Mennél korábban sugárzott ki belőle valamely lény, annál közelebb is áll hozzá. Ezért mondja a Rigvéda az emberek különféle kasztjának származására nézve: „A brahman az ő szája volt, a vadonája (ksátrija) karja lett, a vaiszja pedig combja, végre a szudra az ő lába.“ A testek a Brahma sűrűsödéséből állanak elő. „E sűrűsödés a következő fokokon megy keresztül: aether, levegő, tűz víz, föld.“ Ezekké az elemekké a brahma úgy sűrűsödik, „mint a megaludt lej, vagy mint a víz, mely hóvá és jéggé fagy.“ A sűrűsödés által előállott testekbe a brahma lelke száll, még pedig előbb az istenek, azután a szellemek, úgy az emberek, végül az állatok lelke. Maguk a lelkek pedig úgy szállanak el a Bráhmából, mint a szikrák a pattogó tüzből. A Védanta-philosop na azonban nem állapodott meg itten. Meg akárván szüntetni a szellemi meg az anyagi Bráhma dualismusát, tagadta a világ s így az ember előállását, keletkezését, s ebből kifolyólag létezését is. Azt tanította, hogy ami van, amit látunk, az tulajdonképen nincs, csak Maja, érzé343 keink csalódása, képzeletünk játéka. Csak a mozdulatlan, örök szellemi Bráhma van. Olyan gondolat, milyet a későbbi bölcseleti rendszerek gyakran termettek- Csakhogy amint később nem tudott megállani ez az eszme ellenmondás nélkül, úgy nem tudott megállani most sem. Visszahatásaképen a Sankya-philosophia azt hirdette, hogy igenis létezik mind az anyag, mind a szellem és mind a kettő teremtetlen, tehát örök. A szellem azonban nem úgy létezik, mint az absolut Bráhma, hanem mint az egyéni öntudat, mint „a lelkek sokasága“, amelyek „kezdettől fogva és örökre bele is olvadtak a természetbe.“ Ezek a lelkek először az őstestet hatották át, amely az egyénisitésből s az őselemekből áll. Az őstest után alakult az anyagi test az öt másod vagy a durva elemből, „melyek aether, lég, világosság, víz és föld.“ így az ember az egyéni léleknek a halhatatlan „ős testnek“ és az anyagi testnek egyesüléséből állott elő és az egyesülés pillanatában keletkezett a speciális öntudat, amely sem az előtt, az egyesülés előtt nem létezett, sem az után, az egyéni léleknek az anyagi testtől váló elválása után, tehát az ember halála után sem fog létezni. Az egyéni öntudat eszerint addig él, amíg az ember él. Ez a Brahman- philosophia fejlődésének legvégső foka. Ennél tovább nem tudott haladni. Ép ezért nem is foglalkozott a Brahman-vallás nagy reformátora, a nemeslelkű Buddha, sem az Istenségnek, sem a világnak, se n az embernek lényegével, sem pedig az utóbbi kettőnek keletkezésének problémájával, hanem ezek helyett csupán a gyakorlati, a mindennapi életre vonatkozó erkölcsi tanításokat adott. Hanem igenis találjuk ezen Sankya-philosophiának némi halvány mását a nálánál sokkal későbben keletkezett egyptomi bölcseletben, amely szerint az ember, mint egyén és a világ is mint egyén, teremtetlen, örök. E szerint az egyénitett, a kialakult, a jelenségvilágban megjelenő anyag örök. Az egyptomi bölcselők másik csoportja ellenben az absolut anyagnak örökkévalóságát hirdette. Ebből az absolut anyagból életcsírák, ezekből meg a nap heve által a különféle élőlények; növények, állatok, emberek keletkeztek. Ez már tiszta materialismus. Itt nyoma sincs az Istenség teremtő hatalmának, de még a léleknek, a szellemnek sem. A philosophia tehát mate- rialistikus iránnyal veszi kezdetét. így is van ez a tulajdonképeni, a görög philosophia első szakaiban. Ezekben az anyagelvűség, a materialismus az uralkodó elv. Az első görög bölcselők a világot, a mindenséget anyagból keletkezettnek: gondolták. Valóban a „világ“-ot, mert figyelmüket nem fordították önmagukra, az emberekre és ezek előállására. Ezért is erről a nagy problémáról véleményüket legfeljebb csak a rendszereikből folyó következtetések utján alkotjuk meg és azt is hozzávetőleg. Csakis ily alapon mondhatjuk, hogy az embert: a jóni bölcselők majd vízből, majd a határtalan, örök* 344
