Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-05-29 / 22. szám
22. szám. hír, amely Münchenből jól értesült helyről származik, hogy az angol kormány a pápának azt az ajánlatot tette: a háború tartamára költözzön Angliába. A kormány a pápa megélhetésére egy millió lírát ad. Magától értetődik, hogy a pápa ezt az ajánlatot visszautasította. Az Alkotmány Genien át Rómából érkezett jelentése szerint (május 21) a pápa végleg elhatározta, hogy Rómában marad. Hir szerint Olaszország nem tesz kifogást az osztrák-magyar és német pápai nagykövetek ottmaradása ellen, hanem teljes mértékben respektálja azokat a nemzetközi megállapodásokat, amelyeket a Vatikán exteritorialitását garantálják. Az újabb hírek szerint az olaszok a garanciális törvényt megszegték, amiért a pápa tiltakozik és enciklikát ír; a katholikusok pedig mind hangosabban követelik, hogy a pápa földet kapjon. * Ezekkel a hírekkel érdemes nekünk is foglalkoznunk. Világtörténelem készül s úgy látszik, ebben a világtörténelemben a pápának is van és lesz még szerepe. Ki tudja, nem hozza-e meg i^eki a háború épen azt, aminek a hiányát oly nagyon fájlalja a katolicizmus : a pápaság részére ismét egy kis országocskát. Itt-ott már kifejezésre jutottak s mind hangosabbak lesznek az ilyen reménykedések. A békeszerző szerepért, melyben a pápa eddig oly sokat fáradozott, ki tudja, nem szakítanak-e majd neki ki egy csíkot Olaszországból? A jövendő térképének a készítésénél minden ország ott akar lenni, azért egymást érik a pápai udvarnál a diplomáciai missziók és külön követségek, amelyek minden eshetőségre kéznél akarnak lenni. Volt ugyan köztük talán olyan is, amely az entente oldalára akarta a pápát csábítani, — a pápa azonban állhatatosan megmaradt a semlegessége mellett. Az a semlegesség! Ez volt az a szerencsés formula, amely a pápának eddig minden harcoló fél tiszteletét biztosította. Most azonban veszélyben a formula . . . Amióta a pápa országával és nemzetével is hadban állunk, amióta megéltük 33 évig jó barátunktól azt, hogy hátba támadjon s ő vállalkozzék arra, hogy megadja országunknak a kegyelemdöfést, azóta nem tudjuk, politikailag elég-e még mindig a semlegesség bölcseségnek és formulának, azonban vallásilag feltétlenül elégtelennek kell tartanunk. Nekünk csak vallási szempontból van jogunk hozzászólni ez eseményekhez. Vallási szempontból a semlegességet elégtelen és keresztyéntelen formulának tartjuk. Akár jézusi, akár ped g általános nézőpontból kísérjük figyelemmel az eseményeket, azt hisszük, hogy mikor valakit fojtogatnak, mikor valakinek az eleven tagjait vagdossák le, hogy azon osztozzanak, mikor a húsából akarnak lakmározni... — akkor ezt a borzasztóságot semleges helyről nézni, jézusi alapon álló embernek nem lehet és nem szabad. Kiál339 tania, sikoltania kell, oda kell rohannia a brigantik közé ... A jónak, a szerencsétlennek pártjára kell kelni. Mikor Malkus fülét Péter levágta, Jézus odafutott és megfogta a kezét!! ... Ha nem szóról-szóra így van is megírva, így kellett történnie. A pápa azonban mindig, még most is semleges. Mi sohasem voltunk jó barátai a pápának, de ebben a háborúban igazán reszketve néztük, hogy ő, aki a keresztyénségnek, a szeretet vallásának földi hatalmasokra hatni tudó képviselője, aki — nem úgy, mint a mi protestáns püspökeink és generalsuperin- tendenseink — szuverén volta miatt egy magasságban áll királyokkal és császárokkal, kinek bibornokai minden udvari etikett szerint ott ülnek a főhelyeken, kinek alázatos szolgái fejedelmeket gyóntatnak, kötnek és oldanak, — mit tud elérni a Krisztus és a szeretet Istene nevében . . . Sajnos, eredményeket lehetetlen volt elérnie. Jó, nem kell eredmény. Elég a fáradozás, az odaadással végzett sok akció. Legyen hát keresztyén eszmények, a keresztyén becsület prédiká- lója, élő tiltakozás a most folyó vérzivatar özönében ! . .. A pápa azonban semleges és semleges maradt. Ez a/, amitől féltünk, amit azonban várnunk lehetett. A fő az, hogy a garanciális törvényt vele szemben megtartsák, szabadon levelezhessen és táviratozhasson és a követségek nála maradhassanak . . . Ha neki ez elég, mi meg vagyunk vele elégedve! Azonban azt hisszük, hogy a nemzeti és vallási öntudat megerősödésének e szent tavaszán lesznek, akik ezt a semlegességet r.em feledik el. Akik levonják belőle a következtetést. Ausztriában az utolsó 12 év alatt százezer felnőtt, öntudatra ébredt lélek szakított Rómával. Lehet, hogy a pápa semlegessége ezt a Los von Rom mozgalmat elementáris erőhöz juttatja, amely a semleges pápaságnak nagyobb kárára válik, mint a szocialisták és szabadgondolkodók eddigi kudarcot vallott akciói. Sz. L. flodern bajok. Miért van az, hogy a paraszt asszony jobban elviseli a lövészárokban fekvő fiának vagy urának életveszélyével járó és rá visszaható lelki megrázkódtatásokat és idegizgalmakat, min a szalon modern hölgye? Miért jut több „úri“ nép ideggyógyintézetbe vagy pláne tébolydába, holott a „paraszt“ a több ? Vagy ez pusztán idegek dolga volna? A parasztasszony nemcsak a zsákot tudja jobban vinni, de a gondot, bút és bajt is? Tán a szervezet dolga volna? A lelki finomságé? Hogy a finom lélek jobban érzi ugyanazt a szenvedést, mint a lelkileg fejletlen ? Lehetséges, hogy mindezeknek és még ezenkívül sok másnak döntő szerepe van a megpróbáltatás kiállásában, azonban ez most minket 340
