Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-01-16 / 3. szám
EVANGÉLIKUS LAP 3. SZ. EGYHÁZI ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP ARANYOSMAKÓT ÖTÖDIK ÉVFOLYAM. 1915. JANUÁR 16 1915.- Szombatonként jelenik meg. - A lapot illető közlemények előfizetési és hirdetési dijak a lap szerkesztősége címére Nagybörzsönybe (Hont vm.) küldendők. FŐSZERKESZTŐ: SZTEHLO KORNÉL. FF.LF.LÓS SZF.KKF:SZTÖ ÉS KIADÓ: SZIMONIDESZ LAJOS FŐMŰNK AT ARSAK : IIORNYÁNSZKY ALADÁR LIC. FIZÉLY ÖDÖN ÉS ENDREFFY JÁNOS Az előfizetés ára: Egész évre 12 K fél évre 6 K. Egyes szám ára 30 f Hirdetés dija: Egész oldal 28 K Kisebb hirdetések (pályázatok) minden szava 6 fillér. - Többször megjelenő hirdetéseknél megfelelő árengedmény. Tartalom: Petersen E.: Prédikáció gondok. — Szelényi Ödön dr.i Beke es háború. — Szlabcy Mátyás: Bártfa az oroszok kezén — Gyónt Géza : Dicsőség a magasságban. — Szemle. — Különféle. — Hirdetések. Prédikáció-gondok. Vannak papok, akik azt mondják : itt az ideje, hocy már vége legyen a sok háborús beszédnek. Jobb volna, hogyha megint visszatérnénk a régi csapásra. Én nem vagyok egy véleményen velük. A háború még mindig élénken foglalkoztatja a hallgatóinkat. Amivel a lelkűk tele van, azt akarják a templomban is hallani. Ez a kívánság egész természetes. Ha mi hallgatnánk azokról a nagy dolgokról, amik most a világban történnek, akkor a gyülekezetünk csalódnék bennünk. De van egy baj. Mikor a háború elkezdődött, akkor volt miből prédikálni. Hogyha azonban az embernek egy negyed éven át hétről-hétre nemcsak vasárnap, hanem a heti imaórán (vagy imaórákon!) is prédikálni kellett, lassanként azt veszi észre, hogy a háború által kiváltott gondolatok köre nem olyan túlságosan bőséges, mint aminőnek kezdetben látszott, amikor meditáció alkalmával a gondolatok egymást kergették. Hétről-hétre nehezebb lesz újat mondani, ismétléseket elkerülni. Mivel lehetne a meditációt megint megtermékenyíteni ? Legkevesebb hasznát lehet e célra venni mások kész beszédeinek. Ha van is bennök nem egy jó és továbbszövésre érdemes gondolat, mégis rendesen csak zavarják a meditációt és keresztezik a gondolatainkat. Aki a meditáció felfrissítésére keres alkalmas orvosságot, annak először Johannes Bauer: „Schleiermacher als patriotischer Prediger“ c. könyvét ajánlom. Schleiermacher mellett meg kell Fichtét és Lagarde-ot emlitenem. Ugyan sein Fichténél, sem Lagardenál nem találunk olyan gondolatokat, amelyeket a beszédünkben közvetlenül használhatnánk. Ha azonban az Írásaikat olvassuk olyan atmoszférába kerülünk, ahol szabadabban lehet lélekzetet vennünk, niegtisztúlunk szenvedélyeinktől. Mikor agyunkat az a kérdés kínozza: 33 mit prédikáljak — felemelő és megváltó hatással van ránk az olvasásuk !* A háborús beszédek részére textust választani nem nehéz. Ilyen van bőven. Azonban a zsoltárosok- ból néha oly hangok törnek ki, hogy azokat keresz- tyénietleneknek vagy legalább is a keresztyénségig fel nem érőknek kell tekintenünk. Véleményem szerint a papnak az ilyen helyeket még az oltár előtt való felolvasás alkalmával is ki kell hagynia. Különösen keresztyénietlennek tartom, hogyha ahol csak istentelenek es gonoszok előfordulnak, ott mindig az angolokra gondolunk. A kisértés nagy, azonban mégis csak az „ó ember“ az, aki örül bennünk, mikor egy olyan helyet találunk, amelyet alaposan az angolok fejére olvashatunk és mikor bizonyos gyönyörűséggel keressük az ilyen textusokat. Másik nehézség theologus számára a háború problémája. Számunkra a háborúnak van egy csomó problem ja. Előszámlálni is felesleges őket. Minő álláspontot foglal azonban el e kérdések tekintetében az egyház. Vannak hivek, akik ezekkel a kemény diókkal gyötrik magukat, azonban ezek kevesen vannak. A többség számára csak akkor válik a háború problémává, hogyha a sors keze egyénileg sújtotta őket, a fiuk, az uruk, a vőlegényük elesik a csatatéren. Akkor minduntalan ott van ajkukon a gyötrő kínzó miért? . . . Miért éppen öt találta a golyó? .. . Miért éppen én vagyok az a szerencsétlen, akit ez a borzasztó veszteség ér? Ez a kérdés azonban nem igazi háborús probléma, noha minden megrázó haláleset újra meg újra feltámasztja. Az igazi háborús probléma: „isten e$ a háborúazonban eljut-e hallgatóink nagy tömege ehhez a problémához? A legtöbb ember, aki * Vannak, kell lenni magyar költőnek, filozófusnak, gondolkozónak is. akit érdemes e célra olvasni ! Kik ezek? . , . Petőfi? Arany? Kossuth? Deák?,,. (Szerk.) 34
