Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-05-01 / 18. szám
18. szám. ... Ott áll a katona az őrhelyen. Az eső becsapkod az arcába, köpenyét el-elkapdossa a szél. Szemeit beletúrja az éjszakába. Ujja a puska ravaszán nyugszik. Golyók süvítenek körülötte. Arcizmai meg se rándulnak. Csak volyankor tükröznek valami csodálatos lágyságot, amikor felesége és gyermekei jutnak eszébe. Ott látja őket imádkozva az asztal körül s az ő lelkét is áhitat szá lja meg. Ő is rebegi képzeletben a gyermekek után. „Adj csöndes éjt szüleimnek, adj csöndes éjt mindeneknek!“ — Melegség szállja meg. Csapkodhatnak a golyók körülötte, szakadhat az eső, az Úr az ő szivében feltámadott. Lelkünk legfenekén vibrál valami. Talán irigyeljük azt a katonát? Valóban irigylésre méltó. A legnagyobb megpróbáltatások között találta meg Jézusát. És azt, azt a feltámadott Urat, aki pia olyan közel van hozzánk, ezt kell megragadnunk az élő hit bátorságával, nem eresztlek el amig meg nem áldasz engem !.. * U. i. Hálás köszönet Endreffy Jánosnak a „Harangszó“ nagyszámú példányaiért, melyeket cimemie küldött. Mostar, 1915. ápr. 18. Szántó Róbert. SZEHLE. A szükség szülte ima értékelése. Az imára vonatkozó igazságok közül főleg a gyengeségi érzetet és a lélek kétségbeesett fájdalmában Istennel való egybeforradását kell hangsúlyoznunk, mint olyan fac- torokat, melyek most a háború idején szinte látható formát öltenek. Ennek okát a nagy Ínség, nyomor, szükég nyomasztó hatásában kell keresnünk. Kétséget nem szenved a német közmondás: „Not lehrt beten*“ A sok mindent átalakító, átértékelő és ennélfogva a jövőt új perspectivakban feltüntető háború a vallásos élet terén is nagy munkát végez. Imára tanítja meg azokat is, kik annak előtte az ima mélységes, erkölcsi lényünket emelő voltáról mit sem tudtak, mit sem akartak tudni. Ezen jelenség realitását és az életre való befolyását csak örömmel üdvözölhetjük, főleg mi, kik az Úr veteményes kertjében ténykedünk. Sajnos, nagy azoknak a száma, kik az Ínséget rossz és megvetendő tanítónak tartják, kik szerint a szükség szülte ima a félelem torzszülöttje, a nyomor szükségszerű — mihamar elenyésző — produktuma, a rettegés nyomásából származó elhomályosúlt és zavaros valami. Felhozzák, mivel Isten a legfőbb Jó, a legtökéletesebb Jóság a tisztán gondolkodó és az erkölcs fundamentumán álló ember a kényszer, helyesebben a szükségből fakadó imát csakis a következőképen értelmezheti és értékelheti: „sóhajunk, fohászunk, imádságunk a belső kényszertől indíttatva — a külvilágtól teljesen függetlenül — forduljon Istenhez belső emberünk, erkölcsi értékünk nagyobbodása, növekedése céljából; ezzel'szemben a szükségben és csakis a szükségben felszálló ima Isten fogalmát lealacsonyítja, az emberi kívánság és önzés teljesítőjének gondolja, emberi eszközzé sülyeszti le. Már pedig az isteni fogalom 283 ilyeténképpen való meggyalázása keresztyén szempontból tűrhetetlen; miért is a szükség szülte imádság értéktelen, haszontalan dolog!11 A szinte vaskövetkezetességgel leszűrt nézet mégis hibás. A fenti elvet vallók valamit elfelejtettek, amit pedig ők is elismernek. Kétségbevonhatatlan tény: az ima szellemi jelenség, lelki állapot, mikor az egyén érzelme, akarata és értelme szinte egybeforrva Istenét, a megfejthetetlen Változatlant keresi. Áll pedig ez a szükségből fakadó imára is, Kérdezzük, vájjon egy szellemi jelenség valóban értéktelen-e, ha a szükség a szülőoka? Világítsunk csak rá a kérdésre! Értéktelen a tudományos gyógyászat és a vele összefüggő természettudományi ismeret? Értéktelen a technika és a hadtudomány ? Alig hiszem, hogy akadna valaki, ki ezt állítaná. De nézzük csak, a gyógyászat hatalmas fejlődésének mi volt és lesz az indító oka? Úgy gondolom: az emberi betegség: a szükség. A technikát mi bírta olyan szédületes fellendülésre ? mi birta rá az embereket, hogy házakat építsenek, műszereket és gépeket alkossanak ? a szükség. A haditudományt mi serkentette, hogy bámulatos és vértfagyasztó hadiszereit kigondolja és gyakorlatilag érvényesítse? a szükség. A szükségből fakadó imát megvetők a szükségszülte kultúrát tiszteletben tartják. Miért akkor mély megvetésük a szükség teremtette ima ellen? Elismerjük: az ilyen ima kezdetleges, de a fejlődés csiráit rejti magában. A legfőbb Jó és Szeretet Istene megtérő gyermekét tárt karokkal fogadja. A megtérő egoizmusa mihamar háttérbe szorul és helyébe lép a fejlődés által az igaz hit, mely megnyugvást és bizalmat szül a szívben, még akkor is, ha az imádkozó óhajai meg sem is hallgattatnak. A szükségből létrejött ima, tehát értékkel még pedig igen nagy értékkel bir. És ezen értéket különösen a lelkésznek nem szabad figyelmen kivül hagynia; hiszen alapvető fundamentum, melyen az épités már könnyű dolog. Ezen alapot talán mindennemű fáradságunk sem eredményezhette volna, miglen az isteni ostor egy suhintása azt egyszerre létrehozta. Giesz Lajos. Errare humanum est. Egyik „protestáns“ egyházi lap áprilisi számában olvassuk többek között a következő egyházunkra vonatkozó híreket. „Beyer Theofil ev. kőszegi leik. Vasira választották meg.“ Amiből egy szó sem igaz, mert Beyer Theofil esperessé választatott, mint u. azon lap másutt híven közli és mint ilyen továbbra is kőszegi lelkész maradt. „Hildebrand Heresztély ev. leik. Petőfalváról Németújfalura választották meg.“ Ebből is annyi igaz, hogy Hildebrandot Németjárfalura választották meg, de hónapokkal ezelőtt. A stilszerüséghez hozzátartozik, hogy t. laptársunk erről csak most vesz tudomást. „Peér Péter Sándor ev. sl. budapesti hitoktató (lett)“, miről Budapesten semmit sem tudnak, s aminek Peér P. S. komáromi esp. slelkész is bizonyosan örülne, azonban sajnos, ez a hir sem felel meg a valóságnak. „Eősze Zsigmond tolnanemesdi ev. leik. ehm. alesperessé helyettesit tetett.“ Ha valakit helyettesítenek, az akadályozva van hivatalos teendőinek az elvégzésében. Vagyis helyettest neveznek ki számára.* T. laptársunk azt akarta mondani, hogy Tomka Gusztáv alesperes elhalálozása következtében az alesperesí 284
