Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-04-24 / 17. szám
17. szám. bevétele 202189 K. Kiadása 2200 95 K volt. Adományok címén 360 K folyt be, miből Sugovics Mária úrnő 200 koronát adott. Az egyletnek 16090.98 K a vagyona. Elnöke Illgenn Antalné, kinek buzgó vezetése alatt az egylet nemcsak pénzsegélyekkel, hanem különösen a diakoniszzaállomás fenntartása által sok áldásos munkát vé ez. Legyen áldás további működésén is. Nyugdíj. Weber Rudolf fasori evang. főgimn. tanár özvegyének a vallás és közokt.-ügyi miniszter évi 2700 kor. nyugdijat engedélyezett az orsz. tanári nyugdíjintézet alapja terhére. Pályázat alatt áll a lázi (Trencsén m.) lelkészi állas. Az állás kongruás. Istentiszteleti nyelv: tót. Jelentkezések április 30-ig Krizsan Zsigmond espereshez Trencsénbe küldendők. Áz óbuda-ujlaki ev. egyház 1914. évi jelentését Mohr Henrik lelkész teszi közzé. Született 43, konfirmáltatott 22 gyermek, eskettetett 16 (5 tiszta és 11 vegyes) pár. Az egyházközség területén 36 olyan vegyes házasság köttetett, melyben az egyik fél evang. vall *su volt. 14 reverzálisból 6 javunkra, 8 kárunkra szólt. Kitért 2 nő, hozzánk áttért 7 nő és I férfi. Teme tésnél a lelkész szolgálata 30 esetben vétetett igénybe. Úrvacsorával élt 224 és betegágyon 11 személy. Az imaházban a tavalyi 67 helyett 1914-ben 88 isten- tisztelet tartatott. A háború óta könyörgések tartatnak hetenként kétszer, a szentendrei fiókegyházban az éneket Saly Ágoston presbiter vezeti, ugyan ő imádkozik és vasárnaponként a prédikációt is felolvassa. Vallástani- tásban 269 tanuló részesült, kiket heti 25 órában a lelkész tanit. A gyülekezetben van vasárnapi iskola, szép gyülekezeti könyvtár, melyet 230 hivő használ. Az egyház évi bevétele adóból 2068 korona egyebektől közel 18000 korona, kiadása 13073*53 kor. Templom- építése alapja 53885 korona. A szentendrei fiókegyháznak 1758 42 korona a bevétele, 612 98 korona a kiadása, vagyona pedig 3145*34 korona. Levél Galíciából. Egyik lelkész munkatársunk küldte be hozzánk az alábbi levelet, amit egyik hive küldött hozzá Galíciából. Közöljük nemesik azért, mert szép bizonysága a lelkész és harcoló hive közötti szivbeli viszonynak, hanem azért is, mert bepillantást inged a harctéri v-llásosságba. A meleg hangú levél így hangzik: „Galíciai Kárpátok, 1915 I. 5-én. Mélyen tisztelt Lelkész Űr! Szivem mélyéből őszinte, igaz köszönetemet küldöm ezen kis papiroson, a nekem küldött ajándékokért. Miránk most igazán nagyon ránk illik a Szentirás szava: „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem Isten igéjével." Oly jól esett olvasnom a kis könyvecskéket, szinte új embernek érzem magamat. összehasonlítva a természetben tapasztaltakat és 269 a kis könyvecskében olvasottakat határozottan állíthatom, hogy a mi sorsunkat nem az emberek intézik, az ember csak eszköz ezen a világon egy láthatatlan hatalom, amely mindeneknek fölötte vagyon, az élet és halá! ura, az Isten intézi minden egyes embernek a sorsát itt a háborúban itt tudja meg minden ember, hogy kell imádkozni, mert napi eset, hogy mindig az Isten segítő keze tart meg bennünket az életnek. Itt nem szégyel egy sem összetett kezekkel a másik előtt imádkozni, úgy mint otthon. Otthon biz nem láttam még úgy szívből imádkozni, mint itt. Amerre megfordul az ember, sűrűén látni egy-egy katonát fa tövében, árok parton vagy puszta földön állva vagy térdelve összetett kezekkel kisirt szemekkel az égre tekintve imádkozni. Békeidőben az emberek, mikor jól megy dolguk, biz különösen az utolsó tizedekben nem igen sokat foglalkoztak az imádkozással, az imádság egészen el volt közönyösödve, nem szívből imádkoztak, hisz úgyis jól ment sorsuk minek, de most a megpróbáltatások nehéz óráiban megtanultunk szívből, igazán Istenhez fohászkodni, imádkozni. Harcaink még egyre tartanak, én remélem, hogy Isten segítségével nemsokára mienk lesz a győzelem. Soraimat zárva maradtam őszinte igaz tisztelője szerető hive s. n. kocsis. Tábori istentisztelet. Egy római katholikus tiszt Írja a következőket az evang. tábori istentiszteletről: Október 1-én 10 óra körül volt az istentisztelet. Erős várunk az Úr Isten után a lelkész arról prédikált: nem a félelem lelkét vettük, hanem az erő, a szeretet és a fegyelem lelkét. Gyönyörű szép kék ég. pompás napsugár, mely az emberek vihar edzett tekintetét is besugározta, arra való volt, hogy minden szívbe az Isten igéje eltaláljon. Az volt az érzésem, hogy ebben a szent órában a prédikáció tartalma minden szívbe eljutott, rrert ezek a kemény vérhez szokott férfiak úgy zokogtak, mint akiknek vigasztalásra nagy volt a szükségük. Különösen a hazaszeretet érintése, az asszonyhoz, a gyermekhez, szülőkhöz, testvérekhez, a házhoz, az udvarhoz való szeretet sok könnyet váltott ki Intett a szeretetre úgy hozzánktartozóink, pajtásaink és ellenségeink iránt. Végre azt énekeltük: Wier beten an die Macht der Liebe. Nincs fogalom arról, hogy milyen mély benyomást gyakorolt ez az ének. Sok lakós jött sietve, beteg legénység, akiknek vissza kellett maradni, mászott elő, nem volt semmi különbség a konfessziók közt, mindenki érezte annak a szükségét, hogy lelke egy pillanatra az Istennel érintkezésbe jusson. Mily sokan gondolhattad szeretteikre a messze távolban, pajtásaikra, akiket már a zöld fű takar, milyen sokan önmagukra, hogy ismét látják-e még a szép napsugarat. Minden tekintetre az volt írva, benned bízom egyedül, Isten áldj meg minket és vezess győzelemre. Olyan istentisztelet volt az, amit még nem éltem át. Christi. Freiheit 1915. 6.93. 270
