Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-04-17 / 16. szám
16. szám. De nincs... Minek is legyen? Van a reformátusoknak, a katolikusoknak, van a németeknek, van mindenkinek, minek legyen épen nekünk!... Meg vagyunk mi — ugye — anélkül is! A patina. Rumm Reinhard a német birodalmi gyűlés tagja, a Reformationban, amelyről tudvalévő, hogy a legkevésbé megalkuvó orthodox lap — egy pár napyon érdekes sort irt. Bonus Artúrnak egy történetével kezdi: A p ;p prédikálgat. Egyszer csak elmarad a száz hive közül tiz, mert nincsenek megelégedve, egyet- mást máskép kívánnak, mint ahogy van. Amíg a pap azon gondolkozik, kinek tegyen eleget: a tíz elmaradtak, vagy a még teniplombajáró k lencver nek, azalatt egyre többen elmaradnak. Végül kilencven nem jár és csak tiz jár a templomba. Mit csináljon a pap? Még mindig a tiz megmaradtnak a s/ája ize szerint beszéljen és hagyja a többit éhen-szomjan? Ez a történet nagyon ráillett egyházunk helyzetére. Sokan elidegenedtek tőle. Most megint visszatérnek, sokan újra megtalálták a templomba vezető utat. Mit cs náljon most az egyház ? Folytassa úgy, ahogy eddig csinálta? Mummnak az a vélem nye, hogy az egyháznak az a kötelessége, hogy ezen elidegenedett és elhidegült tömegek számára minél köny- nyebbé kell tenni a visszatérést. Engedjen az egyház régi merevségéből, alkalmazkodjak jobban a hívekhez. Azután felsorol egy pár olyan patinás szokást, mely manap ág nem sok megértőre és méltánylóra talál s sokakat távoltart az egyháztól. Ilyen patina az gyházban, hogy az egyház vezetői rendesen a legtöbb adófizető < közül kerülnek ki, hogy az igent mondókat szeretik a különböző testületekben, nem pedig a szakértő és áldozatkész munkát. Ilyen patina a városi egyháza''ban, hogy a temetések, esketések osztályukba vannak sorozva, hogy a templomi ülőhelyekért fizetni kell, iiogy a papok palástdíjat és különböző szereteiadományokat kapnak. „Fogjátok meg a seprüt és seperjetek vele, hogy a visszatérők jobban érezzék magukat !“ Ilyen patina bibliáink elavult, regies nyelvezete. Ilyen patina az a rossz szokás, hogy gyülekezeteink lassan és a maguk kedv • szerint énekelnek. Nenjetek el Bethelbe s tanuljátok meg ott, hogyan kell szépen énekelni. Legyetek azon is rajta, hogy új szövegeket és új dallamokat is meghonosítsatok ! Miért kell az egyházban mindennek réginek és egy kicsit patinásnak lennie?! Ilyen patina az, hogy németül a miatyánkban „Vater unser“-t mondunk, holott ez egészséges német fülnek borzalmasan hangzik s nem is lutheri. Luther b-bliájában Unser Vater áll. Ezek mind apróságok. Vannak azonban nagyobb reformtörekvések is. Ilyen pl. az, hogy a konfirmációs vizsga a konfirmációtól elkülönítve tartassék stb. Ezek az apróságok is nagy részben okai az egyházzal való elégedetlenségnek s ezek is akadályai lehetnek annak, hogy egyesek elmaradoznak belőle. Ezeket a régi tiszteletreméltó tradíciókat, ezt a patinát nem mi, gonosz liberálisok piszkálgatok. Hanem Mumm németbirodalmi képviselő. És a Reformation, amely tudvalevőleg a legszélső orthodoxok lapja s egyáltalán nem arról nevezetes, hogy koncesz- sziókat tenne a „korszellemnek.“ Ezek tehát alighanem «vangéliumellenes patinás ereklyei a német és a többi 253 kér. és evang. egyházaknak is. Azért mégis szépen tenyésznek és aligha fogja a háború vihara is elseperni őket. n~n i 11 ——rTu*»*~-----------n~ ,-----------------------------------------------------rir«~»i.r.ri <r un K ÜLÖNFÉLE. Az iglói ev. főgimnázium 1914. évi augusztus óta eddig 7310 koronát áldozott katonai célokra s gyűjtött a Kárpátokban harcoló katonáinknak téli ruhával való felszerelésére, a háborúban megvakult katonák segélyezésére, valamint megsebesült, vagy a harctéren megbetegedett harcosoknak ápolására. Ezen akció keretében Fischer Miklós kir. tanácsos, igazgató által rendezett három háborús délután 3316 koronát eredményezett. Az igazgató további háborús délutánokat készített elő, melyeknek jövedelme a megsebesült, vagy megbetegedett, s az iglói kórházakban meghalt (eddig 141) katonák sir- hantjai fölé emelendő, s minden egyes hősnek nevét hirdető, közös síremlék költségeire fog fordittat ii. A halotthamvasztás és az erdélyi szász ev. egyház. Az erdélyi szász evang. egyház konziszto- riuma a halotthamvasztásnál végzendő lelkészi funkció kérdése tárgyában a következő figyelemreméltó körlevelet bocsájtotta ki a kebelébe tartozó lelkészi hivatalok és prisbyteriumokhoz : „Egyik presbyterium ama kívánságának eleget téve, mely azt kérte, hogy tekintettel egyes máris előfordult esetekre, engedtessék meg egyházunk kebelében a halotthanivasztások alkalmával a lelkészi funkció elvégzése és az egyúttal szabá- lyoztassék is, szükségtelen annak az elvi kérdésnek a fejtegetése, hogy a hamvasztás formájában való eltakarítás a ml evangéliumi keresztvénségiinkkel semminemű ellentétben nem áll s a földbe temetés régi szokásával egyenjogúnak tekintendő. A lelkész közreműködése különben sem irányul a halotthamvasztásnál sem a romlandóra, a láthatóra és a mulandóra, hanem a romolhatatlan, láthatatlan és örökrészre. Tárgya azaz élet, mely a halálon diadalmaskodik s ebből az életből'fakadó vigasztalás a gyászolók számára temetési formulának tökéletesen megfelel a halotthamvasztásnál is az, amely az 1750 1895. sz. a kiadott „Formeln für die geistlichen Funktionen“ c. gyűjteményben VII. b) jelzés alatt előfordul. Közöljük azonban a következőt is: „Miután a mindenható Isten az élet és a halál ura, úgy határozott, hogy testvérünket e múlandó világból magához szólítsa, átadjuk testét, hogy porrá és hamuvá váljék, lelkét pedig a mi mennyei Atyánk kegyelmébe s irgalmába ajánlva hitteljes bizodalom- mal valljuk, hogy közülünk senki sem él ő magának és senki sem hal meg ő magának. Ha élünk, az Urnák élünk, ha meghalunk, az Urnák halunkr meg. Azért akár élünk, akár halunk, mindenkép az Űréi vagyunk. (Róm 14.7.) Az Úr őrizzen meg, őrizze meg a te lelkedet. Az Úr áldja meg a te kimeneteledet és bemeneteledet mindörökké. (121. Zsoltár 7.)“ Ez e körlevél ott kezdi, ahova a többi egyházak hosszas csetlés-botlás után jutottak, azért hihetőleg általános megnyugvással fogják fogadni. 254
