Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1915-04-17 / 16. szám

EVANGÉLIKUS LAP 16. SZ. EGYHÁZI ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP ARANYOSMARÓT * ÖTÖDIK ÉVFOLYAM. * 1915. 1915. APRILIS 17.- Szombatonként jelenik meg. - A lapot illető közlemények elő­fizetési és hirdetési dijak a lap szerkesztősége címére Nagybör­zsönybe (Hont vm.) küldendők. FÓSZFRKF.SZTÓ: SZTEHLO KORNÉL. FELF.LÓS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ: SZIMONIDESZ LAJOS FÓmunkatARSAK : HORNYÁNSZKY ALADÁR LIC. FIZÉLY ÖDÖN És ENDREFFY JÁNOS Az előfizetés ára: Egész évre 12 K fél évre 6 K. Egyes szám ára 30 f Hirdetés dija: Egész oldal 28 K Kisebb hirdetések (pályázatok) minden szava 6. fillér. - Többször megjelenő hirdetéseknél megfelelő árengedmény. Tartalom: Endreffy János: üyermeklélek. — Kintzlerné Solcz Inez: Gondolatok. — Irodalom. — Szemle. — Különféle. — Szer­kesztő közlései. — Hirdetések. üyermeklélek. — Széljegyzetek a cura pastoralishoz. — Újból elhagyta a sajtót egy érdekes háborús könyv, mely a nemet nép vallási újraébredt sének doku- n entumait tartalmazza (Gott mii uns! Dokumente religiöser Erhebung des deutschen Volkes im Kriegsjahr 1914. Kiadta Fiebig szuperintendens. Verlag von Max Koch in Leipzig.) Sok szép adat, eset, történet van benne, elmondva, melyek a nép vallás-erkölcsi újra­éledését dokumentálják. Melegen ajánlhatjuk az ér­deklődők figyelmébe. (Portóval együtt I Márka 70 pfennig.) Valahányszor ily könyv kezembe jut, mindig eszembe jut az idealizmus és az igazság szomorú kontrasztja. Melyiket szeressem: az idealizmust vagy az igazságot-c? Az idealizmus felé meleg simulássa! hajol lelkem, azzal a vágygyal, hogy bár úgy volna, bár szmtírás volna a valláserkölcsi újraébredés, de nyomban utána föltűnik az igazság majesztetikus alakja s azt mondja: az élet nem Idealismus, hanem több! Az idealista, csak az élet széfjét látja és szedi bok­rétába, míg az igazság a teljes élet valósága és értelme után kutat. Ha csak idealisták vagyunk, az életből sokat el kell hallgatnunk, ami nem idealizmus. Ez pedig az igazság szégyene és kára. Az igazság az élet egész terjedelmét föl akarja ölelni, nemcsak a szépet. Nem lehet mindig épületest nyújtani, mikor az igazság sokszor rombolást parancsol Idealista mondás az is, hogy népünk az utolsó időben valláserkölcsileg csak emelkedett. Ez így odavetve nem igaz. Mondjuk szeb­ben : nem felel meg a valóságnak. Azért nem, mert a fény mellett árnyék is van. Csak egy sávot akarunk az árnyékból kiemelni, a gyermeknevelés ügyét. Aki pedagógiai munkákon kívül az életben is megnézte a pedagógiát, az igazat fog adni abbeli ál­lításomnak, hogy a népünk által amúgy is elhanya­241 golt gyermeknevelés ügye a1 uiolsó időben még in­kább elhanyagolódott. Akinek módjában van néptaní­tókkal érintkezni, az hallani fogja tőlük, hogy iskolás gyermekek az idén rosszabbak, mint például tavaly. Oka e ténynek abban van, hogy a gyermeklélek intg- érezte az erős apai kéz hiányát s fölszabadult benne a rosszabbik én eredendő bűne. A? anya pedig csak anya és nem apa. Luther szerint a neveléshez koibács és alma kell. Most mintha csak almából állna a nép gyermeknevelése. És hozzá szép, édes, piros almából. Az egyensúlyát vesztett anyai lélek kettőzött sóvár­gással húz gyermeke felé s egyensúlyozni akarja ma­gát vele. Legtöbbje elköveti azt a hallatlanul anyai pedagógiát, hogy kiskorú gyermekét — felnőttként kezeli. Reábizza titkos érzéseit és gondolatait, kibeszéli magát előtte egész az intimitásig s ezáltal az éretlen gyermek előtt nap-nap után veszti tekintélyét és be­csülését, a nevelés első alapfeltételét. Arról nem tehet senki, hogy a női lélek úgy van konstruálva, hogy karó nélkül inda csak s ha nincs senki,e, kinek kibe­szélhetné magát, addig kutat, inig végre talál valakit s rátámaszkodhatik. Ez a belé égé t öserős női ösztön erősebb, mint az anya vagy a pedagógus. Külön szót érdemelnek az egyke-redszer hívei. Most ezekre is rossz idő jár. A háború nyomása alatt kell valósággá derülnie annak, hogy az egyke — er­kölcstelenség. Még pedig káros, üzérkedő, szűklátó­körű erkölcstelenség. Sohse tudtam megsiratni az egykés szülők „egyetlen“ magzatának halálát, bár­mennyire igaz is volt akkor fájdalmuk, sőt örömmel vettem tudomásul az isteni gondviselés tollvonását, mellyel minden ő terveiket porba döntötte! Ilyenkor lehet igazán rámutatni az „ember tervez, Isten végez“ borzalmasan fenséges mélységeire . . . Az egykések most bajban vannak. Ha olykor megszólal az egykés apában az Istentől beléfektetett ősérzés, melyet ő vétkes spekulációval megfertőzött 242

Next

/
Oldalképek
Tartalom