Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-01-02 / 1. szám
EVANGÉLIKUS LAP EGYHÁZI ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP I. SZ. , . 1915. ARANYOSMARÓT * OIODIK ÉVFOLYAM. A 1915. JANUÁR 2 ------------ Szombatonként jelenik meg. - A lapot illető közlemények előfizetési és hirdetési dijak a lap szerkesztősége címére Nagybörzsönybe (Hont vm.) küldendők. főszerkesztő: SZTEHLO KORNÉL. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ: SZIMONIDESZ LAJOS FÓMtiNKATARSAK: HORNYÁNSZKY ALADÁR LIC. FIZÉLY ÖDÖN És ENDREFFY JÁNOS Az előfizetés ára: Egész évre 12K, fél évre 6 K. Egyes szám ára 30 f. Hirdetés dija: Egész oldal 28 K. Kisebb hirdetéíck p ályázatok) minden ?zava 6. fillér. - Többször megjelenő Itirdeléseknél megfelelő árengedmény. Tartalom: Sz. L.: Az új évben. — Zsámbor Púi. Püspöki jelentés. — Gyermeknevelési jegély — Mesko K.: Katonák karácsonya. Zathureczky László: A háború emléke, A Luther-Társaság kérése. — Szemle. — Különféle — Szerkesztő közlései. — Hirdetések. A háború démona agyaglábaival heletaposott békés hangyabolyunkba és mi most fejünket vesztve, egymás vérét ontva szaladgálunk. Pedig már igazán úgy éltünk, mintha a miénk lett volna az egész világ. Egyél, igyál kedves lelkem, van eleséged elég s lakozzál vígan ... Micsoda megbecsülhetetlen értéknek tartottuk a magunk egyéniségét, szabad tevékenységre, nagy dolgokra való hivatottságun- kat!.. A háború az óriáskodásokkal alaposan végzett. Különböző szürkébe öltözött s ugyanabban a szerbiai piszokban, vagy galíciai sárban megmártogatott tömegek, egész nemzetek és birodalmak is csak tehetetlen tényezők. Por és hamu mind, amivel az idők száguldó vihara tovatáncol, amelyre a feltartóz- hatatlanul tovasuhanó idő a jövendő épületeit alapozza. Romokon, homokon, a mi boldogságunkon építi meg őket. Menekvés ez elől a sors elől nincsen. Szembe kell néznünk vele. Bele kell nyugodnunk. Meg kell vele barátkoznunk. Meg kell szeretnünk ezt a sorsot! Ez nem is olyan nehéz. Amerre csak nézünk, mindenfelé a fájdalommal, a világgal, a gonoszsággal, az élet hatalmasságaival és a halállal való tusakodás hősei nyújtják a kezüket felénk segítségül. A zsoltárosok, Jób, a mi Urunk Jézus és az ő követői, az apostolok, a l vértanuk, minden kis falucskában törökverők és hitvalló ősök emléke bátorít és vezet bennünket az élettel való megbékélés révébe. Hagyjad az Úrra a te utadat, bízzál ő benne és ő megcselekszi... Más nem segit, mint annak alázatos elismerése, hogy: mi erőnk nem segit rajtunk . . . Ebben a megalázkodásban izmosodik meg a hit, mely nem egyházi formulák vallása és elfogadása, nem objektiv igazság, amit mi egymásra kényszeritsíink, hanem az isteni kegyelem megragadása, odaadás, bizalom... a kis gyermek megbúvása anyja ölén., az a sziklaszilárd meggyőződés, hogy „azoknak, akik az Istent szeretik, mindenek javukra szolgálnak“, Hogy „akár élünk, akár meghalunk, mindig az Űréi vagyunk“ s hogy „az ő szerelmétől semmi minket el nem szakaszthat!..." Ezzel a hittel megyünk neki az új évnek s mind annak a sok veszedelemnek, bajnak és bizonytalanságnak, amelyet a jövő méhe számunkra, egyházunk, nemzetünk, hazánk számára magában rejt. Munkálkodjatok, amig mécsetek ki nem alszik., ez a mi dolgunk. Az áldás onnan felülről jő. Ezt bízzuk ő reá. Isten nem hagyja el azokat, akik benne biznak. Sz. L. 2
