Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1914-04-25 / 17. szám

8. oldal.

Evangélikus Lap. 17. sz.

1914. április 25.

kiegészített egyháztanácsot f. hó 18-án iktatták be tisztükbe. Scholtz Gusztáv püspök buzgó imádság után a közgyűlést megnyitván a választó közgyűlés jegyzőkönyvének felolvasása után meleg szavakkal üdvözölte Feilitzsch bárót mint ősrégi híthű, buzgó evangélikus család sarját, akinek eddigi működése teljes garanciát nyújt arra nézve, hogy az egyház szerencsésen választott, amidőn ilyen felügyelőt nyert. Az uj felügyelő meghatva mondott köszönetét a hívek bizalmáért és Scholtz püspök elismeréséért és megfogadta, hogy egyházi működése terén hithü őseit akarja követni, akik Luthernek, Melanthonnak személyes ismerősei és minden áldozatra kész hivei voltak. Ugyancsak szívből fakadt szókat intézett az elnöklő lelkészpüspök Zelenka másodfelügyelőhöz, rá mutatva a Ze- lenka-család hervadhatlan érdemeire, a boldog emlékű tiszakerületi püspökre és azon nagy érdemekre, amiket Zelenka Lajos az egyházi közigazgatás terén szerzett. Sandy Gyula egyházgondnoknak felszólalása után, aki Sztehlo Kornél elévülhetetlen érdemeit méltatta, hüttl Ármin segédlelkész üdvözölte az uj felügyelőt a. hívek nevében, mire a közgyűlés imával és énekkel véget ért.

Előadás a vérvádról. Április hó 13-án igen előkelő közönség előtt remek előadást tartott Salgótarjánban Hornyánszky Aladár, a pozsonyi ev. theol. akadémia tudós tanára az úgy látszik örökké aktuális tárgyról: a vérvádról. Az előadás közel két óráig tartott, de mindvégig lebilincselő volt, a végén a közönség élénk ovációkban részesítette a kitűnő előadót. Hornyánszky kimutatta, hogy a vérvád eleinte nem is a zsidóság ellen irányult, hanem a keresztyének ellen a pogány rómaiak részéről, megvádolva őket, hogy katakombái összejöveteleiken ártatlan gyermekek vérét veszik. A keresztyénségnek államvallássá levése után a vád a zsidóság ellen fordult s máig 150 rituális gyilkossági vád ismeretes előttünk. A rettenetes kínzások hatása alatt a vádlottak nem egyszer beismerték bűnösségüket, de haláluk után mindannyiszor kitudódott ártatlanságuk. Igen híresek voltak a fuldai eset (1235), a saragossai (1250), a lincholni (1255), az oberweseli (1286), a wieni (1454), a trienti (1475), a damaskusi (1840), a grodasi (1816), a polnai (1899), legújabban a kiewi. Magyarországon 6 eset fordult elő: a nagyszombati (1494), a basini (1529), az orlutai (1764), a tasnádi (1791), a tiszaeszlári (1882) és a nagyszókoli (1891). Az ótestainentom határozottan kizárja a vér használatát, az V. parancs szinte lehetetlenné teszi az ölést, vallásos célból hát annál inkább. A talmud ezeket az intézkedéseket csak szigorítja, úgy, hogy nyugodtan lehet állítani a vérvád tarthatlanságát, annyival is inkább, mivel a legkiválóbb tudósok is ily értelemben nyilatkoztak, sőt maga IV. Sixtus pápa is. És mégis hány ezer ember lelkében él a vérvád jogosságának a gondolata és bizonyára még fog élni

jó darabig, mert ugylátszik igaza volt Eötvös Károly- nak a tiszaeszlári per alkalmával, mikor azt mondja: „a vérvád egy per, mely ezer év óta tart és melynek most sincs vége.“ i. k. s.

A pesti evang. magyar egyház részben saját diakonisszái, részben a magyar Vöröskereszt-egyleti ápolónők nyugdíjalapja javára e hó 29-én szerdán d. u. 6 órakor a deáktéri templomban orgonahangversenyt rendez, melyen Győry Tibor dr. Bach I. S. és Rheinberger szerzeményeit játsza el s a Magyar Nők karegyesülete (Lichtenberg Emil operaházi karmester vezénylete alatt) és Juhos Ernőné úrnő énekszámokkal szerepelnek, melyekhez az orgonakiséretet szintén dr.. Győry Tibor látja el. 1, 2, 4, 6 és 10 koronás jegyek a lcikészi hivatalban, az egyliázfiaknál s az előadás alkalmával a templomban kaphatók.

Vallásos estély. A rákospalotai ág. hitv. ev~ egyház — mint jeleztük — folyó hó 5-én, virágvasárnapján a Vigadó nagytermében vallásos ünnepélyt rendezett. Az estély úgy a látogatottság, mint a tartalom tekintetébenn várakozáson felül sikerült. A művészet igen szerencsésen fonódottt össze az áhítattal s bebizonyult, hogy az ájtatosság, ha közvetlen, akkor szokatlan helyen és új formákban is meg tud nyilatkozni A Sramkó Kálmán által vezetett gyülekezeti énekek szabatos előadása szinte meglepte magát az éneklő közönséget is, a mely szívesen követte Dikán Emilia szépen elmondott imáját lelkében. Ima után a Kaszinó zenekara adta elő Haydn „Teremtés“ cimü művét, a tőle megszokott művészi lendülettel, a mely Csala János karnagy szakavatott vezetését dicséri. Ezután Mezei József segédlelkész tömör, tartalmas írásmagyarázata következett, majd a Kaszinó énekkara énekelte el Launer Gusztáv karnagy vezetése mellett Beethoven „Isten dicsősége“ című, örökké szép énekét olyan finom pointirozással, hogy szűnni nem akaró tapsot aratott vele. Sass János „Rachel siralmát“ magyarázta érdekfeszítően s végül mesterien el is szavalta. Müller Józsa Walter Emil kísérete mellett a „Bibliás emberből énekelt el egy részletet mély érzéssel és tökéletes technikával. Ezt Thomé „Andante religioso“-ja követte, a melyet Solare Valeria elbűvölően adott elő hegedűn s Walter Emil kisért harmoniumon. Az: a frenetikus taps, amely ezt a két számot követte, bebizonyította, hogy a palotai közönség is megnyitja szivét a tartalmas, komoly és szép zene és ének előtt A záró imát Kacziány János esperes mondta s az egész ünnepélyt, amely valóban magas színvonalon állott, gyülekezeti ének fejezte be.

Kitüntetés. A király Hein János kereskedelmi és mükertésznek, ki a budapesti német egyház felügyelője, a múlt évben tartott orsz. kertészeti kiállítás alkalmából a hazai kertészet terén szerzett érdemeiért a koronás arany érdemkeresztet adományozta.