Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1914-03-14 / 11. szám

6 o.ldal. Evangélikus Lap. 11. sz. Beginnen wir mit Brand, die­sem gewaltigen dramatischem Gedichte, das min mit Recht den grössten Geisteswerken an die Seite gestellt hat. Es ist gleichsam die Ouvetüre zu allen folgenden Dichtungen Alle Mo­tive die später selbständig aus­gearbeitet sind, klingen hier durch. „Alles oder nichts.“ Das ist die Ueberschrift Brands wie die Ueberschrifr, der gesamten Werke Ibsens und mit eindring­licher Gewalt, gleichsam pro­grammatisch, klingts auf jeder „Seite der Dichtung 'Mensch du sollst wollen! Nur dadurch bist du Mensch, wirst du Selbst, — das Höchste, was du hier auf Erden werden kannst.“ Wie Zara)hustra—Nietzsche k'agt: „Wahrlich meine Freunde, ich wandle unter Menschen, wie unter Bruchstücken und Glied­massen von Menschen, Dieses ist meinem Auge das F ürchter- liche. dass ich den Menschen zertrümmert finde und zerstreut, wie über ein Schlacht- und Schlächter feld hin “, so ruft Brand aus: (8 sor idézet) Das ganze Leben der Men­schen ist Brand nur „Fratze“, haltlose unglückschaffende Halb- hei . Dem gegenüber will er die Menschen zu Ganzen werden lassen, zu Persönlichkeiten um­schaffen : Menschen hab’ ich schaffen wollen Neu und ganz nach Gottes Bildnis, Kein verzerrtes Sein. Er wird Pfarrer in einem klei­nen armseligen Orte seiner Hei­mat, hoch oben im Norden. Seine Mutter, die ihr Vermögen durch Geiz und Unrecht erworben, lässt er ohne Sakrament sterben, weil sie sich weigert zum Zei­chen ihrer Bekehrung alles Un­recht erworbene Gut wegzuge- geben. Sein Kind verliert er in der sonnenarmen Einöde, weil er auf seinen Posten ausharren muss. . . , Igyekezetein útjában az első pihenő Ibsennek „Brand“ című drámai költeménye Egy nagy prófétai léleknek azon első terméke, melyet az egész világ- irodalom egyhangú hozsánnával üdvözölt, s melyben megcsen­dülnek mindazon motivu nők, melyek később mesteri keretet kapjak egyenkint Brand mottója „Mindent vagy semmit,“ Brand alapgondolata, mely jellegzetes törekvése a mes­ter összes műveinek, hogy az „ember“ fogalomnak mai for­mája, mai definíciója helytelen, hogy „embernek lenni“, „ember lehetni“ nem megalázás, hanem dicsőség. Ennek következtében Ibsen követelménye: Ember neked csak akarnod kell, hogy „em­berré“ lehess! Ibsen-Brand, akárcsak Nietz­sche a jelenkor emberét egy torzképnek és szentnek csak azt a törekvést tartja, mely egészek­ké, személyiségekké“ isten kép­másaivá“ akarja az élő embert „átteremteni.“ Brand pap. Papja egy pici, kopár hegyoldalba kapaszkodó, kevés lelket számláló gyülekezet­nek. Brand pap, aki megveti tulaj­don édes anyját, mert fösvény­séggel és tiszte;ségtelen eszkö­zökkel szerzett vagyonát, a meg­bánás külső jeléül nem akarja a szegények közt kiosztani. Konok- ságáí még a halálos ágyán sem tudja megbocsátani. Sein Weib stirbt gebroche­nen Herzens, erdrückt von der strengen Forderung der her­ben Liebe, stirbt mit derErkennt- niss: „Wer Jehova schaut, — stirbt.“ Mit dem von der Mutter er­erbten Sündengelde baut Brand eine Sühnekirche. Höheren Gei- stesflug soll sie schaffen! — Wohl ersteht die neue Kirche. Doch wo ist der neue Geist? Brand findet ihn innerhalb der Kirche nicht! Er sagt sich los von ihr und wirft dess zürn Zei­chen den Schlüssel der neuer­bauten Gotteshauses in den rei­senden Bergstrom. Das Volk, das zu ihm emporschaut, for­dert er auf, mit ihm in die Hö­hen zu steigen um ein Volk von Priestern zu werden. Begeiste­rung erfasst die Menge, die ihm mit dem Rufe folgt: „Eins ist Leben und Goit dienen.“ Doch die Begeisterung ist ein schnell verflackerndes Strohfeu­er, Sobald Opfer notwendig werden, versagt die Menge! Und wie sie fnren, dass der Streit ewig währen und der Lohn eine Dornenkrone sein solle, da halten sich von den kirchlichen ur.d staatlichen Behörden auf- geheizt, für betrogen Mit stei­nen treiben sie den Führer von sich und kehren von der freien Bergshöhe des Ideals indie Son- nenarmer dunstige Niederung des Tageslebens zurück — tau­schen die Ideale gegen Geringe ein. Todeswund und todesmatt bleibt Brand zurück. Von allen Seiten treten Versuchungen an ihn heran, abzulassen von dem todbringenden Grundsätze „Al­les oder nichts1* zu schreien zum kirchlichen Erlöser, zum Erlöser, der ausser ihm lebt. Aber er überwindet diese Versuchungen! Und treu gegen sich selbt geht er in den Tod. Eine Lawine durch den Schluss der Wahn­sinnigen Gerd, die bezeichnen­der Weise allein bei ihm dem Idealisten, ausgehalten hat, ins Rollen gebracht, begräbt den Helden. Sterbend stellt er an Gott die grosse Frage, ob der ernste Wille ausreiche zur „Er­Kcin Kompromiss zwischen Ideal und Wirklichkeit! Dem Ideale nachleben, oder der Lust des Augenblicks — eines oder das andere, das ist die Losung! (8 sor idézet.) Das verlangt Brand von sei­nem Weibe, das verlangt er von allen Menschen, das verlangt er aber auch von sich selbst. Tat­sächlich lebt er nach diesem Grundsätze, Er weiss es : Das Wort ist wie im Meer der Pfad, Doch tiefe Wegspur lässt die Tat. Wer andere iühren will — muss vorangehen ! Eszmény, ideál és minden- napiságközt nincs konipromisz- szum.Vagy eszményeknek élünk, vagy a köznapiságnak. Vagy „ideális emberek“ vagyunk, vagv szürke emberkék, akiknek éietét nem teszi változatossá csodás titokzatos elem. Mert az embert „titokzatosság“ veszi körül! Ily életet követel Brand fele­ségétől, híveitől, minden ember­től s ilyenre törekszik ő maga is. Önmagától követeli ezt első sorban, mert elve: aki mások­nak vezetője akar lenni, kell, hogy előijárjon és pedig azzal a tudattal: „A szó olyan, mint a tengeren az ösvény. Látható csapása csak a tettnek van". 1914. márczius 14. Brand pap, aki az apának imá­datával csügg egyetlen pici fián, de aki beteg fiának egészségé­ért nem tudja elcserélni a zord éjszaknak levegőjét, aderüsdél- nekenyhefuvalmával azért, mert kicsinyes körülményekkel vál­toztatni az „Ur akaratán“ nem szabad neki. aki esküvel fogadott sirig tartó hűséget Urának. Brand pap, ki kimondhatatlan rajongással szereti feleségét és mikor eltemeti, nem visel érte öntudatlan, külsőségekben pom­pázó gyászt. Mert a gyász meg­köti az életet s megingathatóvó teszi a nézetrt, az elvet, Hisz felesége „a halálnál erfsebb és a koporsónál keményebb“ sze­retetnek a súlya alatt azzal ros- kadt össze: „Aki Jehovát nézi, meghal.“ Brand pap, aki az anyjától örökölt „Judás pénzzel“ egy templomot épít, „Legyen az — úgymond vára — a magasba törő szellemnek“. A templom elké­szült, de nem töltötte be hiva­tását. Nem lett azzá, amivé len­nie kellett volna. Ezért bezárja annak kapuját, kulcsát betemeti a rohanó hegyi patak zúgó ára­datába. Hiveit, akik rajongással veszik körű', az „ideális lelki- pásztort“ felszólítja; kövessék őt mindazok, akik közelebb kíván-, nak jutni Istenhez, kövessék őt a magas hegyek közé. És kö­veti öt — az egész falu, mert szerintük: „Élni és Istent keresni egy!“ De e lelkesedés a köznapi feliángolás szalmatű ze volt.Mert amint megtudják, hogy az em­ber törekvő küzdelmének jutal­ma „töviskorona“, hogy száraz korót arat, ahol szereteíet vet, kövekkel dobálják meg papjukat é i visszatérnek falujokba1 „elcserélni eszményü­ket besózott halakkal“. Brand egyedül marad, azaz hogy felkeresi egy-egy jó aka­ratú hivő, hogy elvének feladá­sára bírja, hogy lebeszélje né­zetéről, hogy megingassa a „Min­dent vagy semmit“ jelszóra fel­épített világát, hogy rábirja a lemondásra azon egyház alkotta megváltótól, aki rajta kivül áll és megölője az életnek. Brand a megváltó heroiszmusával űzi el magától boldogsága sátánjait. Ő hű marad önmagához. Mind­össze csak azt kérdezi Istentől, mielőtt az őrült leány (Gerd) lövése által megindított lavina eltemetné „elég-e ez erős aka­rat a megváltáshoz? A felelet szerint: Isten „deus caritatis“, aki — mint ilyen, —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom