Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-03-07 / 10. szám
4. oldal Evangélikus Lap. 10. sz. 1914. márczius 7. elmélete és gyakorlata elűzendő a sötétség fogcsikorgató kárhozatos országába! Ezt célozza mind a berni szózat s nyomán a kongresszus, melynek rendezőit s tervezőit; Ris, Ryser, Biletter Simon és Savary lelkészeket s Dr. L. Emery professort szivünk-lelkünk legmélyéről üdvözöljük. Schweicz gyönyörű földje nem csoda, hogy ily mennybe vivő eszméket termelj Szeretik is hazájokat Teli fiai! A nagy világban meggazdagodott schweicziak — amint azt a köztük botanizálva barangolt Kossuth Lajos nagy hazánkfia megfigyelé s mondá 35 esztendővel ezelőtt jelen sorok írójának az itáliai Monsummanó- ban — vissza, hazatérnek öregen meghalni, hogy szép hazájuk édes hantjai haló porukat takarják, lelkűk pedig mennyhez való közelség földöntúli reményének köntösébe öltözködjék. A békeeszmének a fenséges Schweicznil bizonyára alkalmasabb győzedelmi talaja nincsen! Hágában van európai parlamenteknek békepalotája ; egy tudós, kozmopolisz néven világfővárost tervez, a melyben az egyetemes békeügy is otthonra lelne; Bernben pedig lehet s legyen az összes keresztyén egyházaknak béketemploma. Templomot kövekből szokás építeni, de ennek a templomnak elsősorban hús és vérből való békeszerető, istenfélő emberi szivekből kell állnia; azt építsük s erősítsük mindenekelőtt! Óh vájjon megérjük-e a világbéke missiójának szervezését? vagy pedig a világbéke eszméje is csak fölmerül, egy ideig csillog, aztán elmerül nem bírván az emberi harci szenvedély zúgó habjaival! De ám, ha az, kihez viharban-vészben esdve kiáltunk: „Uram segíts, mert elveszünk!“ velünk van s mi vele és mi ha bízunk benne, Ő bizton s idején főikéi, hogy megdorgálja a habokat — s az eszme, a békeeszme ! — miként az Isten Igéje — megáll! A felhívás megvan ! Mit válaszoljunk ? Azt, hogy csatlakozzunk! S a jó Isten adja meg azt nekünk — esdünk — hogy ne csalatkozzunk! A gyarló, bűnös ember — talán épen azért, hogy érzi bűnöségét, de érzi egyszersmind jobbratermettsé- gét — sokszor felbuzdul a jóra s igazra. Emlékezetünkbe idézhetjük az angol-búr háború idejéből a magyarhoni prot. lelkészek mozgalmát, amely abban állott, hogy sok száz ev. s ref. magyarhoni lelkész feliratban fordúlt volt az angolok királyához azon kérelmével, hogy az angol-búr testvérháborúnak vége szakíttassék. A kérelem sorsa ismeretlen, ki számol be a tengercsöppel ? annyi azonban áll, hogy a kérelem megszületett, megnőtt s életútjára ment, a háború pedig megszűnt. Czikkem végéhez akarnék jutni. Szitnyával kezdtem azt, Szitnyával végzem. S a végén — jó reményekben megnövekedvén — hiszem már azt is, hogy Szitnyán is épülhet templom. Hány templom létesül oly helyeken, ahol azelőtt gondolni sem merte azt emberfia, de ha a vágy a lélek tövén kelt s a szó és a tett erős, az ember pedig elriaszthatatlan és Isten akarja, meglesz a templom, meg is lett úgy Jeruzsálemben, mint Betlehemben, sőt épült épen prot. templom magában Rómában is ezer akadály romjain! Szerény élettapasztalatból és hogy a szitnyai templomra visszatérhessek, legyen szabad felhoznom, hogy a nem csekély nehézségeket okozott ipolysági ág. hitv. ev. missziói templom építésének első időszakaszaiban történt, hogy a templomépitő bizottság akkori buzgó elnökével Ivánka László nagybirtokossal, akinek — szakértő gazdálkodási szenvedélye miatt — kiváló lelki qualitásait az egyházi életben különben végtelen sajnálatunkra nélkülözzük, — sorsom elvitt a hontmegyei szitnyaalji Szentantal községbe is, a Fer- dinándok, Borisok, Stefániák, Klementinák, belga királynék és a régebb időkben Kóburg Lujzák híres kastélyába, amelyben a hány nap az évben, annyi ablak, a hány hét annyi szoba, a hány hónap annyi kürtő s a hány évszak annyi kapu vagyon, s a kastély ura: Kóburg Fülöp herceg épen akkor itt tartózkodott vadászattal foglalatoskodván. Ivánka-féle váltott pompás paripák rohanvást vittek a Koháry- Koburg reziden ia felé, hogy délelőtt 10 órakor, a bejelentett időben pontosan megjelenhessünk az audientián s kérjünk jó egy pár szál építő fát nagy Szitnya óriási fenyőtáborából. A herceg nagyon szívesen fogadott s a kérelem teljesítéséről nyomban intézkedett s továbbad kedélyes beszélgetés közben — templomokról s vasutakról lévén szó — e sorok írója kapta magát s Őfensége magas figyelmébe ajánlotta azt, hogy a felhők felett égre néző ősi hercegi tulajdont képező fenséges Szitnya hegyére egy fogaskerekű vasutat építtetni kegyeskedjék, mert ha e vasút meglesz utána keresztyén templom is ott a csúcson mihamar épülni fog.-(Mondjam-e, hogy mint ev. lelkész ev. templomot gondoltam, már csak azért is, hogy a vallásüldözések idejében Szitnya vadonjaiban bujdosva s rejtve élt és titkon fungált ev. lelkész bús élet- története az utódoknál a jövendőben vidámra javíttassák !) A fenséges úr mosolygott és nem mondta, hogy Szitnyára vasút s templom lehetetlen s bucsu- záskor, másodszor is mosolygott, mert én másodszor is pengettem a fogaskerekű eszméjét, kérve, hogy azt Őfensége el ne feledje. Végezetül, hogy ad rem proximam et fortissimam szóljak, ág. hitv. ev. egyházunknak a schweiczi világ- kongressuson való képviseltetéséről, azt és annyit bátorkodom javasolni, hogy ha — Tnint ezt e b. Lap f. szerkesztője ajánlotta — a főtisz. püspöki kar fölkarolva az eszmét a képviseletről intézkedni kegyeskedik, rendben van a dolog, de ha — netán időrövidség okából — ez nem történhetnék meg, akkor — ami talán a leghelyesebb — az ev. egyet, gyűlés mélt. és főt. elnöksége lesz szives az egyetemes gyű
