Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-02-28 / 9. szám
1914. február 28. Evangélikus Lap. 9. sz. 9. oldal. »védjegyet“ ajánlott azért az automobilokon és a kerékpáron utazóknak, amely megvédi őket a szerencsétlenségtől. 25 centim az ára egy olyan védjegynek, amelynek nagy lett a kereslete. Gazdag idegenek sokszor bankókkal fizetnek érte. Egy másik pap azoknak a lelkeknek a megmentéséről akar gondoskodni, akik nem jutnak egyenesen az üdvösségre, hanem a tisztítótűzben vannak feltartóztatva. Miséket olvastat, amiért Ielkekkint csak egy sou-t követel évenkint. Ezt pedig hirdetted mindenfelé 12 nyelven, miután külön nyomdát állított fel erre a célra. Az üzlet fényesen sikerült és tucat számra jönnek a megrendelések. Az Evang. Őrálló nt. felelős szerkesztőjének lapja 8. számában megjelent nyilatkozatára rövid a válaszom. J\ Theologiai Szaklap ügyében közölt felhívás és kéréshez fűzött megjegyzésemet az után a fotográfia“ után is fenntartom, amit rólam ebből az incidensből kifolyólag sebtében közzétenni szíveskedett. — Wert nem arról van szó, hogy én csak „testvér", „nagytudományu",, de csak „ifjú óriás" vagyok és nem vagyok olyan független nagy úr és pénzes ember, mint Sztehlo Kornél, tehát jobban meg kell egymást értenünk. Ez mind igaz lehet, azon a tényen azonban, hogy a szóban forgó értesítést az Evang. Lap szokás szerint elkésve kapta, nem változtat. Ezen nem változtat az sem, hogy ebben az esetben a többi lapok is mind csak az Örálló után kapták meg a közleményt. Azért megjegyzésemet a nyilatkozat dacára is fenn kell tartanom. A nyilatkozat részleteire nem okvetlen szükséges kitérnem, azért nem is kívánok velők foglalkozni. Wig csak lehet, kerülöm a céltalan polémiát. A SZERKESZTŐ KÖZLÉSEI. Lapunk mai két cikke úgy illik egymásra, mint a kérdésre a felelet. Az egyház a tanároktól több, egyházi téren is megnyilatkozó tevékenységet kivan, a tanárok pedig, hogy az egyházi életben gyakrabban részt vehessenek, hivatalos megbízást kérnek. Az egyház és az iskola között nagy az elh'degülés Ennek egyik bizonyítéka mai vezércikkünk. A félreértések és bajok eltávolítása fontos feladat. Ezt azonban nem annyira szabályrendeletek végrehajtása, mint inkább egymást megértő és támogató munkásrág által kellene megtenni. A vezércikk az egyház szempontjából nézi a dolgot. Nekünk papoknak igazán faj latnunk, hogy épen tanáraink hogyan húzódnak az egyházi életben való részvételtől s hogyan korlátozzák még átok is, akik a különböző fokú közgyűléseknek a tagjai, müködésöket kizárólag a tanügyi dolgokra. Pedig mennyi munka, mily sok feladat várna rá:ok az egyház kereten belül. Mennyi társadalmi, irodalmi és tudományos munka! A javulásnak, javításnak, a haladás és a folytonos reformálás előmozdításának inennyi lehetősége kínálkozik mindnyájunk számára! . Az éremnek van másik oldala is. Az egyház iskolaügyeit intézők tudhatják, mi az igazság abban a lesújtó kritikában, melyet legutóbb „Dr Böhm Károly élete és munkássága• c. nagy munkában fájdalommal olvastunk Kajlós (Keller) Imre mezőtúri áll. felsőbb leányiskolái igazgató tollából, mely így hangzik: „De hogy mennyit kellett Böhmnek küzdenie, fáradnia, dolgoznia, amíg egyhaza részéről ily szokatlanul nagy elismerést kaphatott, azt leginkább azok a protestáns tanemberek értékelik és értik meg, akiknek valaha is dolguk volt presbitériummal, iskolaszékkel, egyházi felügyelőségekkel stb., amely intézmények kapva-kapnak minden alkalmon, ha bármiben is gáncsoiódhatnak és kellemetlenkedhetnek a tanároknak, igazgatóknak és magának az iskolának is, de segítő kezüket ritkán és igen kevesen nyújtják a tanügy munkásainak és a kultúra melegágyának: az iskolának „B’hm maga is so’cszor érezte ezt ... ezért írja panaszosan egyik barátjának: „ . . , egy élet tele küzdelemmel, hálátlansággal megkeserítve, elismerés nélkül — nem érdemi', hogy nagyon utána vágyakozzunk. Az én működésem is olyan, ha a főliszt, püspök úr rés éröl nem hallanék itt-ott buzdító szót s kollégáimtól nem találkoznám a legnagyobb bizalommal, azt kellene gondolnom, hogy mindaz, amit én teszek, rosszul van téve s kárára válik az egyháznak. Soha a mi egyházunk elöljárói részéről a legkisebb elismeréssel, buzdítással, támogatással nem találkoztam . . .“ Ennek a jellemzésnek nem volna szabad igaznak lennie. De hogy a jövóbgn ne legyen igaz, arra feltétlenül törekednünk kell. Leipzig. Az első félévre a lap meg van fizetve. A címváltozás dolgában intézkedtem. Szives iidvöz'et! n/ÍRCNS 15. Egyházi beszéd március 15-re. Irta: Ferencz Gyula dr. K —-40 Ugyanaz. Irta Mészáros János ..........................................„ —-30 U gyanaz Imákkal. írták : Arany László és dr. Masznyik Endre............................................................................................. —*30 H azaszeretet. (Tizenegy hazafias alkalmi beszéd ünnepélyekre ) Itta: Danóczy Antal......................................„ 1*— M árciusi dalok. Irta: Ábrányi Emil..................................„ —*30 5zabadság. Haza. Újabb márciusi dalok. Irta: Ábrányi Emil...........................................................•............................. —-20 18 48. március 15. története.) Irta: Gracza György . „ —*30 Történelmi és iskolai játékok : Március 15. Alkalmi színjáték. Irta: Pásztor Józséf . . K — 80 Szabadság Ünnepe. Ifjúsági színjáték. Irta: Pásztor ^József..............................................................................................—-80 öreg honvéd, jelenet. Irta: Balla Miklós .................„ —*80 A honvéd. Színjáték Irta: Balogh Kálmán „ — 80 A hazaáruló. Színjáték. Irta: Erdélyi Zoltán......................— 80 T alpra Magyart Ifjúsági színjáték. Irta: Majthényi György „ —*80 KAPHATÓ K: KÓKAI LAJOS KÖNYVKERESKEDÉSÉBEN. BUDAPEST, IV. KAPERMAYER KÁROLY-UTCA I. Legcélszerűbb az összeget postabélyegekben : vagy postautalványon előre beküldeni. : )0g~ Portóra 20 fillért kérek. Toronyórákat i gyárt minden nagyságban, elsőrendű modern kivitelben a Uillamis óra- is toronyóra Hír BUDAPEST, Siiv-ulcn 32. Budapest székesfőváros szerződ, toronyórása Több arany éremmel kitüntetve. Előnyös fizetési feltételek. Költségvetés díjtalan
