Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-02-28 / 9. szám
4. oirfat. EvangeltittisTap. -9. sz. 4944. február -23. magamnak elképzelni, hogy a mostani budapesti, békéscsabai, nyíregyházi, szarvasi vagy pozsonyi lelkész, akinek ezrekre menő hive és sok dolga van, meg tudna elégedni egy falusi lelkész kis fizetésével, aki csak 100—200 lelket gondoz és hitoktatást sem teljesít. Felmerült az a kérdés is, hogy kellene-e az egyházakat osztályokba sorozni, hogy a lelkészek szolgálati éveik után kapják fizetésüket? Ez feltétlenül a legjobb volna. Sok káplán, aki alig jött ki a theoló- giáról és még családja sincs, a legzsirosabb paróchiába jön, mig az éltesebb, érdemesebb és családos ember ott a szegény Bodárka körül nyomorog egész életén át. Az a fiatal káplán talán várhat is jobb parochia után. Az a felmerült elv is helyes volna, hogy a központ fizesse a lelkészeket. A lelkészek bizony sok súrlódásoktól és kelletlenségektől szabadulnának meg. De annak keresztül vitele roppant nehézségekbe ütköznék. Az összes papi javadalmat, tehát a földeket is meg kellene váltani. Belemennének-e az egyházak? Vitéz Lajos lelkész. Harc az iskoláért Belgiumban. A belga klerikálisok éveken át elkeseredett küzdelmet folytattak az általános tankötelezettség behozatala ellen, a családfő „elhatározási szabadságának“ a védelmére. A harc igazi oka azonban természetesen az volt, hogy az iskola felvilágosító munkájától féltették a klerikális uralmat. Szerencsére volt magában a klerikális pártban egy frakció, mely az általános tankötelezettség behozatala mellett nyilatkozott úgy, hogy a klerikálisok végre is elfogadták a tankötelezettségről szóló törvényt azzal a kíméletlen és jogfosztónak mondható taktikával, hogy a maguk többségével minden balpárti javaslatot egyszerűen leszavaztattak s mindent elkövettek, hogy a nyilvános iskolákat a törvénnyel megfojtsák s az egész iskolaügyet klerikális befolyás alá juttassák. A klérus eddig is mindent elkövetett, hogy azokat a szülőket, akik gyermekeiket nyilvános (nem klerikális) iskolába járatják, lehetetlenné tegyék. Igénybe vették a szószéket, elvonták a támogatást tőlük, üzleti bojkottot szerveztek ellenök, a papok a halálos ágyon fekvőktől megtagadták a feloldozást s azt csak azon feltétel alatt adták meg, ha Ígéretet kaptak arra, hogy a család gyermekei nem járnak többé nyilvános iskolába. Az uj törvény igen hatásos módját ejtette a nem klerikális iskolák tönkretételének illetve a versenyzők közül való leszorításának. Kimondja ugyanis, hogy a bizonyos feltételeket teljesítő „adoptált“, vagy „adoptálható“ községi ill. városi nyilvános iskolák tantermenként évi 900, a kolostori magániskolák pedig tantermenként évi 2445 frank államsegélyt kapnak. Ez az államsegély még feltételekhez sincs kötve. Kivétel nélkül minden magániskola megkapja. Ezek a magániskolák azonban majdnem kivétel nélkül kongregációk tulajdonát képezik. A nyilvános iskolák fentartása és segélyezése bizonyos feltételektől függ, melyeket telje- siteniök kell, a klerikálisok önmaguktól ilyesmit nem kívánnak. Akármilyen szerzetes alapíthat magániskolát. Ha büntetve volt is. Toboroz egy csomó tanítványt, az állam pedig tartozik folyósítani a segélyt. A liberálisok legalább a tankönyvek ellenőrzését akarták kikötni, hogy a gyermekek történelmi hazugságokat ne legyenek kénytelenek tanulni s hogy nem klerikálisok ellen való gyűlölettel telt kifakadások tankönyvbe ne kerülhessenek. Ezeket a korlátozásokat a klerikálisok — mint a tanszabadság ellen intézett merényletet felháborodással szavazták le. Mindössze annyit konce- dáltak, hogy az iskolába járó tanulók szüleinek a vallásos érzületéi nem szabad megsérteni, vagyis kikötötték azt, hogy a katholikus vallást sérteni nem szabad, ennek ellenében a nyilvános iskolák csak akkor kapnak államsegélyt, hogyha a hitoktatási kötelezettségei pontosan teljesítik. A klerikális iskolákban nem törődnek a tankötelezettséggel sem, Mig a nyilvános iskoláknak ki kell mutatniok az igazolatlan mulasztókat, addig a klerikális iskolák ezt nem tartoznak megtenni, Ez is egyik nagy előnye és vonzó ereje a — parasztszülők szempontjából a klerikális iskoláknak! Húsz családfő a tartományi tanács beleegyezése esetén magániskolát állíthat fel. Ezt a jogot a klerikálisok maguknak biztosították, azonban próbáljon húsz liberális családapa kérvényt benyújtani a pap ellenére. És ha elköveti is ezt a merényletet: ott vannak a tartományi tanácsok, melyekben csupa klerikális ül, ezek gondoskodnak róla, hogy az iskolából ne legyen semmi. Különös gondjuk van a klerikálisoknak a leányiskolák egyházi kézben való megtartására. A klerikális többség kereken visszautasította azt a javaslatot, hogy húsz apának joga legyen külön magán leányiskolát felállítani. Kelet és Nyugatflandriában az Antverpenhez és Limburghoz tartozó 904 községben mindössze 107-ben van nyilvános leányiskola. A klerikálisok annyira bíznak az asz- szonyokban, hogy egyik fanatikus vezérök, (Woeste) a nők szavazati jogáért síkra szállott. A szociálista nőknek azonban volt annyi eszük, hogy nem kértek ebből az ajándékból. A klerikálisok egész harca nem a paritásért, hanem a kíméletlen érvényesülésért, a máskép gondolkodók iskoláinak a tökéletes megsemmisítéséért folyik. A törvény meghozatala után a liberálisok tiltakozást adtak ki, melyben megbélyegzik a klerikális többség erőszakoskodásait. „A tizenhatodik században máglyákat gyújtottak, ma a lelkiismeretet verik békába és az egyház a politikai üldözés terén annyira megy, hogy a gyermekeket konfiskálja el a szülőktől!“ Krónikás.
