Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-02-28 / 9. szám
2. oldal. Evangélikus Lap. 9. sz. 1914. február 28. nek, társadalmi mozgalmaknak lelkes, vezető tagjai, melyeket a társadalomban bizonyos homály, titokzatosság, bizonytalanság és gyana- kodás vesznek körül. Ezek az egyesületek, ha nyíltan talán nem is (inkább az irodalom terén) ellenségei a vallásnak és egyháznak, azonban programmjuk s ténykedésük eddigi eredménye határozottan bizonyítja, hogy keretükből ki vannak zárva azok a tényezők, melyek egyházi életünk felvirágoztatását s ifjúságunk vallásos nevelését előmozdítanák. A komoly figyelő önkéntelenül gondolkodóba esik a felett, mi annak az oka, hogy éppen az evang. tanárok — tisztelet a kivételeknek — sietnek oly mohó lelkesedéssel ezen egyesületekbe s miért igyekszenek ott, nem pedig egyházunk mezején érvényesülni. Avagy nem elég nagy egyházunkban az evangyeliumi szabadság, mely a lélek repülését sehol semmiben sem akadályozza s a kutató észt törekvésében sem gátolja? Vagy egyházunk szeretete, figyelme hanyatlóit alá törekvő fiaival szemben? Nehéz kérdések, melyek felvilágosításra, tisztázásra s lovagias megoldásra várakoznak. A jövő zsinat feladata, hogy ezeket a kérdéseket tisztázza s a hozott szabályrendeletnek bölcsen érvényt szerezzen. Zsámbor Pál ev. lelkész. Ma már alig van olyan középiskolai tanár, ki theológusból lett azzá. Az olyan is nagyon kevés, ki theológiát és bölcsészetet végzett. A túlnyomó többség az egyetemeken nyeri kiképeztetését. Ott pedig egyházunk ügyeivel alig foglalkozik. Nem is foglalkozhatik, mert a szakjába vágó tanulmányok kötik le minden erejét. így még az az evangélikus érzület is, amit a középiskolából vagy a családból esetleg hozott magával a tanárjelölt, az egyetemi évek alatt nagyon is sokat veszít az életet irányító erejéből; Ehhez járul még az állás elfoglalása után, hogy a tanárok egyharmadrészét a miniszter nevezi ki és hogy a tanárok az ő fizetésüket az állammal kötött államsegélyi szerződések és a személyi pótlékok révén nagyrészt az államtól kapják, ami az egyházhoz tartozás érzetét még jobban csökkenti bennük. Ha ily körülmények között a mostani tanároknál kevéssé találjuk fel az egyház ügyei iránt való érdeklődést, arra kell törekednünk, hogy ezt a hiányt egyházi szervezetünk által ellensúlyozzuk. Mert fontos evangélikus érdek ez. Hisz a középiskolai tanárok nevelik azokat az ifjakat, kik 10—18 éves korukban a legfogékonyabbak a vallásbeli hatások iránt és kik mint gimnáziumot végzettek arra lesznek hivatva, hogy az életben vezető szerepet vigyenek a mi evangélikus egyházunkban. Mikor már ma is sokszor elhangzik az a panasz, hogy világi uraink alig törődnek egyházi ügyeinkkel, ezen a bajon segítenünk kell. A jövő generációról van itten szó. S fea nem segíthetünk a tanárképzés megváltoztatásával, törekedjünk segíteni legalább egyházi alkotmányunk megváltoztatásával. Első sorban a tanárokban kell felkeltenünk az érdeklődést az egyház, ügyei iránt. Ezt célozza az Evang. Tanáregyesület azon indítványa (1. Észrevételek a zsinati bizottság javaslatára, 25., 26. oldal), hogy a zsinat változtassa meg az eddigi gyakorlatot, mely szerint a tanárok közül alig néhányan vehettek részt egyházi gyűléseinken. És nem azt, mit némelyek szemére vetnek, hogy érdek képviselet volna a cél. Az egyetemes gyűlésnek csak 8 igazgató vagy tanár a tagja, a kerületi és egyházmegyei gyűléseken csak az igazgatóknak van szavuk, sőt még az egyházak tanácsában is csak azoknak a tanároknak van helyük, kiket az egyház tagjai beválasztanak. ^ Nem csodálkozom azon, hogy ilyen viszonyok •között a tanárok legnagyobb része az egyház ügyei iránt semmit sem érdeklődik. Ez pedig annál inkább nagy veszedelem, mivel az evang. egyház lényege, hogy az iskola éppen olyan fontos faktor, mint a templom. Az egyetemes felügyelő nemcsak egyházi, hanem iskolai felügyelő is. A templom a felnőtteket, az iskola a serdülőket neveli buzgó evangélikusokká. Ha akár a lelkész, akár a tanár nem lelkesedésből, az ügy szeretetéből végzi azt a munkát, nincs abban köszönet. Hogyan lelkesedjék most már az a tanár, aki egész életében sohasem jut el az egyetemes gyűlésre, de még a kerületire sem? Kinek nincs alkalma, hogy közelebbről megismerje egyházunk ügyvitelét, lássa szinről-szinre, hallja saját füleivel a mi egyházunk vezető férfiait? A zsinat tagjai meg lehetnek győződve arról, hogy a Tanáregyesületet az ő indítványa megtételében korántsem valami tanári szeparasztikus hajlam, hanem kizárólag egyházunk jól felfogott érdeke vezette. Ha az új Egyházi Alkotmány szerint az egyetemes gyűlésnek valamennyi igazgató hivatalból tagja lenne, ha az egyes középiskolák úgy erre, mint a kerületi gyűlésre megbízó lévéllel küldhetnének ki egy- egy tanárt, sőt a 10 tanárnál több tanárral rendelkező középiskolából még egy-egy tanár jegyzőkönyvi kivonattal, tehát a maga költségén mehetne ezekre a gyűlésekre, akkor minden tanár legalább 6—7 évenkint lisiii muziis leieléséieH elínnizditásd.
