Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-02-07 / 6. szám
8. oldal. Evangélikus Lap. 6. sz. 1914. február 7. KÜLÖNFÉLE. Rombauer Emil. *í* Úgy érzem, hogy nem illik szó nélkül napirendre térnünk Rombauer E. főreáliskolai igazgató, címzetes főigazgató elhunyta felett, igaz, hogy csak 3 évig állott egyházunk szolgálatában, mint a Selmecbányái lyceum tanára, de mint állami igazgató oly általános tekintélyre tett szert, hogy háládat- lanság volna részünkről, ha váratlan halála mellett egy pillanatra meg nem állanánk. R. E. egy régi lutheránus család sarja. Nem törekedett tudományos babérokra, hanem elsősorban az iskolának élt, (18 évig Brassóban, azontúl a budapesti V. kér. főreáliskolában) közéleii szereplése cs irodalmi működése is az iskola szolgálatában állott. Univerzális tudása (mert egyformán járatos volt a reális és ideális tudományokban) kitűnő gyakorlati érzékkel párosult, azért tudta a brassói főreáliskolát minta intézetté fejleszteni és ezért bizonyult sokszor vezérférfiűnak társadalmi téren is. Ami egyházunk Rombauert igen korán elvesztette, nem kutatjuk itt azokat, melyek az egyházi szolgálat elhagyására ösztönözték — bizonyára igen nagy része volt benne annak a kitüntetésnek, hogy Tréfort a fiatal tanárt igazgatónak szemelte ki, de attól tartunk, hogy volt ennek más oka is, talán az, hogy mert látta és tapasztalhatta, hogy a felekezeti tanárság legjobb törekvése ellenére, igen sokszor részvétlenséggel és hideg közönnyel találkozik az intéző körök részéről. Sok értékes emberünk ép ilyen okokból cserélte föl a felekezeti szolgálatot az állami szolgálattal, sokszor, nagyon sokszor nehéz szívvel. Pedig Rombauer a maga szervező képességével mennyit tehetett volna iskoláink érdekében, ha oly állásba juf, amilyen a reformátusoknál a gimnáziumi felügyelői állás, melyet a jeles Dóczi Imre tölt be! llyenféle állás kellett volna Rombauernek és nagy dolgokat müvei nálunk. Ezek a gondolatok jutnak eszünkbe midőn mi is letesszük kiváló pedagógusnak frissen hantolt sírjára elismerésünk babérkoszorúját. Dr. Sz. Ö. Zsinat. Az egyházi alkotmánynak második részével foglalkozó zsinati albizottság Zsigmondy Jenő elnöklete alatt az elmúlt héten Dr Kéler Zoltán előadása mellett ülést tartott, amelyben az elvi kérdésekre nézve megállapodott. Úgy értesültünk, hogy az egyetemes egyháztanács intézményét nagy szótöbbséggel elejtették, az egyetemes központi iroda felállítását azonban elfogadták. Nézetünk szerint a legfőbb fokon való közigazgatás egyszerűsítésére és gyorsítására feltétlenül szűk :égünk van és ha már a „consistoiiumtól“ irtózunk, máskép az egyetemes bizottságok helyesebb szervezésével kell segítenünk a dolgon. Mi a kérdést a bizottság állásfoglalásával elintézettnek nem tartjuk és fentartjuk magunknak a hozzászólást. (Sz-o.) Haláleset. Kottula Ede pincédi (Bács-Bodrog m.) evang. lelkész február 3-án 33 éves koriban elhunyt. A fiatalon elhunyt lelkész iránt őszinte, igaz részvétet érezünk. Kitüntetés. A király Riesz Károly zayugróci lelkész, kiérd, esperesnek egyházi és társadalmi téren sok évi buzgó működésével szerzett érdemei elismeréséül a Ferenc József-rend lovagkeresztjét adományozta. A díszes kitüntetés alkalmával szivünk mele gével köszöntjük egyházunk e buzgó pásztorát s kívánjuk, hogy lankadatlanul és fáradhatatlanul dolgozhasson tovább is egyházunk javára! Az adóalapi segélykérvények elintézése. Az adóalapi bizottság nyolc előadója január 28-án tanácskozást tartott. Ezen a tanácskozáson megállapították azokat az elveket, melyek alapján szigorúan és egységes mérték szerint a kérvényeket el fogják bírálni s kiosztották maguk között a 740 kérvényt. A kérvények felülbírálásával az előadók május végéig elkészülnek s akkor javaslatukat az adóalapi bizottság elé terjesztik, így az esetleges felebbezésekre az egyházaknak elég idejük marad, az 1914. évi egyet, gyűlés pedig az adóalapi segélyt kapó egyházak névsorát és a segélymérvét megállapíthatja. Nagylajosfalva (Bánság) egyházközség január 25-én tartotta évi rendes közgyűlését. E szépen virágzó gyülekezetünk az elmúlt évben impozáns templomát teljesen renoválta 36,000 kor. költséggel; önálló kántori állást szervezett 2,000 kor. fizetéssel, a kántor részére szép lakást épített 7,500 koronáért s mindezek fedezésére 12 kor. személyi és 60y0-os pótadóval terhelték meg önkéntesen magukat a hívek. Hegyi Pál földmívelő gazda 1000 koronát, Spitzer Károly (izraelita) 50 kor., Gyuris András és neje 20 kor., Gyuris Pálné 5 kor., Kis Judit 10 kor.-t adományoztak az egyházra. Ezenkívül minden lakodalom alkalmá\al gyűjtést tartanak a hívek az egyház javára. Az évi bevétel 54,800 kor. 99 fill. — kiadás 53,964 kor. 12 fill. volt. — Hogy a belmíssiói munkára mit jelent az önálló kántori állás szervezés , azt könyen megítélheti bárki abból, ha meggondolja, hogy mit jelent az egyházi éneknek egyöntetű tanítása ott, ahol a hívek száma egy gyülekezetben közel 5000 lélek, a mindennapi tankötelesek száma az állami elemi iskolákban 60Ö, az ismétlőzőké 300-on felül van. Az egyházhi- veknek nagy öröme volt mindezek mellett az is az elmúlt évben, hogy a renovált templom felavatásánál szeretett főpásztora: Scholtz Gusztáv püspök úr részt vett. 40 esztendeje volt február 2-án, hogy Láng Mihály esperes, a budapesti németajkú evangélikusok 40 éven át volt lelkésze, meghalt. Az évfordulón a hálás egyházközség a kerepesi temetőben megkoszorúzta volt lelkipásztorának a sírját. Broschko Gusztáv Adolf ke- gyeletes szavak kíséretében tett le koszorút a volt esperes sírjára. A budapesti fasori lelkészi körben megke- reszteltetett 163 fiú, 178 leány, összesen 341 lélek. Ebből törvényes volt 237, törvénytelen 104; az utóbbiak száma 70'7o_°s emelkedést mutat az 1912. évhez képest, s egyszersmind szomorú bepillantást enged a főváros sociális és erkölcsi életébe. Az esketések száma 86, (7 tiszta evang. és 79 vegyes pár) 21 -el kevesebb, mint az előző évben. Javunkra 11 megegyezés köttetett, ami 10-6°/0-os csökkenést mutat az elmúlt észtén-
