Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-12-26 / 52. szám
1914. december 26. 6. oldal. . Evangélikus Lap. 52. sz. kamarás az itteni magyar minisztérium egyik főtisztviselője meg nem sürgeti. . . . . . Eddig meglátogatott hat kórház mintegy 90 kálvinista magyar betege közül kettőnek volt imakönyve. Az egyiknek Uray-féle, a másiknak lutheránus bekötött imakönyve, melyet egy evang. lelkésztől kapott Krakkóban. Saláta már mind a kettő a temérdek használattól. Medve Miklós, Szabó Aladár dr. és Lányi dr. sok füzetet szétosztottak ... de azok e betegek eltávoztak már a hideg sir ölébe, vagy szeretteik meleg otthonába, vagy a harcmező dúló viharába. Újabb százak és százak jönnek. Egyetlenegy hit- erősitő nyomtatott sor nélkül. Budapesten kimustrált hírlapokat, röpiratokat, pony vái vacakokat osztogatnak szét köztük magyarul nem tudó ápolónők s a Radetzky- kaszárnya óriási kórházában szemem előtt nyomkodta a súlyos betegek kezébe a mit sem sejtő apáca a . . . „Kis élclapot“ . . . Kinek a lelkére fog nehezedni irgalmatlan teherrel az a több százezernyi ki nem osztott, sőt ki nem nyomtatott irat, amit egyházunknak szét kellett volna osztani, illetőleg elébb ki kellett volna nyomatni?! Ki fog Isten és emberek előtt ezért felelni?! Csernoch széjjel járt egyházmegyéje területén pár kórházban s az eredmény 16 tábori leikészi állás felállítása lett. . . „. . . Energia és gyorsaság! . . .“ Erre a jajkiálíásra Baltazár Dezső közli, hogy az egyetemes konvení ínöksége a kellő számú ref. tábori lelkészek kinevezése céljából december 7-én felírt a kormányhoz. „Kedvező elintézését jó és hatalmi^ kezek garantálják. Nagyot fog segíteni a helyzeten 35 lelkész, sebesült szállító vonatparancsnoki minőségben alkalmazása is. Ami már megtörtént.“ Ó-ÉV ELEJÉN. A mi utunk már vágat ért, Hajónk immár a révbe tárt. Az élet volt a zajgó tenger, Vihar a gond, mely gyakran fel- [vert. A bárka a mi kis családunk. Ah a kormánynál hányszor álltunk Aggódva, félve, segélyt várva, Éltünk ezer sorsviharába? Az idő volt, mi egyre hajtott. 8 elértük végre már a partot. . . Holnap ismét tengerre szádunk, Hj reménnyel uj utón járunk, llj gondok jönnek, viharok érnek Fordítjuk hajónk pihenő révnek. Tengerre érünk, szírieket félünk. Százszor jajdul majd: „jaj, itt a [végünk“. Roppan a bárka, inog az árba'. Megyünk életre — s jutunk a [halálba , ..!? . . . Pihen a tenger, hajónk ma áll, Elül a vihar, hallgat az ár Szent csönd . . . Ó hagyd a gondokat. S ima legyen minden gondolat. Szivünkben ima, ajkon ének: Atyánk, dicsőség légyen néked! Te adsz reánk vihart, vagy csendet, E nyugovást is Te rendelted, A te kezed vitte hajónkat, A gondolatban hányszor óvtad, A szilieken hogy segítettél. És ime most révbe vezettél! — Áldott a kezed, áldott a szived, És mi, alázatos gyenge hívek Ama szent kézre főnket hajtva, A könnyeinket ráhallajtva Áldjuk atyai szent kezed, Mely éltünkben majd óva, majd féltve, Majd gondviharba' majd nyugvó révbe Mindig szerettei vezet! Tas K. KÜLÖNFÉLE. Szerkesztő közlései. A „Karácsony vagy advent11 és a „Karácsony“ c. cikkek oly kés'rn jöttek, bogy azok az ünnep miatt korábban megjelenő számban már nem voltak közölhetők. A Gyermeknevelési segélyre vonatkozó közleménynek, valamint a dunáninneni püspöki jelentéshez fűzött megjegyzésekre csak újév után kerüfhet sor... Ugyanez áll a Háborús gondolotokra is. A cikkírók szives türelmét kérem. Nigyon sajnálom, högv a háború miatt egyéb értékes cikkeket is félre, kelleti tennem. Különösen kár a nők helyzetéről iro t tanulmányért, egy papleány Németországból írott leveleiért és az ember származásáról szóló alapos előadásért. Egyiket-má- sikat még talán eK vesszük. Az eddigi támogatást köszönöm és továbbra is kérem. Ezzel boldog ünneplést, boldog újévet kívánok s Isterr oltalmába ajánlom egyházunkat, édes hazánkat. Vajha az új évvel felvirrzdna mindnyájunkra a békesség esztendeje! Lelkészjelölés. Vitális Gyula esperesnek brez- nóbányai lelkésszé történt megválasztásával megüresedett leikészi állásra a tótpelsőci evang. egyház pályázat mellőzésével Krieger Mihály nyíregyházai püspöki segédielkészt hivta meg. A szarvasi evang. tanítóképző igazgatóját és összes tanárait besorozták, úgy hogy az intézet tanerők nélkül maradt. Nóbeldij. Évenként a Nobel-féle békedijat annak adják, aki a népek közt a világbéke érdekében a legnagyobb szolgálatot tette, A világháború esztendejében a Nobelbizottság úgy határozott, hogy a békedijat nem adja ki. Különböző tervek merültek ugyan fői. A vörös-kereszt egyletnek is szánták. De a végén még is úgy döntöttek, hogy ki nem adják. Hólabda gyűjtés. A gyűjtésnek ezt a már nem egészen új formáját van szerencsénk viszontlátni. Újabban a következő szövegű tábori levelezőlapokkal árasztják el a boldog vidéket: „10 fillér milliókat tesz ki. Legkevesebb 10 filléres .bélyeget küldjön aláirás nélkül azon megjegyzéssel a Hadsegélyző bizottságnak (Budapest Váczi u. 38.) hogy a hátramaradottak, sebesültek javára fordittassék. Ezen lapot 10-szer írja le és küldje el ismerőseinek. Kérjük a láncot meg nem szakítani, mert összeg folyik be a nemes cél érdekében.“ Még jó, hogy nincs odatéve: „Mert ha a láncot megszakítja, valami baj fogja érni.“ így nem sokat ér a buzgólkodás. Aki a levlapot kapja, nem drukkol tőle, hogy hátha . . . Két kis leány. Az egyik magyar tábori kórházban fekszik betegen egy tizenkétéves kis lány, aki azzal dicsekszik, hogy osztrák-magyar katonákra kilenc bombát dobott. — A lembergi csatából hoztak egy tizenkétéves leányt az egyik sebesültszállitmánnyal. Az egyik lábát le kellett vágni. Ez a golyózáporral nem törődve addig hordta a katonáknak a vizet, mig egy srapnellöveg a lábát össze nem roncsolta. (ChristL Freiheit 51. sz.)
