Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-12-26 / 52. szám
IV. évfolyam. 52. szám. Aranyosmarót, 1914. december *2b. 7H EVANGÉLIKUS LAP EGY HÁZI, ISKOLAI ÉSTÁRSADALHI HETILAP. Szombatonként jelenik meg. A lapot illető közieméinek és küldemények. az előfizetési és hirdetési dijak a lap szerkesztősége elmére Nagy - börzsönybe (Hontmegye) küldendők. — Hiányzó lapszámokat a uytimU pótol. — Főszerkesztő: SZTKHLO KORNÉL Felelős szerkesztő ét kiadd: SZinONIühSZ LAJOS rómunkatársak • hokmyAnucky ALADAU i. IC. PIZÉLY ÖUÖN éa HZULUrCYI ÖDÖN dr. Az előfizetés ára: Egész évre 12 K, Fel evre ö K., Egyes szám ara 30 fill. Hirdcte. dija: Fcést oldal 28 K., téloldal 4 K.. negyedoldal 7 K. Kl£tl>h hirdetések (p.ilyáz.itok) minijén szava o (ill többször megjelenő hirdetésnél árengedés. Tartalom: K. L.: Visszhang. — Sz L.: Fekete karácsony. -- Són! fia Karoly. Karácsony ünnepén. — Szlrhlo Kornél: A lelkészsegélyezési bizottság elvi jelentőségű határozatai. — Komáromi: Álmatlan éjszakákon. — Jelentés a magyarhoni evang. egyetemes egyház nyugdíjintézetének UH4. évi állapotáról. — Különféle. — Hirdetések Kt felhozod a jóra is, Gonoszra 15 napod: Mindenfelől keresnek most Imák és sóhajok. A földön most az emberek 5zivében félelem. A földön most sok sóhaj száll: Óh Isten légy velem I — VIS5ZHRMQ. — A földön most a borzalom Tanítja: hmm kell! 5 minden jaj egy regi, régi Dallamba olvad el. 5 mit hajdan az angyalsereg Zengett egy éjjelen, Mint késett visszhang újra szól, lm' újra megjelen. Előbb félénkén halkan él, De mindig hangosabb És a 50k sóhaj egyre több, Erősebb hangot ad. Szenvedő földi seregek Zengik az éneket. Óh hallgasd meg, óh teljesitsd, ha hozzád erkezettl Könny, bánat keres benne Téged: „Adj, adj, a földnek békességetI" Kemény Lajos, FEKETE KARÁCSONY. Boldog esztendőkben már akkor sem voltunk tökéletesen megelégedve a karácsonnyal, hogyha a megszokott téli keret hiányzott hozzá; hogyha az erdőt- mezőt fehér hólepel nem borította, akkor már fekete karácsonynak mondottuk az áldott ünnepet. Milyennek mondjuk most? Milyen jelzővel illessük most a béke ünnepét, mikor a félvilág vérben és lángban áll, mikor templomba hívogató liarangszó és angyali ének helyett száz meg száz kilométer hosszú vonalon puskaropogás és ágyudörgés, sebesültek jajgatása és halálhörgés töri meg karácsony napján is a téli csendet ?! Hova lett a boldogság, a béke, az öröm, — mivé lettek azok a családi körök, ahol kicsinyek-nagyok a karácsonyfa körül a boldog karácsonyról zengtek gyönyörű énekeket?... A háború vihara hogy széjjel szórta őket! Minő borzasztó, milyen véres — ez az igazi fekete karácsony. Béke, az lett volna feledhetetlen karácsonyi ajándék. Titokban hányán reménykedtek benne. Mire a lomb lehull, akkorra otthon lesztek, — ígérték is a katonáknak. Az eredmény azonban még nincs meg. Tovább kell harcolni. Előre! A béke gondolata most sokak szemében még szégyenleni való gyengeség, amit el kell hessegetni. A háború szibillái azt prédikálják : az utolsó csepp vérig kell küzdenünk. Mig az ellenséget végkép le nein tiportuk. Tehát még nincs megállás. Csak tovább 1 Előre ! A vérontás iszonytató. Gyengébb szivekben ott van már és folyton erősebb lesz a béke után való vágy. Félénk bébekisérletek történnek. Senki se veszi komolyan őket. Jó, — de legalább karácsony napján ! . . . A pápa megpróbálta erre a napra elhallgattatni a harcok zaját. Az összes hadviselő felektől fegyverszünetet akart kieszközölni a szeretet nagy ünnepére. Azonban fáradozása eredménytelen volt. Orosz és francia részről nem járultak hozzá az egy napos fegyverszünethez sem. Ha ezt pogányok tették volna .. .
