Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-11-28 / 48. szám
1914. november 28 7. oldal Evangélikus Lap. 48 sz. tagja és kegyes pártfogója: Jzv. Schumaher Fzigyesné úrnő, felajánlotta az egyháznak 25 drb. uj énekeskönyvnek általa eszKözlendó bevásárlását, amit a közgyűlés örömmel tudomásul vett s ezúton is háhs szivei nyugtáz. SZERKESZTŐ KÖZLÉSEI. György János leveléhez van egy pár megjegyzésem. A Notovics-féle ismeretlen evangéliumot továbbra is hamisítványnak tartom. Jézus élete problémáinak a kutatásánál sem mint forrásnak, sem mint lehetőségnek nem lehet tudományos szerepe; ha vannak, vagy lehetnek Jézus és Buddha tanítása között érintkezési pontok, akkor sincs tudtommal annak a föltevésnek semmiféle komolyan vehető tudományos támpontja, hogy Jézus tizenkét éves korától harminc éves koráig indiai, perzsa vagy egyiptomi papoknál tanulta volna a maga tudományát és a csodatevés mesterséget. Rám az „Ismeretlen evangélium“ azt a benyomást tette, hogy György János Notovics hamisítását komolyan veszi és komoly lehetőségként állítja szembe az evangéliumokkal. Ezért emeltem szót a könyve ellen s ezért jelöltem meg és jellemeztem azt az irodalmi (!?) műfajt, melybe Notovics munkája tartozik. ^György János könyvének a tulajdonképeni szándékával nem akartam perbe szállni. Az egyház, a hivatalos theologia és a hagyományos Jézuskép megvé- delmezését hagytam azoknak, akiknek tudományból, egyházi tisztességből és munkából több jutott. Vannak elegen, akiknek ez előbbvaló kötelességük, mint nekem. A keresztyénség és a háború kérdéséről most jobb nem beszélnünk, ha másért nem azért, mert úgyis — hiábavaló. Egy ref. egyházi lap a pozsonyi theologusok áldozatkészségéről ezt Írja: „Nem Pozsony kezdte ezt a mozgalmat, legalább minálunk nem kezdte. Debrecen vagy maga megy elöl; vagy nem is mozdulMit mondjon erre az ember? Mekkora nyomorúságnak és Istenverésnek kell még jönnie, hogy egymást jobban megértsük, egymás hazafias áldozatát jobban megbecsüljük s ne azt nézzük mindenben, hogy melyikünk az első, melyikünk adhat többet magára ? ! . . A Luther társaság a iapunk 42. számában megjelent közleményre helyreigazítást tétetett közzé. Ez megjelent a 46-ik számban. Ehhez a helyreigazításhoz ma van egy pár szavam. Az R. M. név alatt megjelent közleményt a helyreigazítás után is teljesen a magamévá teszem. Azon, hogy mi tartozik a Belmisszió munkamezejéhez, nem vitatkozom. Az sem fontos, hogy hány ivén jelenik meg a Belmisszió; a lényeges az, hogy a közgyűlésen tárgyalt előirányzat szerint a Belmisszió 12 ive 3óW koronába fog kerülni. Az idén-e, vagy jövőre az nem túlságosan lényeges. Az a kérdés, hogy nem dragi-e a Belmisszió? Az én szerény véleményem szerint 291 korona egy Ívért irói tiszt elet díjjal stb. nagyon sok. Ugyanez áll az .ösvényre“ is! Örülök, hogy ezt a társaság, vagy a főtitkár ur utólag elismeri és árajánlatokat fog kérni fővárosi és vidéki nyomdáktól. Ezeket az árajánlatokat azonban nem most, hanem a közgyűlés előtt kellett volna kérni és bemutatni. Az irói tiszteletdijakról az a szerény véleményem, hogy a Belmisszióban megjelent cikkekéit ivenként 50 korona, fordításokért ivenként 32 korona hallatlan sok! Tessék kézbe venni a „Zeitschrift für neutest. Wissenshaft“ c. tudományos folyóiratot, amelyben a tudományt gyarapító és elöbbrevivö eredeti cikkeket ivenként 20, azaz húsz márkával honorálnak. Mi németből való fordításokért többet adjunk ?! Az eredeti cikkek honoráriuma is határozottan túlzott. Ha irodalmi színvonalon álló, két-három kiadást megérő költői vagy irói munkáról volna szó, akkor érteném a bőkezűséget. Azok pénzt érnek és be is hozzák a pénzt ! Azonban egy ingyen osztogatott lap cikkeinél — tekintet nélkül azok minőségére — ez a bőkezűség semmivel sem indokolt. Azaz hogy indokolt lehet, mert nincs az a dolog, amit okokkal meg ne lehetne támogatni, de az én egyéni véleményem szerint legalább is túlzott bőkezűség. Ha legalább nevelne ezert a pénzért a Belmisszió jó fordítókat és cikkírókat?! ... A könyvtár tipusok ügyére csakugyan kár a szót vesztegetni. A társaság illetve a főtitkár ur belátta, hogy a százas megrendelésekre való várakozás nem a mi viszonyaink közé való. Ki kell szolgálni mindenkit, amikor jön. Azért ebből egyáltalán nem következik az, hogy á társaságnak kevesebb haszna legyen. A társaság azért százankint megrendelheti a könyveket és biztosíthatja magának a tömeges rendelések után járó nagyobb percenteket. Befektetés, üzleti előrelátás és számítás nélkül nem lehet egy ilyen vállalatot lebonyolítani ! Ezzel e hárommal a múltban is élnie kellett volna s ezekre a jövőben is nagy szüksége lesz a társaságnak! Minderre a 42. számban megjelent cikk a legnagyobb jóakarattal mutatott rá! Hogy e cikkre szükség volt azt a legjobbn a Majba Vilmos főtitkár ur által aláirt „helyreigazítás“ bizonyítja. Voltak, akik a kritikát zokon vették. Pedig nekünk csak a társaság java lebegett és lebeg szemünk előtt. És ha ezt kritikával szolgálhatjuk, akkor attól személyi neheztelések árán sem riadunk vissza. A társaságtól cserében csak azt kérjük, hogy ne lásson rémeket és ne higyjen minden megjegyzést támadásnak. Minden jogos kritikát és jóakaratu megjegyzést fogadjon köszönettel, szívleljen meg és fordítson a maga hasznára.
