Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-11-07 / 45. szám
1914. november 7. Evangélikus Lap. 45. sz. 3. oldal. törvényekkel nem ellenkezik, korlátlan szabadságot élvez. Nyilvánvalóvá lett az is, hogy mivel az Egyesült-Államok alkotmánya sok tekintetben különbözik a magyar alkotmánytól, ott sok oly elemet tűr meg az állam, melyeket honi alkotmányunk veszedelmeseknek tart. Nem is annyira az Amerikába szakadt híveinkről való gondoskodás, hanem inkább a különféle vallási irányzatok megjelenése adta meg az indítást a magyarhoni ev. egyháznak, hogy a bajok orvoslását megkezdje és a kérdést végül is bármilyen, de mégis egy bizonyos mederbe terelje. A felvidék egyházmegyéi gyűléseiken többször tárgyaitok a kivándorlással kapcsolatos kérdéseket, de egységes megállapodás sok mindenféle ok folytán létre nem jöhetett. 1905. évben maga a pennsylvániai egyet. ev. egyház indit mozgalmat, elküldvén egyik képviselőjét, aki tárgyalásba bocsátkozott egyházunk vezetőivel, hogy az a Synodusnak, mely ev. egyházhiveinket gondozásába vette, segédkezet nyújtson és a vezetés nélkül álló egyházakba lelkészeket küldjön. E mozgalomnak kevés eredménye volt. Az amerikai egyházak ezen időben még igen szervezetlenek voltak. Saját tapasztalatomból tudom, hogy sok egyházban a lelkésznek saját magának kellett fizetését házról-házra járva beszednie. Ez csöppet sem volt kecsegtető kilátás és a lelkészek között kevés vállalkozó akadt. Akik mégis kivándoroltak, azok nagy része a Slovak Synodus kötelékébe lépett és ezzel megszakított minden közösséget a honi ev. egyházzal. Amerikai ev. egyházaink sorsának kérdése valójában az 1910. évtől kezdve lelt a helyes mederbe terelve, amikor is a bányai ev. egyházkerület megbízásából három tagú bizottság tanulmányozni kezdte a kérdést. Konkrét javaslatot ugyan a bizottság nem terjesztett elő, de véleményes javaslata szerint az amerikai ev. egyházak gondozása csak úgy lehetséges, ha azok esperessegbe tömörülnek. Ezen javaslat alapján a kérdésnek helyszínen való megvizsgálása vált S'ük- ségessé. Az 1913. évi egyet, közgyűlés meghozta e tárgyban is a döntést, jegyzőkönyve 115. pontja értelmében megbizta Raffay Sándor budapesti lelkészt, hogy Amerikába utazva tanulmányozza az ügyet és visszaérkezése után terjesszen elő konkrét javaslatot. A javaslat most jelent meg nyomtatásban „Az evangélikus egyház Amerikában“ czimmel. A jelen közleményben nem terjeszkedünk ki az egyes elvi kérdésekre, csupán a ^.vaslat rövid ismertetését adjuk. A Magyarországból kivándoroltak közül a tótok voltak azok, akik először tömörültek össze egyházakká. Nagyobb tömegekben éltek együtt, a szervezkedés munkája is könnyebb volt. A magyarság szerteszét szóródva él a nagy országban, többnyire vegyesen a reformátusokkal, több helyen közös gyülekezetei is alkot. Lelki gondozásuk egészen a legújabb időkig teljesen el volt hanyagolva, alig volt 3 ev. magyar egyház, mely azzal dicsekedhetett, hogy néha magyar papé hallott; nem csoda, ha számtalan hivönk sokszor akaratlanul beleolvadt a református egyházba. Ev. egyházaink nagy részét az amerikai Synodusok segélyezik. Az Egyesült-Államok területén 3 nagy egyetemes egyház létezik: a General Synod, General Council és Synodal Conference, más néven Missouri Synodus. E három közül különösen a General Council szervezetével ismerkedünk meg, amely ev. egyházainkat tetemes áldozatokkal segíti és kebelében külön Slav Missions Board néven egyesületet tart fenn, egy superintendenssel, mely ev. egyházaink szervezésében tevékeny munkát fejt ki. A Synodusok a lelkészeket csak vizsga után veszik fel kebelükbe. Ezen vizsgálat kiterjed a Magyarországból átment lelkészekre is. A vizsgálat célja, hogy a Synodus meggyőződjék a lelkész feltétlen orthodox lutheri elveiről. Liberálisabb elveket valló egyénnek nincs helye a a synodusbau. A tan mereven el van határolva. Ez a felfogás nekünk merőben idegen, de amerikai szempontból Ítélve meg a dolgot érthető, mert ahol az egyházak egymástól sokszor csak csekélységekben különböznek, hogy össze ne zavarodjanak, a tantételnek ily merev elhatárolása vált szükségessé. Hogy általános keresztyéni szempontból helyes-e ez az eljárás, az már más kérdés. A másik synodus, mely ev. egyházainkkal összeköttetésben áll, a Synodal Conference, melynek kötelékébe tartozik a Slovak Synod. Tagjai kizárólag tót gyülekezetek lehetnek. Ezeknél Raffay Sándor nem talált jó fogadtatásra és velük tovább nem is tárgyalt. V. synodus kötelékébe tartozók sok tekintetben a róm. kath. tradicionalismus álláspontjára helyezkednek, sőt egyes kérdésekben — amelyekre majd más alkalommal rátérünk — még azon is túl tesznek. Ezen synodusok szervezetének megismerése után kezdődött meg az igazi munka. Meglátogatni a szétszórt gyülekezeteket, megnyerni azokat a felállítandó esperesség ügyének. Szomorú kép tárúlt Raffay lelkésztársunk szemei elé. A hívek szétszóródva, elhagyatva, sok helyen önzés, elfogultság uralta a sziveket. Leiiet-e ily viszonyok közt e: peresség felállítását javaslatba hozni ? Hogy ez a kérdés is tisztázódjék Hoefer synodusi elnök Philadelphiába a theol. semináriumba tanácskozást hirdetett, mely tanácskozás eredményét 7 pontban jegyzőkönyvbe vették. Az egyes pontok ismertetését jelen alkalommal mellőzzük, csupán a vita tárgyát képező 3. és 5. pontokra akarunk rátérni. A jegyzőkönyv 3. pontja szerint „az esperességnek a magyarhoni ev. egyházhoz, illetőleg az amerikai General Connciihoz való viszonyát a két egyházközség törvényei határozzák meg.“ A fakultás azt indítványozza, „hogy a szervezendő esperesség egy magyar synodust alkosson a Gén. Conncilial szerves összefüggésben és
