Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-10-24 / 43. szám
1914. október 24. Evangélikus Lap. 43. sz. 7. oldal Lelki fegyver. Nem tudom, ki érdeklődik most irodalom iránt és kinek van kedve könyveket venni. Azt hiszem nagyon kevesen lesznek olyanok kikek ez a világ- felfordulás oly kevéssé érintett, hogy most is papirosböl- cseség után tudnak járni, mikor az Isten hatalmas dolgokat cselekszik és életproblémák megoldásával, rettenetes valóságokkal foglalkoztat bennünket. Van azonban egy könyv, melyre a mostani időben különösen nagy szükség van, mely a legszélesebb körben való terjesztésre érdemes s ez a Strdncr Vilmos soproni theol. tanár által kiadóit Lelki fegyver haábavonult evang. katonáink és hona, era át híveink használatára. Egyházunk nem lehet eléggé hálás Stráner tanár urnák azért, hogy egyházi hatóságaink és irodalmi intézményeink közismert aluszékonysága és gyors elhatározásokra való alkalmatlansága mellett a kellő pillanatban állította össze bibliai mondásokból, imádságokból és énekekből ezt a kis könyvecskét, melyre igazán nagy szükség volt s amely még most is kitűnő szolgálatokat tesz s a legjobb utravaló hadba menő vitéz katonáinknak. Az Evang. Lap 41. számában közölt számokból mindenki láthatja, mily óriási tömegű imakönyvet adnak a katholikusok a katonáknak, s hozzá olyan imakönyvet, melyben a protestáns katonák befolyásolására hívják fel hitsorsosaikat. Nekünk ezen a téren nem szabad elmaradnunk. A Luther-társaság elhatározta ugyan, hogy a Lelki fegyverből kétezer korona értékűt ingyen fog kiosztatni, azonban sajnos ez a határozat megint egy pár lépéssel az események után sántikál. Hogy fogja a Lelki fagy vert a hadba állókhoz juttatni, vagy hogy kerül azok kezében, akik esetleg Oroszországban várják a szabadulás óráját ? Ezt a mulasztást már nem lehet behozni. Amit lehet, azt azért meg kell tennünk s gondoskodnunk kell arról, hogy a kiosztásra szánt Lelki fegyverek minél előbb rendel- letési helyükre, a katonák kezébe jussanak. Elsősorban a lelkészeknek kell gyorsan cselekedniük, vagy ingyen példányokért jelentkezniük a Luther-társaság főtitkáránál (X., Ihász-u. 5.) Megbecsülhetetlen szolgálatot tehetnének e könyvek szétosztásánál országgyűlési képviselőink is, akiknek módjukban volna automobilon a legtávolabb levő evang. tábori lelkészeket is utólérni és hozzájuk elvinni a Lelki fegyvert egyéb szeretet adományokkal és téli ruhával együtt, a katonák közt leendő szétosztás végett. Most a gyors elhatározás és gyors cselekvés ér csak valamit. Ezért kell mindnyájunknak kalapot emelnünk Stráner Vilmos előtt és ott, ahol arra mód és alkalom van, terjesztenünk az általa kiadott Lelki fegyvert! * > Békés időknek alapos tanulmányra, odaadásra és szakismeretre valló munkája Obál Béla ár. eperjesi theol. tanárnak Az egyház és a városok a reformáció előtt. A városok szerepe a reformáció előkészítésében c. könyve. A könyv egy röpiratra adott válasz. Egy vérbeli katholikus iró Stöckel Lénárdot Bártfa reformátorát, holmi kései tendenciózus legendákra és déli- bábos nyelvészkedésre támaszkodva a bártfai augusztus remeték vizbefullaszlásával vádolja meg s a lutheri reformáció miatt a városra bocsájtott égi büntetésnek tünteti fel azt a hat dögvészt, mely a lö. században tizedelte meg a város lakosságát. Azut in azt állitja, hogy Bártfa a reformációnak mit sem köszönhet, tagadja, hogy Bánfának a protestáns korban hires iskolája és kultúrintézményei lettek volna. Egyszerűen kétségbevonja, hogy a protestantizmus kulturtényező lenne!... Véleményem szerint az ilyen rendszerré váló „tudománnyal“ szemben a leghatározottabban kell mindenütt fellépni s nem szabad hagyni, hogy ilyen állítások és történeti konstrukciók csak egy pillanatra is gyökeret verjenek. Azért nem tudom eléggé becsülni Obál Béla azon eljárását, hogy nem sajnálva a fáradtságot, levéltárak értékes és kevéssé ismert, ritkán felhasznált kincseit tárta fel s úgy szállította le kellő értékükre a kath. elfogultság ezen klasszikus állításait. Munkája azonban nem csupán alkalmi irat. Az adatok tömege s történeti kép teljessége maradandó becsűvé teszi tanulmányát. Különösen a reformáció ünnepe felé ér sokat az a sok érdekes részlet és a középkori egyházi viszonyokra, a papság züllöttségére, a hívek elégedetlenségére, jobb után való vágyakozására vonatkozó, jellemző levéltári adat, amit a szeiző közöl. Szegényes irodalmunkban nem mindennapos jelenség az ilyen önálló kutatáson alapuló levéltári kincseket feltáró, régmúlt időkre igaz fényt derítő tanulmány. Azért ez a munka igazán megérdemelné, hogy célját elérje s necsak a bártfai reformációról alkotott, a valóságnak meg nem felelő felekezeti képet oszlassa szét és pótolja az igazival azok fejében, akik a modern felekezeti „objektiv“ történetírás iránt bizonyos babonás tisztelettel viseltetnek, hanem az evangélikus közvélemény is érdeklődéssel és elismeréssel honorálja. Sz. L. KÜLFÖLD. Hogyan kell takarékoskodni? A népnevelés ügyének a minisztere Oroszországban a háború tartamára az összes iskolákat bizonyára bezáratta. Ezen a réven az orosz állam az egész népoktatási budgetét megtakarítja, amire kétszáztiz millió rubel van előirányozva. Bibliaterjesztés. A mozgósítás elrendelése óta a porosz főbibliatársulat 86624 bibliát és bibliarészt adott és ajándékozott el. Ezek közt 54303 újszövetség, 22466 evang.-rész (Máté vagy János) 9734 Zsoltár és 321 teljes biblia.
