Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-10-24 / 43. szám
. oldal Evangélikus Lap. 43. sz. 1914. október 24. Miként őseink nagy ezeréven át, szomorúan, de büszkén, bátor magyar szivvel fizetjük meg újra édes hazánkért a rettenetes árt. Hozzád kiáltunk, nagy isten, mi mindannyian, akik itthon maradtunk, hozzád könyörgünk megtisztult szivvel. Tőled kérjük, tartsd meg számunkra a fiunk, az apánk, a férjünk drága életét. Hogyha pedig másképen rendeltetett, keresztyéni megadással, alázatosan megnyugszunk kifürkészhetetlen akaratodban, de örömünkben is, gyászunkban is könyörgünk hozzád, esdeklünk hozzád, hogy e vérözönben, e világháborúban, magyarok Istene, tartsd meg a királyt és tartsd meg, óh védjed, óh áldd meg a magyar hazát! SZENTIRMAI IMRE dr. főgiini). tanár. Tábori lelkész hiány. A hadseregbeli katholikus lelkigondoz ’s ügyében Bjclik Imre táb ri püspök a kov. körlevéllel fordult a püspökségek utján a kath. papsághoz : „Több mint kilencszáz tényleges és tartalékos tábori lelkész teljesít a mozgósítás óta szolgá atot a hadrakelt seregnél, a csatatéri és tábori kórházaknál. Újabban a sebesültekkel kiinduló vonatok kezdő állomásaira is rendeltettek ki tábori lelkészek. Több tábori lelkész már elesett, megsebesült és megbetegedett. Ezeknek a hiányán a hadrakelt tartalékból segítette, úgy hogy a hadsereg lelkiüdvéről lehetőség szerint gondoskodás történt. Több oldalról azonban az az óhaj jutott kifejezésre, hogy a harctéren túl is, a monarchia belsejében, katonalelkészek kisérjék az egyes betegszálitó vonatokat és a sebesülteket lelki vigaszban részesit- sék. Mivel azonban a tábori lelkészeknek már a tartalékállománya is csaknem teljesen mozgósítva van, a tábori papság képtelen ennek az óhajnak teljesen megfelelni. Azért esdve kérem a ftdő egyházmegyei hatóságokat, kegyeskedjenek elrendelni, hogy a sebesülteket szállító vonatoknál önként ielenkező és több nyelvet beszélő papok lelkészt szolgálatot vállaljanak és hogy azokon az állomásokon, melyeken a sebesültszállító vonatok több ideig tartózkodnak, a helybeli papság a sebesültek lelki üdvéről gondoTodjék. A sebesülteket szállító vonatok parancsnokai utasítva vannak, hogy szükség esetén táviratilag is kérjék a következő állomások papságának közreműködését. A sebesülteket kisérő lelkész urak díjtalan utazásáról és utólagos remunerációjáról gondoskodás fog történni. A cs. és kir. tábori helynökségnél (K. u. Apostolischer Feldvikariat Wien, Vili., Skoda-gasse 19.) e célra igazolványok kaphatók.“ Ebben a körlevélben pontosan elő van Írva, hogy mit kellene minden egyháznak tennie a sebesült katonák érdekében. A háború még tart és lehet, hogy jó ideig tartani fog, tehát még nem késő, hogy a mostani helyzet javítására a lépések mielőbb megtétessenek. Különösen a mi evangélikus egyházunkban. Mindenfelé azt panaszolják, hogy kevés a tábort lelkész, különösen az evangélikus. Amig a panaszok általánosságban mozognak, addig nem lehet rájuk sokat adni. Nézzük azonban a konkrét eseteket. Először adjunk helyet a külföldi példának. A Christliche Freiheitben azt olvassuk, hogy Osnabrück- ben 800 evang, sebesült katonától kérdezték meg: láttak-e a táborban evang. tábori lelkészt? Nyolcszáz sebesült a színét sem látta evang. papnak a táborban. Ebből látható, hogy a németek meglehetős joggal panaszkodnak. Hát mi ? Én nem kérdeztem meg 800 evangélikus katonát, hanem akivel beszéltem, az volt — ha a felszerelési helyén volt evang. templom és pap — úrvacsorát venni. Volt köztük olyan is, aki — mint már említettem — kath. tábori lelkésznek gyónt. Valamennyien részt vettek tábori misén — azonban evang. vagy ref. katona papot se a táborban, se a kórházban egyik sem látott. Tudomásom van róla, a kath. tábori püspök fenti közleménye is igazolja, hogy hadseregünkben kilencszáz kath. tábori lelkész van. Izgatott a kérdés: mennyi lehet az evang. tábori lelkészek száma ? Kezdtem utánajárni. Kérdezősködésemnek annyi eredménye mégis volt, hogy a 33. 34. számban közölt rövid névsort 12 szóval tizenkét névre kiegészíthetem. (Böhm Richard, Rátz Vilmos, Kardos Béla, Szabó Kálmán, Kapoun Rezső, Zoltán Béla, Szikora Mihály, Baráth Károly, Chugyik Pál, Hurbán Vladimir, Seregély Béla, Schmidt János.) Nem, határozottan nem sok! Azonban tegyük fel, hogy kétszer sőt háromszor annyian vannak valóságban, s ha ehhez a számhoz még hozzávesszük a tényleges tábori lelkészek csekély, nagyon csekély számát, akkor megállapodhatunk abban, hogy nem csoda, ha katonáink alig találkoznak íábori lelkésszel, hiszen a rájuk váró sok dolog elvégzésére igazán nagyon kevesen vannak! Sz. L.
