Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-10-17 / 42. szám
IV. évfolyam, 42. szám Aranyosomról, 19M. október 17. EVANGÉLIKUS LAP EGY HÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALHI HETILAP. Szombatonként jelenik meg. A lapot illető közlemények és küldemények, az előfizetési és hirdetési dijak • lap szerkesztősége elmére Nagy- börzsönybe (Hontmegye) küldendők. — Hiány só lapszámokat a nyomda pótol. — Főszerkesztő: SZTEHLO KOKNÁL Felelős szerkesztő ti kudo: SZinONIDESZ LAJOS FfliminkatArsak : HOHNYANSZKY ALADÁR LIC. FIZÉLY ÖDÖN ém KZILÚNYI ÖDÖN dr. Az előfizetés ára : Egész évre 12 K., Fél évre (i K., Egyes szám ára 30 fill. Hirdetőn dija: Feész oldal 28 K., féloldal 4 K„ ncyyedoldal 7 K. Ki. ebb hirdetések (pályázatok)minden szava 6 fill. 1 Jbhsziir megjelenő hirdetésnélárengedés. Tartalom: Endrcffy János: Az írás. — Sztehlo Komit: Vitás kérdés a reversalisok dolgában. — Sz. /..: A/. adventisták és a háború. — g. AI : Szemle. — Különféle. — Hirdetések. Az írás. Jeremiás siralmai 3 2b: „Jó türelmesnek lenni és az Ur szatadi- tására várni“ Érdekes volna megfigyelni, hogy milyen visszhangot kelt a fenti szentirás a különböző kom egyénekben? Gyermekben bizonyára semilyet. Nem vonult még át lelkén a tiirelmességnek vagy türelmetlenségnek semmiféle tapasztalása. Az ifjúban is, ha a belső és külső küzdelmektől megkímélte az élet, halk lesz a rezonancia. Visszhangra csak ott talál, ki próbált már türelmes lenni s a türelmetlenség áldatlan nyűgét megkísérelte nyakáról lerázni. Aki érezte a tiirelmesség áldását és a türelmetlenség átkát. A vallás — emberi oldala szerint — az egész emberi személyiség élettevékenysége. Ahogy az ember bizonyos életkörülményekben megnyilatkozik, olyan vallásos belseje. A vallás birodalma nem oly speciális, mint a művészeté, tudományé stb., hanem összefoglaló, benne összefutnak az egész emberi személyiség összes élettevékenységének szálai. Hivő emberben a vallás az, ami az órában a szerkezet; a vallás fogalmának tágabb értelmet adva, áll ez az egyetemes emberre is, akár hivő, akár hitetlen. Ami nem az egyén alkateleme, ami nem képes tetteinek motívumául szolgálni, életfolytatására meghatározókig hatni, az még nem nevezhető vallásnak, legföljebb vallás- tannak, hi {-tannak. A vallás ott kezdődik, amidőn vérre lesz az emberben. Amidőn állandósul bennünk elvekké, meggyőződéssé, világnézetté, egyszóval belső életté. Amig ez meg nem történt, legföljebb tan, formula, képlet a neve, de nem vallás. A vallás tehát kort, élettapasztalatokat, belső életet, szellemi érettséget tételez fel. Ezek nélkül a vallás kegyes dresszura csak, melynek értéke épp oly kevés, mintha az első osztálybeli gimnazistába a gömbháromszögtan tételeit dresszirozom bele. Elmondja szépen, f dyékonyan, jelesre, — de semmi köze hozzá ! Szellemi fejlődése még odáig nem ért el. A keresztyén vallásosság egyik jellemvonása a tiirelmesség. Jeremiás türelinességre intésében mély életbölcsesség nyilatkozik meg. Akinek a türelemről vannak tapasztalatai, az tudja áldásait a hiányával járó bajokat. Türelmesen elviselni az életet, mégha nagyon keserű is olykor, erőt, állandóságot, kemény jellemet, jövőbe látó okosságot, elkerülhető veszélyektől óvó tapintatot és még sok más hasonlót jelent. A türelmetlenség beteges idegesség, pillanatnyi kétségbeesés, mely gyakori ismétlődés által állandó vonássá is merevedhet, de mindenekfölött az isteni gondviselésbe vetett bízó hit hiányával van a türelmetlenség szerves kapcsolatban. A türelmetlen ember hallgatagon elismeri azt, hogy egyéni és szociális életkörülményeink puffra történnek, belső logika nélkül. Épp azért türelmetlen, mert nem győzi kivárni a számára logikátlan történések végét. Nem tud következtetni a jövőbe, mert számára minden esetleges, véletlen, vagy hogy egy kitűnő köznapi szóhasználattal éljünk: minden attól függ, amitől lóg! Már pedig, ahol az életben — bárminő legyen is az — nincs rendszer, ott zavar van, amit egymásból megérteni és megmagyarázni nem lehet, hanem egyszerűen csak konstatálni. Ha az egyéni és az összéletben nem látjuk a tervszerűség, rendszer, logika, vallásilag szólva az isteni gondviselés vörös vonalát végighúzódni, akkor az élet pillanatai számunkra örökös zavarok, kínos várások, nyugtalan lelkiállapotok, egyszóval csupa türelmetlenségek. A lélek háborgó hulláma először akkor simul cl, ha szembe találja magát az isteni gondviseléssel. Ha meg tud nyugodni a kozmosz isteni logikájában, nemcsak a múlt szövevénye válik előtte szerves, rendszeres, oki viszonyban lévő, célos történetté, amit meg lehet érteni, hanem bízik abban, hogy a jövő is hasonló lesz a múlthoz rendszerben, szervességben, örök isteni logikában. És ha a jövőben is lesz isteni gondviselés,
