Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-10-10 / 41. szám
IV. évfolyam, 4 i. szám Aranyosmarót, 19M. október 10. EVANGÉLIKUS LAP EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSA DAL Hl HETILAP. Szombatonként jelenik meg. A lapot illető közlemények és küldemények, az előfizetési és hirdetési dijak m lap szerkesztősége elmére Nagy- börzsönybe (Hontmegye) küldendők. — Hiányzó lapszámokat a nyomda pótol. — Főszerkesztő: SZTKHLO KORNÉL Felelős szerkesztő ti kiadó: SZIJIONIUESZ LAJOS römunkatársak: IIOKNYANS/.K Y ALADAK LIC. PIZALT ÖDÖN éa KZlil.KNYI ÖDÖN dr. Az elöfizetéH ára : Egész évre 12 K., Fél évre ti K., Egyes szám ára 30 fill. II írd utca dija: I'rísz oldal 28 K., (elöldal 4 K., necycdoldal 7 K. Ki ebh hirdetések (pályázatok) minden szava 6 fill. 1 .ibbszilr nieKjcIenó hirdetésnélárengedés. Tartalom: Sztehlo Kornél: Elmélkedések a háború okairól. — Szimonidesz Lajos: Ismeretlen evangélium. — R. M ; Kevés a tábori lelkész. — Különféle. — Szerkesztő közlései. — Hirdetések. Elmélkedések a háború okairól. Most midőn a nagy világháború lidérckéni nehezedik minden emberiesen érző kebelre, midőn megdöbbenve kérdjük, megőrüllek-e ezek a milliók, amelyek egymást gyilkolják és megsemmisíteni akarják, a nélkül, hogy erre őket valamely szükség kényszerítené, nem látszik meddő gondolatnak a felett elmélkedni, mi okozza tulajdonképen a háborút és mik azok a kényszerítő indokok, a melyek az emberiséget háborúba sodorják? A kérdésre nem oly könn>ü a felelet, mert a háborúk különböző, néha külön, gyakran együttesen ható okok alapján keletkeznek. Ezen okokra befolyással birnak: az ember művelődési foka, gazdasági helyzete, a földn jzi fekvés által befolyásolt gazdasági viszonyok, a kor vezéreszméinek nyomása, vallási nézeteknek, felekezeti elfogultságnak a józan gondolkozást elhomályosító befolyása, nemzetiségi és faji ellentétek, egyeseknek és osztályoknak hatalmi vágya és gazdasági érdekek előtérbe tolása. A legrégebb háborúk, az őskorban valószínűleg a megélhetés miatt, gazdasági érdekből keletkeztek.— Egy közös törzsből származó népcsoport annyira elszaporodott, hogy az általa birt területen nem talált elég vadat és ezért éhezett. Behatolt a szomszédterületre és elfogdosta a szomszéd törzs vadállományát. Midőn a nép állattenyésztés- és később mezőgazdasággal fog lalkozott, az ezzel még nem foglalkozó nomád nép a szomszédnak már készen talált terményeit és állatait vette el és igy keletkezett a háború. A támadást, mely ily indokból keletkezett, nem szabad a kulturnépek jogi és erkölcsi szempontjából megítélni. Az ősembernek joga volt élni, tehát joga volt rabolni is. A megtámadottnak persze szintén joga volt magát védelmezni és joga volt a támadót agyonütni. Ez a kezdetleges bábom tehát mindenképen jogos volt. A támadás akkor kezdett veszíteni ethikai értékéből, midőn már nem a szükség, hanem a hírvágy vagy kapzsiság ösztönözte az embert a támadásra. A középkori rablólovag földbirtoka termékeiből megtudott élni, de kényelmesebbnek találta a kalmárnak portékáját fegyveres kézzel elvenni, mint életszükségleteit saját földje terményeinek árából fedezni. A vallásháborúk egy nagy tévedésen alapultak. Az emberek nagy része azt hitte, hogy az Istennek kedves dolog a máshitöek, eretnekek kiirtása, a másik része védte magát ha kisebbségben volt, de ö is lámadott ha többségre telt szert. A vallásháború egy őrület volt, de indító oka bizonyos idealizmusból indult ki. A népek közötti torzsalkodásra és ezzel a háború előidézésére különösen az újabb korban nagy befolyással volt és van a nemzetiségi eszme. A közös származás, de még inkább a közös nyelv erős kapcsot létesít az emberek között, a mely túlhajtott kultuszában a más nyelvűnek elnyomásával jár. Az ebből támadó elkeseredés és gyülölség aztán fegyveres összekoca- násra vezet. A nemzetiségi eszme azonban az újabb korban már nem igen jelentkezik mint a háborúnak egyedüli inditóoka. Azt látjuk, hogy a fajrokon angol a fajrokon német ellen a latin és szláv fajjal szövetkezik és azt tapasztaljuk, hogy m* narkiánk szláv nemzetiségei hősiesen küzdenek a fajrokon orosz ellen. Az orosznak nem sikerül fcgyvcrfársul nyerni maga mellé a bolgárt, habár a szláv testvériségre hivatkozva iparkodik öt a magyar és német ellen uszítani. A mai háborúban csak kihasználják a nemzetiségi eszmét és az is csak oly fejletlen népnél sikerül, a milyen a szerb. Egyáltalában azt tapasztaljuk, hogy a nemzetiségi ellentét mint háborúra vezető tényező háttérbe kezd szorulni. Teljesen megszűnt az európai kuitur- népeknél a vallásháború és csak az izlam hívei közt és az orosz pópák részéről látjuk még emlegetni a szent háborút, de ott sem nagy sikerrel. Remélhető^ hogy a nemzetiségi és faji ellentétre alapított háborúk is lassanként meg fognak szűnni, ami nagy garanciája
