Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-10-03 / 40. szám
2. oldal. Evangélikus Lap. 40. sz. 1914. október 3. hogy fáj nekem is, szivem, torkom, szemem árulják el. A szenvedő sebesült megérzi, hogy elvettem valamit fájdalmából, hogy könnyítsék rajta, hogy magamra vettem sebe egy részét s ez oly jól esik neki. Hálás érte. Tekintetével meg is köszöni. Tudja, hogy megértettem, helyesebben megéreztem őt. Többször jut az ember oly helyzetbe, hogy a legjobb akarat mellett sem képes segíteni felebarátján. Ilyenkor úgy segítsen rajta, hogy megérti öt. Ez is nagy segítség. Erezzen vele. A lélek azonnal figyelmez a megértésre. Ez igen jól esik neki. A görög szó még elevenebben és erőteljesebben fejezi ki a részvét fogalmának gazdag tartalmát. Sziinpathia együttszenvedés. A megértő résztvevős együtt szenved a szenvedővel. Valósággal érzi annak fájdalmait. Jézusban volt a szünpathia nemesen kifejlődve minden élő ember iránt. Az együttszenvedés magasztossága ama lélektani igazságban birja gyökerét, hogy „megosztott öröm kettős öröm, megosztott bánat fél bánat.“ Vigasztalj meg a te igéd szerint. Istennél keresek vigaszt keserűségemben. Vigaszom már az is, hogy az igazságért szálltunk sikra. Igaz ügyért harcolni nem bűn, hanem kötelesség és erény. Ezt tanultam Isten igéjéből. Ez most vigaszom, megnyugvásom. De mi vigasztalja meg az özvegyet, árvát? Tényekkel szemben a vallásnak sokszor igen súlyos a helyzete. Apát, férjet vissza nem adhatja. De ne is várjuk ezt tőle. Elég baj az most, hogy sokan olyan vallást hirdettek, amitől várni lehetett a tények megváltoztatását! Békében olyan vallást akartak a köztudatba vinni, ami a háborúban fiaszkóval végződött. Sokan csalódtak ebben a vallásban. Ez a vallási fiaszkó ártott a vallásnak is. Ne vigyünk a vallásba olyat, ami nem tartozik hozzá. Ne várjunk a vallástól olyat, amit megtenni nincs módjában. Vigaszt keresünk. Olyan vigaszt, ami az özvegyet és árvát is megvigasztalja. Nagy akadálya a vigasz forrásának, hogy mi egyénekkel, századokkal, ezredek- kel gondolkodunk és nem országokkal, eszmékkel. Ha fel tudnánk emelkedni a haza eszményi magaslatáig, a vigasz forrása bővebben táplálna bennünket. De amint kezdjük elhagyogatni az egyes konkrét dolgokat, személyeket s egy nagy absztrakciós lendülettel kúszunk fölfelé az eszmény (pl. haza, igazság stb.) magaslatára, hogy az eseményeket magasabb szempontból Ítéljük meg, visszaránt bennünket a föld újra, előttünk állnak a sirók és gyászolók . . . Emelkedett pillanataink, midőn fölülről lefelé nézzük a földi események történéseit, sokszor múló hangulatok . .. Kár, hogy nem állandóbbak. így a világháborúban is könnyebben vigasztalódhatnánk. Annál is inkább ily szempontokból kell vigaszt keresnünk, mert a világháború szempontjai tényleg nem lehetnek egyesek, ezek ily nagy eseményeknél eltörpülnek, hanem tömegek, nemzetek és országok. De hogy kivánjam én a pusztai béresasszonytól, hogy az államok fegyveres kiegyenlítődéseinek szempontjából Ítélje meg — férje halálát?! Hozzá, ha abban a véleményben van, hogy férje az „urakat“ védi? Nagy eseményeket nagy szempontokból kell megítélni. De mit tegyek azokkal, akik nem képesek nagy szempontokat fölfogni ? Akik arra kényszerítenek, hogy az ő kis szempontjaikra helyezkedjem? A tulvilági boldog viszontlátás reményében tápláljam azt, aki éhes ? A 80 filléres államsegélyek nem tarthatnak sírig! Nem is lehet és nem is szabad kívánni ezt! Tények, valóságok merednek itt a vallás felé, ránéznek merően és feleletet várnak. Mit mondjon nekik a vallás! Hogy sokan nemcsak vigaszt, hanem kenyeret is várnak tőle, az azoknak hibája, kik erre följogosították. A hagyományos dogmatikát és istenfogalmat az 1914-es háború tényei nagyon meg fogják rostálni. Ezen az eseményen a theologia nem is csúszhat át feleletadás nélkül. Szigorúan el is várjuk, hogy minden theol. irány megadja feleletét. De ne olyan szellemben, mint ahogy a háborús prédikációkban olvassuk, mert abban nem ismerünk rá a békében hangoztatott igazhitüségre!!! Úgy látszik a kettős könyvitel nem liberális specialitás .. . Igaz-e testvéreim ? Vigaszt keresünk. Ne nagyképüsködjünk, a könyörtelen tényekkel szemben ne vessünk oda vallásos- magikus erővel biró (! ?) szavakat, hanem mutassuk meg életünkben: tudunk-e vigaszt keresni, találni, tudunk-e megnyugodni a keserűség napjaiban, tudunk-e imádkozni, — többet, többet: tudunk-e féltő szeretettel és honfiúi lelkesedéssel mindent elviselni és a jövőbe bízva tekinteni? Ha él bennünk az Istenbe vetett szilárd bizodalom, akkor megvigasztalódunk és föllelkesedünk. A jeltelen, ismeretlen sírhantokon megcsapja arcunkat az örökkévalóság szele . . . Thinker. Ismeretlen evangélium. — Els5 közlemény. — Alig pár hónapja Aradon, Zlinszky István és társa könyvnyomdájában egy különös könyv jelent meg. A cime: „Ismeretlen evangélium. A keresztyénség kitagadott Krisztusának hamisítatlan életéről és haláláról.“ A szerző nincs megnevezve, de ismeretes: György János, állítólag háromszoros dr., volt unitárius theo- lógiai tanár, majd ref. lelkész, végül zsákhordó, ki a legkényelmesebb pozíciókat otthagyta csak azért, hogy minden hivatalos és társadalmi nyűgtől menten ismerhesse meg korunk minden nyomorúságát és saját tapasztalatai alapján szentelje minden erejét a bajok orvoslására. Maga a könyv egy felfedezés, vagy ha úgy tetszik s amint a címből is látszik: a keresztyénség leleplezése, egy fulmináns vádirat az egyházak, a. hivatalos theologia ellen.
