Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-09-26 / 39. szám
6. oldal. Evangélikus Lap. 39. sz. 1914. szeptember 26. gatták a szónok szavait. Az ifjak önfeláldozó lelkesedése átragadt az öregebbekre is. Berey József esperes rögtön közéjük állt s késznek nyilatkozott, hogy velük megy és vezeti őket. „Az ifjúság azóta forrong, mint a méhraj s felhívásokat készül a maga részéről is kibocsátani a többi kollégiumok tanulóihoz: itt az idő!“ A tiszántúli ref. egyházkerület püspöke erről a nagyszerű önfeláldozásról tanúskodó cselekedetről körlevélben értesítette az egyházak presbyteriumait és tanintézeteit. A körlevelet alább közöljük. Schultz Aladár lapunkban a lelkészek privilégiuma ellen mozgalmat kívánt indítani. A református lelkészjelöltek önkéntes lemondása, Baltazár Dezső dr. püspök felhívása mind annál, amit mi irtunk és mondottunk a privilégium ellen, ékesebben bizonyítja, hogy ez a privilégium komoly időkben szinte szégyenbélyegkép éget sokakat s teljesen megérett az eltörlésre. Erről tanúskodik különben több nem lelkész olvasónknak az a reménysége, hogy a megindult mozgalom nagy hullámokat fog vetni s hamarosan eredményeit is láthatják. Mi is osztjuk e reménységet s hisszük, hogy e privilégium tovatünésén egyikünk sem fog búslakodni. Sőt lesznek olyanok is, kik nemcsak a haza, hanem papságunk érdekében is rajta lesznek, hogy ez a privilégium minél hamarabb a múlté legyen! Ezek után legyen a szó Baltazár Dezső dr. püspöké, aki joggal büszke lehet theologusaira s írhatja róluk a következőket: „Folyó hó 14-én negyven református segédlelkész tisztelgett nálam. Szószólójuk Bányai Lajos mindnyájuk nevében megköszönte gondoskodásomat, hogy a katonai sorba tévesen behívott segédlelkészek kiszabadítása iránt intézkedtem ; egyben kijelentette, hogy ha a haza érdeke úgy kívánja, ők nem akarnak a törvény által biztosított mentséggel élni, hanem vonakodás nélkül, sőt lelkesülten fognak beállani, nem katonai lelkészi, hanem fegyveres szolgálatra. Könnyeimen keresztül dicsfényt láttam megvilágosodni ezeknek a férfiaknak homloka körül. Ott állottak előttem a vértanú hősök méltó unokái. Bennök a dicső múlt magasságáig felmagasztalódott a jelenvaló idő. Reájuk ismertem, mint arra az örökségre, amit dicsőségének osztályosává választott ki az Isten s amelynél nemzeti létünk szent kincsei biztosságban vannak elhelyezve. íme ezek az ifjak a veszély idején nem jogokat kívánnak, hanem kötelességet s az őket védő törvények fölibe emelik azt a törvényt, mely mindnyájunk teljes lelki és testi erejét, nyugalmát, életét a haza szolgálatára jegyezte fel. A fényes példa tündöklő hatása vonjon mindenkit maga után. Ami jó, szép és nemes indulat a lelkek mélyén szunnyadoz, ébredjen és lobogjon szent lángolással. Én úgy látom, hogy az idők teljessége elérkezett. A szükség nagy komolysággal megjelent. Álljon tehát elé mindenki, akit megáldott az Isten a hadakozás arravalóságával s akit az ő kegyelme a test nyomorúságának fölibe emelt, huzódozással, vonogatással, takargatással és mentegetéssel ne szállítsa alá magát a lélek nyomorúságába. Ne várja a hívást senki, hanem a maga lelke indításából tegyen bizonyságot a bátorsága és kiválasztottsága felöl. A harcmezőn a nemzeti feltámadás: a gyávaság szégyenében a legátkozottabb temető. Annak a negyven példaadónak a cselekedete pedig hirdettessék az ő emlékezetökre — ahol más mód nincs rá — a templomi szószékről, iskolák katedráiról. Isten oltalmába ajánlom a gyülekezeteket, annak tagjait és minden intézményét. Atyafiságos szeretettel vagyok: Debrecen, 1914. szept. hó 15-én. Dr. Baltazár Dezső püspök. KÜLÖNFÉLE. Gyászrovat. Draskóczi és jordánfalvi Ivánka László zászlós az 5. honvéd-huszár ezredben 27 éves korában Wolkiesnél roham közben e hó 3-án hősi halált halt. — Zsilinszky Tibor a 44- gyalogezred tart. hadnagya Zsilinszky Mihály fia, Galíciában a csatatéren kapott sebeibe az olmützi kórházban belehalt — Haviár Dánielt nagy veszteség érte nejének, sz. Rohoska Paulinának az elhunytával. A 64 éves korában elhalt urinőt e hó 17-én temették el Szarvason az egész város részvéte melett. A mi sebesültjeink. Kocsis Jenő gyulavári és Balogh Miklós nagyvarsányi ref. lelkészek szintén sebet kaptak a háborúban. A sebesültek lelkigondozása és olvasmányokkal való ellátása tárgyában Gyurátz Ferenc püspök ur körlevelet küldött szét a dunántúli kerület lelkészeihez. A nőegyletek segítségével és más egyházi forrásokból bizonyára nem lesz nehéz a Luthertársaság iratait, vagy más alkalmas műveket, megszerezni, azokat a sebesültek között kiosztani. A sebesültek igen hálásak a szellemi táplálékért! Iskoíaavatás. Az iglói ág. hitv. ev. polgári leányiskola, mely immár 34 év óta példás lelkiismeretességgel és odaadással teljesítette kötelességét a nőnevelés terén az egyház, haza és társadalom szolgálatában, a jelen évvel, új a modern pedagógia minden igényeinek megfelelő épületbe költözködött, melynek felépítését a magas kormány 133.000 koronás segélye tette lehetővé, mely évi 8000 koronás részletekben fog folyósitfatni. A testület júniusban elhatározta, hogy az épületet nagyszabású ünnepéllyel fogja felavatni, mely ünnepség méltó legyen nemcsak az iskola eddigi híréhez, hanem méltó kifejezése legyen a gyülekezet örömének is. De . . . Közbejött a nagy de, mely annyi szép tervet rombadöntött, annyi édes reményt meghiúsított. Az ágyudörgés és puskaropogás elnémítja az öröm hangjait s a rendek nyomán melyeket a nagy Kaszás oly könyörtelenül és szakadatlanul vág, csak köny és siralom, bú bánat és szomorúság terem. De, ha nem is volt zajos, annál bensőbb, annál meg- hatóbb volt az avatás szept. 14-én. A növendékek összegyűltek a tornateremben és elénekelték a Hymnust. S amint halkan, félénken, majd erősebben szállt fel a hang a sok gyermektorokból, a fohász, az ima, annyi ártatlan gyermekszívből: könny szökött mindenki szemébe, s mindnyájan szorongatott szívből
