Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1914-09-12 / 37. szám

IV. évfolyam. 37. szám Aranyosmarót, 1914. szeptember 12. EVANGÉLIKUS LAP EQY HÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALHI HETILAP. Szombatonként jelenik meg. A lapot illető közlemények es külde­mények. az előfizetési és hirdetési dijak a lap szerkesztősége elmére Nagy­börzsönybe (Hontmegye) küldendők. — Hiányzó lapszámokat a nyotmla pótol. — Főszerkesztő: SZTHHLO KÖKNÉLÍ" Felelős szerkesztő is kiadó: SZinONIDhSZ LAJOS Föaiuoütiiuk: iiornyAn.hzky aladak LIC. I-IZHI.Y ÖUÖN é. SXIíLHnYI ÖDÖN Jr. ; Az előfizetés ára : Egész évre 12 K., I Fél évre 6 K., Egyes szám ára 30 fill. II t r cl e t c m dija: I ll^ész oldal '£} K., lóiddal 4 K.f ncgycdoldal I I 7 K. KLcbb hirdetések (pályázatok) minden szava 6 (ill. Tábbszdr megjeleli’) hirdetésnél árengedés. Tartalom: Krónikás: A külmisszió és a háborít, — Eöljegyzések a háború idején. — Szunomdesz Lajos: A halotthamvasztás. — Szemle. — Különféle. — Szerkesztő közlései. — Hirdetések. A külmisszió és a háború. A háború sok szép reménységet tönkretett, sok komoly és eredményes munka jövőjét végveszedelem­mel fenyegeti. A legkritikusabb mindenesetre a missziók helyzete. Ezek nemcsak azért forognak veszedelemben, mert azok a források, amelyekből eddig táplálkoztak, bedugulnak, hanem azért is, mert a búké fejedelméről szóló evangélium és a keresztyén népek mostani visel­kedése egymásra való halálos fenekedése rettenetes ellentét, mely durva pogány fülek számára is hangos es érthető beszéd: a keresztyén népek is messze van­nak még, nagyon messze a saját ideáljaiktól s pogány apologéták alighanem azzal vágnak vissza az evan­géliumot pogány bajok orvoslására felajánló misszi­onáriusoknak : „Orvos, gyógyítsd meg előbb magadat, saját keresztyén társadalmad borzasztó bajait, vidd a békesség olaját a magatok világába s ott öntsd a viharzó tengerre, hogy a hullámok elsimuljanak ...“ Van azután még egy óriási örvény, amely a missziók és az egész gyarmatosítás, az európai „civilizáció“ kulturmunkáját elnyeléssel fenyegeti: ez a benszülöttek öntudatának a felébredése!. . . Mi itthon gyanútlanul csak vallásos önfeláldozást, a kinyilatkoztatott igazságnak a hirdetését látjuk a misszióban, ahol mindenkinek az a vágya, hogy az igaz Isten ismeretére, Istennek lélekben és igazságban való imádására tanítsa meg azokat, kik még ősállatias- ságban a bálványimádás borzalmai között a babona és varázslat alantas stádiumában élnek. Ha azt halljuk, hogy a missziók testvéri egyetértésben élnek, egymást támogatják, nem fektetnek túlságos súlyt a felekezeti sajátosságokra, melyek itthon áthághatatlan válaszfal­ként merednek a különböző egyházak közé, akkor örömtől repes a szivünk. Pedig: Menschliches . . . Allzumenschliches! . . . A misszió és a gyarmatositás, a misszió és a kereskedelem, a misszió és a földművelés, a misszió és a kaucsuknyerés, a misszió és a néger „munkára nevelése“ oly szoros kapcsolatban állanak egymással, aminőröl mi itthon álmodni sem merészkedünk. A hires angol kegyességről, mely a legtöbbet áldozott a missziókra s amely nemzeti sajátságukká vált az angoloknak, mostanában hullott le végleg a lepel. Az Evang. Lapban tavaly egy-egy német kereskedő elszó­lásait is közöltem, kik elég ügyetlenek voltak, hogy a missziókat abból a szempontból taksálják, minő ered­ménnyel nevelik — munkásaikká és fogyasztóikká a benszülötteket! . . . Ezt a viszonyt felfedi a német kat- holikus missziók azon jajkiáltása, melyet most tettek közzé s közöltek valamennyi „keresztyén hatalommal.“ Ez a jajkiáltás mint egy reflektor, úgy világit rá sok eddig homályban levő dologra, azért talán nem lesz haszontalan dolog, hogyha megismerkedünk vele. A tiltakozás éle az angolok ellen irányul. Az angolok a világháborút kivitték a gyarmatokra, bevon­ták a japánokat is. „A keresztyén missziók és a gyarmatositás min­den egyes barátját iszonyat kell hogy eltöllse e hir hallatára. Eddig Afrikában az összes fehér nemzetek egymást támogatták a négerek ellen. Csak igy voltak képesek tekintélyt tartani. Nemzetközi megállapodások szerint a misszió az összes keresztyén nemzetek közös munkája, mely nemzetközi védelemben részesül. A Kongóra vonatkozó megállapodás 11. pontjában kifeje­zetten megállapodás történt arra nézve, hogy európai hatalmak háborúja afrikai területre át nem hurcolható. A megállapodást aláiró hatalmak kölcsönösen garan­tálják a békességet. A nemzetközi tárgyalásokon részt­vevők valamennyien kötelezték magukat, hogy a misszi­ókat támogatásban részesítik, ami valamennyiök közös érdeke, most pedig mennyivel inkább állna az érde­kükben, hogy ezt a közös alkotást veszedelmektől és zavaroktól megoltalmazzák. Anglia mégis megszegi a szolidaritást, megingatja a fehér faj tekintélyét, beviszi olyan népek közé a háborút, akik azt sem tudják,

Next

/
Oldalképek
Tartalom