Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-09-05 / 36. szám
1914. szeptember 5. Evangélikus Lap. 36. sz. 7. oldal egymást verekedéssel kapacitálva — hozták a zsinati atyák s az, hogy ezt a hitvallást sem az egyházra, sem a hívekre nem erőszakolja rá senki. Ezt a papok csak ott és csak akkor használják, ahol az apostoli hitvallás helyett magok a hívek kívánják ezt az egyszerűbb és a keresztyén érzület kifejezésére törekvő biblikus hitvallást. SZILÁNKOK. Az igazi hazafiasság. Mi hetek óta a lelkészek katonai kötelezettségéről vitatkozunk. Közben szerencsére mások cselekszenek. Tábori lelkészi szolgálatra annyian jelentkeznek, hogy a hadügyminisztériumnak egy közleményt kellett kibocsátania, melyben a jelentkezők tudomására hozza, hogy összes lelkészi helyek be vannak töltve s hogy több lelkészt nem alkalmazhatnak, hanem arra kérik a lelkészeket, hogy esetröl- esetre felmerülő szükség szerint legyenek a katonák szolgálatára. Theologusaink közül sokan önkéntes ápolói szolgálatra vállalkoztak és van olyan segéd- lelkésLÜnk is, aki önkéntes közkatonának akar elmenni, hogy épkézláb legény létére ne kelljen a falujában egyedül szégyenkeznie. Ez a derék dolog! Áldja meg az Isten az ilyen erős elhatározásu ifjakat, akik nemcsak beszélnek, hanem meg is teszik azt, amivel ma a hazának mindenki tartozik. Németországban 1.300,000 önkéntes jelentkezett. Ezek között van Grego;j Caspar René, a theologia, a filozófia és a jogtudományok doktora, a lipcsei egyetem theologiai fakultásának a rendes tanára, egy hatvannyolc éves mozgékony, fürge és temperamentumos öreg ur, l!:i Tischendorf nagy ujtestamentuin kiadásának a revízióját készítette éveken át hangyaszorgalommal elő, aki eddig legfeljebb ''sak tudományos ércekkel hadakozott, most azonban amerikai létére is elérkezettnek látja az időt, hogy fegyvert ragadjon . . . A güttingeni egyetem több tanáráról azt olvassuk, hogy ők meg a hadba vonult faluzó levélhordók táskáját akasztották a nyakukba s elmentek fiaiktól-férjeiktől levelet váró, hős, vagy siró asszonyoknak leveleket kézbesíteni. — Sok gymnasiumi tanár szintén bevonult. Hogy az előadásokat mégis idejében megkezdhessék, egyetemi * ’árok válla'koztak a tanárok helyettesítésére. így pl. Hurnack Adolf, berlini egyetemi tanár a grunewaldi "vmnasiumban fog hittant tanítani, Delbrück pedig a történettanárt fogja helyettesíteni! Milyen jó volna ott ahol Harnack „helyettesit,“ még egyszer hittant tanulni! Nyitvatarto t templomok. Eddig csak a katho- likus egyházban volt szokás városokban a templomoknak istentiszteleti időn túl való nyitvatartása, mig mi protestánsok a templomok nyilvatartását állandóan követelgettük s mint valami nagy reformot, gyűléseink, tárgyalásaink napirendjén faltuk. A „»kormot“ nem sikerült keresztülvinni s így nagyon sok buzgó, erős hitü protestáns asszony volt kénytelen reggelenként egy-egy kath. templom vagy kápolna félhomályát felkeresni, hogy annak áhitatos csöndjében egy rövid imádságot elrebeghessen. Ugyanígy volt Németországban is, ahol a kérdés 1892. óta van napirenden s ahol különösen Curtius Frigyes követelte Jézusra hivatkozva („Az én házam imádságnak háza") a templomok állandó nyitvaiartását. Az „illetékesek“ „megfontolásának“ az eredménye mindig az volt, hogy ez lehetetlen nincs rá költség stb. Most a háború ezt a sok bölcsességet és fedezethiányra való hivatkozást mind rombadöntötte: a templomok mind nyitva állnak, hogy az Isten segedelmét kereső, az ő oltalma alá menekülő nép aprajának-nagyjának, szegényeknek és gazdagoknak legyen alkalmuk arra, hogy imádságaikkal ostromolják az eget s Istennél keressenek e nehéz időkben vigasztalást, akit ugyan mindenütt meg lehet találni, azonban sokak számára mégis csak a templom az a „titkos kamara“, melynek csendjében s boltozatai alatt a legjobban tudnak az áhitat szárnyain a mennyei Atyához emelkedni. A jezsuiták Németországban. A háború minden különbséget ledöntött polgár és polgár között. Ami pár héttel ezelőtt hihetetlennek látszott: most valóság. Németországban a pályaudvarokon szabad szociáldemokrata lapokat árulni s egy olyan tábornok, aki békés időkben úgy nyilatkozott, hogy ha háború tör ki, minden szociálista vezért legjobban szeretne lecsukatni — most hadiparancsban dicséri meg a szociálistákat. A felekezeti válaszfalak és ellentétek is elsimulnak. A jezsuiták, kiknek Németországban lelkipásztori teendőket nem szabad vége/niök, mihelyt a háború kitört, rögtön felajánlották a német hadsereg számára szolgálataikat. Vilmos csiszár parancsára tábori lelkészeknek rögtön alkalmazták is őket. Ma nincsenek vallási és párt különbségek, csak hazafiak vannak — mondta a császár s ezzel a jezsuita törvény érvénye tényleg megszűnt Németországban. A császár ezen intézkedése nem mindenütt talált megértő méltánylásra. A Christi Freiheit ezt Írja róla: „A jezsuitáknak megengedték a német hadseregben és a német tengerészeinél a lelkipásztori munkát. Az egész német jezsuita „tartomány“ a hadsereg rendelkezésére áll, különösen azért, mert sokan tudnak közülök lengyelül és oroszul. Ma nem akarunk erről az eseményről sokat beszélni. A belpolitikának fekete napja volt ez!“ SZERKESZTŐ KÖZLÉSEI. Hai számunkhoz mellékelve több olyan előfizetőnek küldünk csekklapot, aki előfizetését eddig még be nem küldötte. Aki teheti, ne feledkezzék meg rőlunk. Legalább az első félévi „előfizetést“ kérjünk ! Sz. R. Értesítését köszönöm. Az utóirat „esetleg alkalom- adtán“ kitételei helyett annak örülnék, hogyha határozottabban nyilatkoznék s nemcsak szóval mondaná, hanem tényleg beváltaná azt, amit kilátásba helyezett Szív. Üdv.
