Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1914-09-05 / 36. szám

1914. szeptember 5.

Evangélikus Lap. 36. sz.

5. oldal.

háztörténelem, Len ez Géza dr. a rendszeres hittan és segédtudományai, Csonki Benjámin a vallástörténe* és a rokontudományok, Fcrcnczy Gyula dr. az egyházi szónoklattan és az egyházszertartástan, Kiss Ferenc pedig a lelkipásziorkodástan tanára. Erdős, Sass, Lencz és Kiss debreceni theol. tan írok, Zoványi sárospataki tanár, Csánki Benjámin szeghalmi lelkész. A debreceni egyetem jog- és államtudományi karon Kun Béla dr. debreczeni jogakadémiai tanárt a pozsonyi Erzsébet tudomány egyetemen pedig Buciikor Mihály dr. nagyváradi jogakad. tanár, egyet. m. tanárt nevezte ki az egyházjogi tanszékre. Eperjesi jogakadémiánk egy tanárát is elvesztettük Ercki István dr. jogtanár Pozsonyba került a közigazgatási és pénzügyi jog tanszékére.

Segédlelkészváltozás. Szántó Róbert végzett theologus a budapesti deáktéri magyar egyháztól kapott segédlelkészi meghívást fogadta el.

Uj rend a népiskolában. A kultuszminiszter a napokban egy rendeletet bocsájtott ki a nemzetiségi vidéken levő állami népiskolákban folyó oktatásügyre. A miniszter elrendeli, hogy olyan állami iskolákban, ahol az első osztályba beirt tanulóknak egyharmad- része nem magyar anyanyelvű, a tanító az első és második osztály tanításánál — amennyiben nyelv- készsége megengedi, — a gyermekek anyanyelvét oly mértékben használja fel kisegiteskepen, amennyire az a nyújtandó ismeret tisztább megértéséhez szükséges. Ahol egy’ iskolába több különböző, nem magyar anyanyelvű gyermek jár és e gyermekek közül azok, akik magyarul nem értenek, anyanyeiv szerint külön az első osztály népességének '/a—13 részét teszik, ott az I. és 2. osztályban mindkét csoport anyanyelvén történjék meg a kisegítő oktatás — ha a tauitó nyelvkészsége megengedi. Az iskolába feljárni kezdő, magyarul nem tudó gyermekkel a tanításon kívül való érintkezésben a gyermekek számára való tekintet nélkül a gyermek anyanyelvét is has/.n Íja addig a határig, hogy a gyermek tanítóját mindjárt kezdetben megérthesse, benne jóindulatú vezetőjét lássa, hozzá bizalommal forduljon s az iskolát megszeresse. Ha a 3—5. oszt.-ba beirt tanulók 13 részének nem magyar az anyanyelve és ha a szülők kérik, akkor a gyermekeket anyanyelvükön is tanítani kell Írni és olvasni. Ha egy iskolába kétféle anyanyelvű gyermek is jái s azok a tanulók ' — '/» részét teszik és ha a szülők kérik, akkor két- illetőleg három nyelv tanítását is el kell rendelni. A nem magyar nyelv tanítása a köteles óraszámon felül történik, úgy hogy ezzel a magyar nyelv tanítása semmi csorbát, semmi rövidséget nem szenved. A tanító sem károsodik, mert a külön munkáért külön díjazást is kap. A rendelet következtében a tanítók elhelyezésénél ezután figyelemmel kell lenni arra, hogy a tanítók az új követelményeknek lehetőleg megfelelhessenek. A rendelet célja az, hogy a-» állami elemi iskolákban a nem magyar anyanyelvű gyermekeknek megkönnyitse a magyar nyelven való tanulást és hogy

lehetővé tegye az anyanyelvükön való Írni és olvasni tanulást. A rendelet részben egész természetszerű intézkedéseket tartalmaz, olyan dolgokat, amik maguktól értetődnek, másrészt azonban a nemzetiségi kultúra ápolását előmozdító intézkedéseivel hosszú időkre konzerválni fogja a mostani viszonyokat. Ebből a szempontból a magunk részéről nem tartjuk megfelelőnek. Minden hazai oktatásnak legyen az a célja, hogy egységes kultúrát teremtsen s nemcsak tudásban, hanem gondolkozásban, érzésben és nyelvben is. Azt hisszük, nem kell elriasztó példákra hivatkoznunk annak bizonyításául, hogy ez milyen fontos! A végrehajtástól és a végrehajtóktól mindenesetre sok függ.

Luther könyvei a sárospataki főiskola könyvtárában. Lapunk 31—32. számában röviden hirt adtunk arról, hogy a sárospataki könyvtárban 2 Luther könyvtárából származó könyv van. A két Luther ereklye részletes ismertetése a Múzeumi és könyvtári Értesítőben jelent meg. Az ereklyék ismerte.ését a következőkben adjuk: A sárospataki Luth.i-ereklyék egyike egy 4r. alakú, préselt barna bőrbe vont, fatáblás kötésű gyüjtelekes kötet, mely Luthernek hét németnyelvű, 1526-ban és 1527-ben Wittenbergben megjelent s ma már a legnagyobb ritkaságok közé tartózó vitairatát foglalja magában. Hogy ez a kolligáturii valóban a Luther házi, kézi példánya volt, azt igazolja az, hogy azon kor szokása szerint, az előtábla felső szélébe nagy antiqua betűkkel be van préséivé a tulajdonos reformátor neve („MART1NVS LVTHER“), amely a táblát egész szélességében betölti. Tulajdonosai voltak: Schinilluruski György (XVI. sz.) Szathmáry György ref. lelkész és tanár 1834—1864-ig, amikor a sárospataki főiskolai könyvtárnak ajándékozta. Nem lehetetlen, hogy a könyv egykor az 1566-ban alapított s 1660-ban megszűnt nagyváradi ref. főiskoláé volt. Az iskola elpusztulása után e könyv ott lappangott Váradon s 1834-ben az ott tanult Szathmáry György kezére került. A könyv egy harmadik birtokosának nevét a könyvban levő gyürüpecsét A. P. betűi rejtik magukban. A másik sárospataki Luther-ereklye a reformátornak 1545-ben Bázelben megjelent predikációs kötete (Enarrationes Seu Postillae ...). Hogy ez a kötet szintén a Luther kézi példánya volt. azt kétségtelenné teszik: az előtábla belső lapján olvasható sajátkezű névaláírása, a LXXV-ik zsoltárból vett jelmondata és az évszám (A. D. 1545.). Közvetlenül a Luther följegy- /ése • után olvasható Melanchton Fülöpnek szintén sajátkezűkig írott bibliai jelmondata, névaláírása és keltezése a Luther tintájával és tollával. Melanchton». minden bizonnyal maga, Luther kérte meg. hogy nevét és jelmondatát emlékül az ő kézi példányában saját- keziileg örökítse meg. E kötet tulajdonosai voltak : Wirga Dániel morva ev. lelkész, aki Luther e könyvét Brümiben vásárolta meg 1565-ben. Wirga a könyv címlapjára a következő hires mondásokat jegyezte fel: „Vivus eram pestis, moriens tua mors ero o Papa.“ (Luther) „Quisquis veriloqui damnat nunc scripta Lutheri, Non homo, sed turpis bestia semper erit.“ Birtokosai voltak még; Virga Sámuel (1603), ifj. Okrutsky István, Bogáti István (1680.), Bogáti János ref. lelkész, volt pataki diák, aki e könyvet 1765-ben 74 más kötettel együtt főiskolánknak ajándékozta. így teliát e nagybecsű ereklye 1765-től van a főiskola birtokában.