Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-07-18 / 29. szám
2. oldal Evangélikus Lap. 29. sz. van az egyetlen reménysége. Az összeadott fillérekből koronák százai gyűlnének össze. Egyházunk legáldásosabban működő intézményének a gyámintézetnek a jóban való erős konkurrensét remélhetnők az űj szövetségben, mely megfelelő vezetés mellett akár azt is megtehetné, hogy minden második évben egy templomot építhetne, vagy gyengülő, nyomorgó egyházat segíthetne lábra állani, hogyha nem nem maradna meg az 50—100 koronás alamizsna osztogatás mai sablonja mellett, hanem elég bátor volna ahhoz, hogy új ösvényekre merjen térni. • Azonban ez még mind nem elég. Sem az egyházpolitika, sem a pénz nem boldogítja egyházunkat! Ennek a szövetségnek legnemesebb célja az volna, hogy megnyerje s visszavezesse egyházunkba templomainkba azokat a híveinket, akiknek padjai ma üresen állanak, akik ma feleségüket, gyermekeiket és — cselédeiket küldik a templomba, maguk azonban nem kérnek abból a prédikációból, amit ma vagy a a „köznépnek“ és az asszonyoknak, vagy pedig üres padsorok előtt kongó templomban kénytelenek papjaink közül sokan elmondani. Pedg az evangélium nemcsak fáradt testeket álomba ringató egyhangú beszéd, vagy a kedélyre ható szónoklat, hanem nagy mélységek és szédítő magasságok felett biztos irányt mutató férfiaknak való igazság is, hogy ha ezek a férfiak oda ülnek a szószék alá s azt kívánják jelenlétükkel, hogy az, aki rendesen asszonyokból és gyermekekből álló hallgatóság előtt szokott beszélni, számítson rájuk és elégítse ki az ő lelkűk éhségét is! Volna ennek a szövetségnek feladata, missziója elég s áldásává válhatnék egyházunknak, hogyha ez a nógrádi kezdeményezés nem maradna meg Nógrád határain belül s nem elégednék meg azzal, hegy egy újabb, évenként egyszer tartandó értekezlet keretén belül foglalkozzék egy esperesség apró-cseprő ügyei- vel. Egy év hosszú idő. Ez alatt megérhetne egy országos evangélikus szövetség eszméje és szervezete, melyben nem a lelkészi kar — akár hivatalból és kötelességszerüleg, akár pedig buzgóságból és leke- sedésből, hanem a mi világi papságunk szedné össze fölös erőit és sietne egyházunk támogatására! Ez nagy dolog volna! S mi kívánjuk is, hogy ez a derék kezdeményezés ezt a hatalmas erőforrást minél hamarabb tárja fel és szervezze egyházunkban! R. M. * A nógrádi szervezkedéssel rokon az a mozgalom, mely majdnem egyidejűleg Ausztriában folyik a népegyház, az egyházi demokratizmus fenntartása és kiépítése érdekében. Az osztrák evang. egyház zsinat előtt áll, a zsinatot természetesen megelőzi a szervezkedés és erőgyűjtés. A német evang. népegyház barátai Ausztriában szintén szükségét érezték annak, hogy tömörüljenek. Junius 3-án Bécsben gyűlést tartottak s 1914. julius 18. ezen igen figyelemreméltó irányelvekben és határozatokban állapodtak meg. A céljuk: valódi népegyház kiépítése Ausztriában. A népegyház alatt olyan egyházat értenek, melyben nem a forma, hanem a tartalom, nem az egység, hanem a szabadság, nem a hivatásos és fizetett, hanem az általános papság a fő. Az olyan egyház, mely a formát, az egységet, a papi hivatalt túlbecsüli, ha evang. köntösben jár is, mégis igazában pápistáskodó egyház. Az osztrák egyház ugyan a demokratikus fejlődés alapján áll, ami azonban az egyházi felsőbb fórumokon nem nyer megfelelő kifejezést. Ezért ez a szövetség azt kívánja, hogy i. az egyházi alkotmányt a zsinat demokratikus szellemben módosítsa. Az egyházi bürokratizmus és hierarchia korlá- toztassék, a gyülekezet és a legfelső egyházi hatóság között levő fokozatok — amennyiben ezzel a rend és a jó közigazgatás érdeke nem veszélyeztetik — töröltessenek el. A zsinat maga is reformáltassék s a zsinati tagok választása könnyítessék meg. A gyülekezetek önállósága feltétlenül biztosittassék centralisztikus törekvések és irányzatok ellen, vegyes gyülekezetek szervezése ne nehezítessék, hanem tétessék minél könnyebbé. A nőknek legyen aktiv választói joguk s vonják be őket a hivatalos egyházi munkába. 2. Vallási tekintetben azt kívánja a szövetség, hogy a gyülekezetek és lelkészek számára a prédikálás és hitoktatás terén biztosittassék az eddigi szabadság. Ne kényszerítsenek se nyíltan, se burkolt formában senkit egy bizonyos agenda használatára. A gyülekezetekben alapos pozitív felvilágosító munkára van szükség, hogy a hívek tisztában legyenek a protestantizmus lényegével és követelményeivel, céljaival és eszményeivel, Ezenfelül szellemi kapcsolatot kell létesíteni külföldi rokonegyházakkal. 3. A népélet terén a nép öntudatának az erősítését és ápolását tűzte ki maga elé az új szervezkedés. A „Los von Rom“ mozgalom eredményét csak komoly és alapos munkával lehet állandósítani. Ez a szövetkezés, mint ebből a pár pontból is látható ezt a célt tűzte ki maga elé! Nálunk is hamar munka volna a program- csinálás, de hol vannak azok, akik azt magukévá tennék s fáradságot nem ismerve, áldozatot nem kiméivé, megvalósítására törekednének ? Igazság felé. Orthodox körök dogmákhoz kötik a keresztyénség létét, fenmaradását. Krisztus istensége, szűztől való születése, a szentháromság olyan hittételek, melyekben él, de amelyek nélkül nincs keresztyénség. A dogmatörténeti kutatás, a liberalis theologia történetkritikai és vallástörténeti módszerének az alkalmazása azonban a dogmák valódi értékét és jelentőségét tárja elénk. Látjuk, hogy semmi sem volt távolabb az első keresztyén gyülekezetben, mint pl. a
