Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-07-11 / 28. szám
6. oldal. Evangélikus Láp. 28. sz. 1914. juliűs 11. sebb. Igaz értelemben vett szabadelvű és szervezetlen. Ezen a két résen csúsznak be a szekták. Ott az ev. önérzet fokozása, itt a szervezkedés a hódítás ellenszere. Abban az elsőbben a világiak, ez utóbbiban a lelkészek munkája az első szükségesség stb. — 2. Egyházunk az antialkoholista mozgalmat az összes felekezetekkel karöltve szolgálhatja legsikeresebben. Kifelé az összes felekezetek vezetőivel évenként az antialkoholista gyűlés rendezésével, melynek tárgya volna: a kormánynak és a politikai pártoknak megegyezése a vasárnapi korcsmák bezárására, befelé önálló szervezkedések, főleg az egyesület kiadványainak terjesztése s az antialkoholista egyesület megalakítása stb . . . 3. Evangélikus egyházunkban hierarchikus felfogások diadalától egyáltalán nem lehet félni. — 4. Az istentiszteiét a modern kor követelményei szerint legyen, a) rövid b) tartalmas (hiterősítő és ismeretközlő) c) hatásos. Ez utóbbinál nem elégedhetünk meg a szokásos tetszéssel, beszédünk szeretetet szüljön stb . .. 4. A diakonok a lelkésznek minden irányban segítségére lehetnek a belmisszió terén. — Még több belső, közvetlen az egyházmegyét érdeklő ügy letárgyalása után az értekezlet véget ért. A trencséni egyházmegye közgyűlése. Julius hó 1-én tartotta meg a trencséni egyházmegye közgyűlését Trencsénben, dr. Stúr Károly egyh. felügyelő és Krizsan Zsigmond esperes társelnöklete mellett. A közgyűlést megelőzőleg a templomban Sztanek Gusztáv lelkész imát mondott. A közgyűlés megalakulása után az esp. felügyelő röviden megnyitotta a közgyűlést, amelyben megemlékezett a trónörököspár borzalmas haláláról. Emléke jegyzőkönyvileg lett megörökítve. A közgyűlés részvét táviratot küldött a kabinet irodához, hogy azt a magyar trón zsámolyához juttassa. Esperes előterjesztette a nagy gonddal szerkesztett évi jelentését, amelyben megemlékezett a zsinatról, a Gyürky-féle lelkészi fizetési törvényjavaslatáról, a zsinati bizottságnak ellentétes állásfoglalásáról. Jelentette, hogy a vallás-erkölcsi élet jó, az Amerikába való vándorlás csökken, a visszavándorlás emelkedésben van, a hívek megvagyonosodva térnek vissza és birtokot vásárolnak. Megemlékezett a reformátió 400-os évfordulójáról s felemlítette, hogy annak emlékére minden egyháznak kellene valami jót, üdvösét alkotni. A trencséni egyház régi templomát fogja javítani. Beniczky Árpád kerületi felügyelő úr ő Méltóságának, aki a junius 17-iki lelkészi értekezlet alkalmával meglátogatta az egyházmegyét, köszönet mondott. A jótékonyság nem hanyatlik, minden egyház ál<jloz valamit. Ezen jelentéssel kapcsolatosan több lelkész bejelentette azt a sérelmet, hogy az áll. el. népiskolákban, még azon községekben is, melyekben hiveink nagy többségben vannak, róm. kath. tanítók, vagy tanítónők neveztetnek ki. Osztroluczky Géza volt trencséni főispán, egyháznak ezon hitbuzgó tagja, aki ott van minden esperesi gyűlésen, otV van a papok és nép közt, indítványára elhatározták, hogy azon sérelmek a megyei főispánnak, a kerület és az egyet, egyház utján a kormánynak tudomására adassanak. Palicz János esp. számvevőszéki elnök jelentése szerint az egyházak nagy egyh. adó százalékot mutatnak ki — 150—20Ön/o-t is» sőt ennél többet. Az egyházi számadások nagy része jóváhagyatott. Esp. számvevőszék egyik tagjává Kiss Mihály, törvényszéki bíróvá Jánoska ügyvéd lettek megválasztva. A dékáni jelentések jegyzőkönyvben közöltéinek. A gyámintézet jelentése szerint Szulyóváralja 76 korona segélyt kapott. Az aug. 20-án Pozsonyban tartandó kerületi gyűlésre kiküldettek szavazati joggal a lélkészi karból: Bodiczky és Zemann, a világiak közül Jánoska és Sztanek. Az esp. papi, özvegy-árva nyugdíjintézet vagyona Bodiczky esp. pénztáros lelkiismeretes kezelése mellett évről- évre gyarapszik. Vagyon 49,000 korona, évi segély 300 korona. A tanítói nyugdíjintézetnél évi segély 100 korona. Osztroluczky Géza indítványára az egyházmegyei tanítói egylet felhivatott, hogy a budapesti tanítói egyesület a vallásoktatásnak az iskolákból való kiküszöbölését célzó mozgalma ellen mozgalmat indítson s arra a kerületi és a várm. ált. tanító egylet is felhivassék. A tanácskozás és tárgyalás idáig, mint eddig rendesen, csendben és békében folyt. Ezután azonban erős vihart támasztott a Zsedinyi-féle ösztöndíj ügye. Már évek óta tapasztaljuk, hogy az esp. gyűléseken az esp. tanítói egylet tagjainak egy része a Zsedényi-féle ösztöndíjat csak a maga aklából való embereinek vindikálja, azokat folyvást ajánlgatja és tolja, mig azokat a tanító társakat, akik nemzetiségi tekintetben másként éreznek, következetesen mellőzi és ellenök kardoskodik, azzal a furcsa indokolással, mert hogy azok a tanítók, akik az esp. tanítói gyűlésekre nem járnak, nem méltók a Zsedényi-féle ösztöndíj jótéteményére. Mintha bizony a bold, emlékezetű Zsedényi ehhez kötötte volna és Baltik Frigyes püspök, aki a Zsedényi ösztöndíjat osztja, ehhez kötné annak kiosztását. így történt most is. A tanító egylet Adamcsikot, a maga emberét tolta. Az esp. gyűlésnek számottevő része Schwecz Mihály tanítót, aki az es- perességnek egyik legjelesebb és legérdemesebb s legszegényebb tanítója, aki már a múlt évben is több oldalról volt ajánlva. Hiába volt minden ajánlás és küzdelem. Az esp. felügyelő kétszer is szavazásra bocsájtotta a dolgot. Természetes, hogy Schwecz Mihály hazafias pártja leszavaztatott, Schwecz Mihály ismét mellőzve lett Ez leginkább az esp. felügyelő indulatos fellépésének következménye volt, aki maga a tanítói egylet álláspontjára helyezkedett s miután dr. Htis kir. -Közjegyző az ellen erélyesen tiltakozott, hazafias pártja a templóiflból kivonult. X. y. Ä „Mágy. EV. Kér. Diákszfövétség“ gy*filése. Az a nyolc eSzteíidőVél szerény kéretek között meg
