Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-07-04 / 27. szám
6. oldal. Evangélikus Lap. 27. sz. 1914. julius 4. Theatrum sanguinarium quod ad persequendam ipsam innocentiam ANTONIUS KARAFFA ad delegatum in Ungaria Judicium a Caesare designatus Arbiter Anno 1687 mo Eperiesini manu carnificum erexerat Nunc primum Anno 1705 orbi in stuporem expositum cum adnotationibus Sameelis Székely de Doha eruditi centurionis E kéziratban a 76-ik oldalon Radványi János, Radványi György eperjesi vértanúnak fia így Írja le atyjának elfogatását és tragikus végét. (Excerpta ez Ladislai de Radvan notitia familiae suae.) Keserves Jegyzésem: „Submittite vos robustae manui DEI, ut vos opportuno tempore extollat, omni sollicitudine vestra in eum conjecta, nam illi cura est de vobis“ I Petr. 5, 6, 7, ex versioné Th. Bezae. Anno moestissimo 1687, die infelicissima 27 Febr. fogtak meg Uram Atyámot Radvani házánál reggeli 7 órakor a midőn Besztertzére éppen menendő lett volna ö kegyelme. Die eadem, Besztertzei házunknál lévő portékánkot déllyesdi 3 órakor, item 8 órakor estve Radvánba mindent elpetsélteték. Eadem Bezegh György Uramot fel-hoztak. 28 Febr. déllyesdi 1 órakor keservesen Atyánkfiáinktól ’s Jóakaróinktól butsút vévén, Besztercéiül el-indúltunk 1. Martii Sztarahorára 2. Martii, Hibére 3. Teplicére 4. Lötsére 5. Sirókára 6. Eperiesre jöttünk. 5. Martii. Exequáltatott Ketzer András, Zimmermann Sigmond, Baranyay és Rausser. 18. Martii. Arestomba vettek minden tselédestül. Eadem meg-szabadúltunk mindnyájan. Item eadem Szakátsot, utánna Samkót és továbbra Malatinszkit arestomba vitték. Eadem Bezegh György Uramot meg- kinzottak. 22. Martii Ketzer Gábort, Sárossy Mártont, Fleisch- hackert, Schönlebent és Medvetzky Sámult exequálták. 10. Aprilis dies mihi moestissima, luctuosissima, qua dulcissimus Dominus Parens meus torturae subjectus. 11. Újonnan cseléddel együtt bertenházhoz Arestomba vitték. Eadem Lovász Márton és Kotsis meg- szabadúltak. Engem penig édes Atyám Uram’ helyébe Vártaházhoz vittek. Eadem újonnan kínoztak Bezegh Uramot. 12. Praevio in Senatus Examine Berk Urammal együtt megszabadúltam. Eadem Malatinszky és Samko szabadúltak meg. 13. Die tiz óratájban édes Atyám Uram lovait el-szedték, eadem déllyesdi 6 óratájban 'az én lovai- mot is el-vitték. Fiat voluntas Domini! 17. Nyavalyás édes Atyám Uram reggeli 6 óratájban kezd nehézebben kezd lenni. Eadem Commendans Uram ő Nagysága alázatos Supplikátiomra megengedi, hogy szolga lehessen ő Kegyelme melette, kire Berk Uramot (erat provisor dominalis Bonorum Scepusiensium) rendeltem. 18. Sok Instantiámra magamat is botsátották ő Kegyelméhez; de nyavalyásnak öregbedvén betegsége nem egyébb orvossággal, hanem sok szép akétatos könyörgésekkel, kiket Tót Prédikátor Uram tött (erat Joannes Andritius), könnyebíttettük sullyát, az egy Teremtőjének ajánlván minden ügyit. Az Méltóságos Generális Úrnak Doktora két ízben volt ő Kglménél. Az nap egynéhány óráig engedtek ő Kglme melett leneem ; Berk Mátyás Úr penig egész világos hajnalig sok szép német könyörgésekkel ott mulatott ő Kegyelmével. 19. Die, Isten agyaiképpen szerelmes édes Attyám Uram fájdalmin megkönyörülvén, déllyesdi 3 órakor szép csendes halál által szólittotta-ki ez nyomorúságból. Nekem valóban ügye fogyott árva fiánek holtig való keserűségemre. Istenbe boldogúlt iidvezült édes Atyám Uram ő Kegyelme egyszer megesmért igaz vallásában végső óráig állhatatoskodott. És a midőn 18-vn Aprilis imádkozni akart volna véle a Jésuita : Ne, úgy mond, könyörgötlem én már az én hiv szolgámmal meg-vdltómnak. Aeternumra penig emlékeztetvén gyónásra midőn emlékeztette volna : ennek, úgy mond kegyelmed békét hagyon, mivel ez nem tréfa. Amaz egy igaz vallást, melyben idvezülhet az ember urgeálván felele: Igen-is, abban mind eddig is élt, kiben meg-halni akar, de előszámlaltatásának már ideje nem lévén, kívánt meg-ürösödni tölle és elhagya ötét. Eadem Méltóságos Delegatoriumnak, úgy Generális Úrnak ő Nagyságának alázatos Szupplikátziót nyújtván teteményeinek kezemhez való adását szollitzitáltam, de az nap semmi válaszom nem lön. Hactenus Diarium.“ A 92-ik oldalon emliti a kézirat Rákóczy Ferenc 1703. évi junius havában Munkácson kelt manifestu- mának az eperjesi vértörvényszékről megemlékező XX-ik pontját, mely a manuseriptum szerint igy hangzik: „Ide számlályuk az Eperiesen esett főrendek fel- mészároltatását, mely arra találtattik fel, hogy azzal az örökös királyságra nyitatnék út. Sírnak a sok özvegyek, árvák, megfosztatván szüleiktől. El-esének főrendek fejei, és a sok ártatlan vér az Abel vérével az égre kiált. De még-is nem elég az Austriai Uralkodásnak a kegyetlenkedés, még sem nyúgszik, még sem elégedett meg ennyi vérrel, hanem hogy kegyetlen uralkodásában maga kedvét töltse.“ Közli: Dianlska Albert« \
