Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-07-04 / 27. szám
EVANGÉLIKUS LAP EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁPSADALHI HETILAP. Nyilvános köszönet és felhívás. Több egyházmegyének lelkészi értekezlete a legközelebbi múltban jegyzőkönyvileg mondott nékem köszönetét azon fáradozásomért, a melyet a lelkészek érdekében kifejtettem. Ne vegyék rossz néven, hogy az egyes engem oly annyira megtisztelő nyilatkozatokért egyenként nem mondok köszönetét, hanem teszem azt együttesen lapunk hasábjain. Hogy ezt az utat választottam, ennek különben egy más célja is van. Elérkezett az idő, hogy az evangélikus lelkészi kar anyagi helyzetének javítása érdekében valami történjék. A lelkészi alapról szóló zsinati törvényjavaslat korántsem képezi végpontját azon törekvéseknek, a mely a lelkészi fizetések rendezésére irányul. Kezdő akció ez, a lehetőt ak írja elérni, egyelőre ott akar segíteni, ahol erre a legnagyobb szükség van. Az akció folytatása kell, hogy a családi pótlék megadását tűzze ki célul, de ezt már a kormánytól várjuk. Könnyebben adhatja, mert a róni. kath. lelkészeknek családi korpótlékot adni nem kell. Sokan keveslik azt, a mit a lelkészi alapról szóló törvényjavaslattal adni akarunk. De ha egyházunk szegénységére gondolunk, s ha figyelembe vesszük, hogy a javaslat egy negyed- milliót akar juttatni a lelkészeknek az egyetemes gyűlés által megszavazott 70.000 korona helyett, inkább attól kell tartani, hogy a vezető körök ezt sokalni fogják! A zsinati bizottság javaslatához írt indokolásban, amely lapunk mai számában olvasható, lelkem mélyéből, annak egész melegével iparkodtam kimutatni azt, hogy az evang. egyháznak a lelkészi alapról legalább is oly mértékben kell gondoskodni, a mint ez a javaslatban tervezve van. Jól tudom, hogy az eszközök megszavazása a vezető köröknél nehézségekbe fog ütközni. Az a conserváló irány, a mellyel itt találkozunk, egészben véve dicséretre méltó és ha annak indokait tekintjük méltánylást érdemel. De azok az urak nem veszik tekintetbe, hogy a conserváló irányhoz való túlságos ragaszkodás végeredményében a lelkészi nyomor con- servalására vezet. Lelkésztestvéreim! Ha Önök nem fognak talpra állani valamennyien mint egy szilárd kőfal és nem agitálnak ezen javaslat mellett, az valószínűleg igen megnyirbálva fog kerülni az egyházi alkotmány törvénykönyvébe. Itt van ideje a lelkészi értekezleteknek. Szólaljanak fel azokon az egyházmegyében, a kerületekben és az egyetemes értekezleteken. írjanak fel a zsinathoz és követeljék erélyesen ezen javaslat megszavazását. Hassanak közre az Önök altat kiküldőit zsinati képviselőknél és meg vagyok győződve arról, hogy a zsinat a lelkészi kar egyértelmű felszólalásának engedni fog. Még egyre kérem Önöket! felszólalásaikban ne terjeszkedjenek ki más kívánalmakra, ne kockáztassák az azonnal el nem érhető jobb kedvéért az elérhető jót. Felszólalásaiknak csak akkor lesz igazán sikere, ha azok egy pont felé conczentrálódnak. A jobb majd azután következzék! Sztehlo Kornél. IV. évfolyam. 27. szám. Aranyosmarót, 1914. julius 4. Szombatonként jelenik meg. A lapot illető közlemények és l#lde- mények, az előfizetési és hirdetési dijak a lap szerkesztősége elmére Nagybörzsönybe (Hontmegye) küldendők. — Hiányzó lapszámokat a nyomda pótol. — Főszerkesztő: SZTEHLO KORNÉL Felelős szerkesztő és kiadó: SZinONIDESZ LAJOS Főmunkatársak : iiornyAnkzky aladAm LIC. PIZBLY ÓDÓN éa SZIÍLÓNYI ÓI)ÓN dr. Az előfizetés ára : Egész évre 12 K., Fél évre 6 K., Egyes szám ára 30 fill. Hirdetés dija: Egész oldal 28 K.t téloldal 14 K., negycdoldal 7 K. Kisebb hirdetések (pályázatok) minden szava (ifill. Többször megjelenő hirdetésnél árengedés. Tartalom: Sztchlo Kornél: Nyilvános köszönet es felhívás. — Indokolás a lelkészalapról szóló zsinati törvényjavaslathoz. — Sz. L.: Az egyház iskolái. — Az iskolai vallástanítás e'len — Tárca- Régi írások, közli: Dumiska Albert. — Különféle. — Iroda'om, — Hirdetése*.
