Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-06-20 / 25. szám
Evangélikus Lap. 25. sz. 1914. junius 20. 6. oldal minden emberi mértéken, hogy e tény önkénytelenül természetfeletti magyarázatot kényszerit felvenni. Sem az ótestamentom prófétáinak, sem Jézus monotheizmusa össze sem hasonlithatók más, pl. a babilóniai Istenfogalmakkal. Hogy azonban más vallásokban is találhatók hasonló igazságok, mint a kér. hitben az épen bizonyítja az Isteni kijelentést. Jézusban azután a bűn tudata nem található meg; ő öröktől fogva egy az Istennel. Az apostolok is igy fogták fel Jézust. Jézus is igy fogta fel hivatását, tudta, hogy ő az Istentől küldött megváltó. Az emberi lelkiismeret önkéntelenül Istenhez akar jutni, de bűnös volta ebben akadályozza. Ezért kellett is bekövetkeznie annak a ténynek, hogy isten maga jött az emberiséghez s megváltotta. Persze tudományosan a kér. hit igazságai sem bizonyíthatók be, de az bizonyos, hogy ha az emberiség boldogsága eszméjének csak az Isten országa felelhet meg. Hitünk igazságáról is természetesen csak erős benső meggyőződésünk győzhet meg bennünket, amely életközösség is egyúttal és ismét isteni kijelentést fog eredményezni. Eddig Ihmels gondolatmenete. Frank, volt erlangeni theol. tanár, aki ezt az u. n. tapasztalati theologiát talán a legbehatóbban fejtette ki, az újjászületésben látja a keresztyén életközösség forrását, s a keresztény ember ha ezt hiszi, nem tarthatja a kér. hitigazságokat sem a képzelete forrásának, így a kételkedés igazi keresztyén lélekhez hozzá sem férkőzhet s akármit mondanak, lelkében ott kell legyen azon tiltakozásának, amely hitét tönkre tenni nem engedi. A hitet pedig csak az Isten kegyelme adhatja meg az embernek s csak igy juthatunk Jézus hitéhez is, tehát csak vallásos tapasztalat utján; ámde mégis kimutatható az a tény, hogy a keresztyén vallásos tapasztalat a tudomány megállapított szilárd igazságaival ellentétbe nem juthat. íme így jut a pozitív theologia Krisztushoz. Előfizetőinkhez! Maholnap féléve, hogy az EVANGÉLIKUS LAP vidékre, új szerkesztő kezébe került. Az, amitől magam is tartottam, mások is óvtak, nem köszöntött be: a lap nem halt bele, sőt meg sem sínylette a költözködést. Önzetlenül és kitartóan dolgozó munkatársai nem hagyták cserben. Régi előfizetői közül alig egy páran maradtak el. A lap új olvasóinak a száma pedig nagyobb, mint amennyire a legvérmesebb reménykedés óráiban számítani mertem. A bizalmat és a támogatást mindenkinek hálásan köszönöm és azt továbbra is bizalommal kérem, hagy szükség van ezután is rá. Az EVANGÉLIKUS LAP még mindig nem az, aminek én látni szeretném. A terjedelme nem megfelelő, értesülései nem teljesek és kimeritőek, az éra még mindig magas, Amin lehet, segítünk s lassanként majd csak beletanulunk a lapszerkesztés művészetébe. Azonban vannak olyan hiányok, melyeknek eltüntetéséhez pénzre s a lap barátainak fokozottabb támogatására van szükségünk. A lap terjedelmét csak úgy tarthatjuk fenn s növelhetjük, — amire pedig nagy szükség van, mert vannak értékes cikkeink, melyek hónapok óta várnak a közlésre, — hogyha a lap előfizetőinek a száma megszaporodik. Ha minden előfizető egy újat szerez, akkor nemcsak hogy a lapot jelentethetjük meg 12 oldalon, hanem munkatársaink munkájának a honorálása is módunkban lesz. Ha mindenki két új előfizetőt toboroz, akkor meg az előfizetési árat is leszállíthatjuk. Ez nem is olyan lehetetlen dolog. A mi egyházunk szervezete megköveteli, hogy nemcsak a lelkészek, hanem a többi egyházi tisztviselők is tájékozottak legyenek s tudják mi történik az egyházban, egyházi ügyeink minő stádiumban vannak. A lelkész megnyerheti a lap olvasójának az egyházi felügyelőt, egyházának intelligensebb tagjait, ahol pedig a felügyelő fizet elő az EVANGÉLIKUS LAP-ra, ajánlhatná azt lelkész-elnöktársának. A lapon a legkisebb jóindulat és támogatás is sokat segít, különösen hogyha abban minél több előfizetője s barátja részesíti. Azért kérjük lapunk olvasóinak a jóindulatát, a hátralékosoktól az előfizetési díjak beküldését, az előfizetés megújítását, különösen pedig kérjük lapunk ajánlását, új előfizetők szerzését. Egyházunk szégyene volna, hogyha csak hivatalos pénzből készüli ingyen lapokat tudnánk fenntartani, hivatalos támogatás nélkül, függetlenül fennálló lapjaink pedig csak tengődésre volnának kárhoztatva. Az EVANGÉLIKUS LAP felé fordult bizalom azt sejteti, hogy ennek nem kell okvetlen így maradnia. Olvasóink jóindulatán múlik, hogy ez a remény valósággá váljon I A lap anyagi támogatásán kívül még egyre kérem lapunk barátait és jóakaróit s ez az, hogy ne csak olvassák a lapot, hanem véleményük megírásával, hírek, tudósítások küldésével támogassák a lapot és a szerkesztőt nehéz munkájában. Egy-egy hir, rövidke tudósitás megírása alig kerül valami fáradtságba, a lapon mégis sokat lendít. Az ilyesmit ne bízzuk másra, ne várjuk, hogy a „sajtó majd tudomást szerez róla,“ hanem Írjuk meg magunk, még pedig halogatás nélkül. A mi egyházi lapjainkhoz nem dűl a pénz, hogy egy csomó vidéki lapot, állandó tudósítót tarthatnának, akik a szerkesztőség fülei és szemei volnának az ország minden tészében és végén. Az egyházi lapokkal szemben az evangélikus sajtóiroda tudvalevőleg szintén nem funkcionál, igy rá vagyunk utalva e téren olvasóink támogatására is. Hosszúra nyúlt kérelmemet azzal végzem, hogy továbbra is kérem e sorok valamennyi olvasójától az EVANGÉLIKUS LAP támogatását. A mögöttünk levő félév a bizonyságunk, hogy az EVANGÉLIKUS LAP tanul, halad, igyekszik olvasóinak minden jogos igényét kielégíteni, az eddig élvezett bizalmat megszolgálni és arra törekszik, hogy magát a további támogatásra is érdemessé tegye. fiagybörzsöny. SZIMONIDESZ LAJOS felelős szerkesztő', laptulajdonos.
