Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1914-06-20 / 25. szám

2. oldal

Evangélikus Lap. 25. sz.

1914. junius 20.

Hát megvallom őszintén, ezt a logikát furcsának, sőt az egyház elleni merényletnek tartom, aminőnek nem szabad telnie sem egy „positiv lutheránustól,“ de még egy szociáldemokrata, liberalis, vagy modernista lelkésztől sem. Mert merényletnek tartom azt az eljárást, hogy megadjuk a lehetőségét annak, hogy egy „laza erkölcsi felfogású“ lelkész jámbor istenfélő „igaz hitű lutheránus“ gyülekezetben állást kapjon, sőt arra ilyen embert egyenesen rászabadítsunk.*

Kérdem, nem szent kötelessege-e egyházunknak, hogy „a laza erkölcsi felfogást“ valló s aszerint élő embereink, lelkészeink elől egyáltalán elvágja annak az útját, hogy továbbra is hivatalukban maradjanak? Nem akképen, hogy a discretionalis jognál fogva egy uj pályázatnál ne „kandidáltassanak“, hanem, hogy egyenest megfossza őket hivataluktól?! Erkölcsi fogyatkozásban lévő lelkész egy pillanatig sem tűrendő meg hivatalában! Ehhez nem kell discretionalis jog. De nem kell ahhoz sem, amit az „Evang. Örálló“ 21-ik számában olvasunk: „a discretionalis jog megadása nélkül csodagombák is teremhetnek. Egy elvakult, tájékozatlan, magára hagyatott egyház fegyházviselt vagy más erkölcsi fogyatkozásokban, társadalmilag megbélyegzett, erkölcsökben megsebzett egyént választhat Isten igéjének hirdetőjéül — de megválaszthatja az evangelizált egyháznak egyenes, megrögzött ellenségét, megrontóját, Antikrisztusát is.“ Nem kell, mert hiszen az ilyen erkölcsi defektusokról egyenest a törvény mondja ki, hogy birtokosuk hivatalában meg nem maradhat.

Eddig nem volt discretionalis jog s vájjon lel- készi karunk szaturálva van-e ilyen disz jelzőkkel felruházott elemekkel?! Ha igen úgy ez oly megdöbbentő valami volna, ami igazán gondolkozóba ejthetne bennünket: van-e egyáltalán jogosultságunk a magas paripára ülni s onnét erkölcsöt prédikálni, mikor magunk is erkölcsi hiányban szenvedünk valamennyien, amiért az ilyen elemeket eddig megtűrtük kebelünkben s nem tettük lehetetlenekké őket.

Nem „discretionalis jog“ kell ide, hanem törvénybe iktatása annak, ki alkalmatlan a papi hivatalra és ki nem.

Ennyit a „laza erkölcsi felfogású“ lelkészekről! De visszatérek ahhoz a bizonyos „positiv“ és „liberális“ hithez.

Az egész idézett cikket kétségkívül „positiv“ hitü irta, aki remegve irtózik a modernista, túlliberális lelkészektől s ezek romboló munkájától.

Hát jöjjünk csak tisztába a fogalmakkal és kérdezzük, melyik áll közelebb ahhoz a Krisztushoz, annak felfogásához, kit mindkét irányzat hívei példaképüknek, mesterüknek tekintenek, ahhoz a Krisztus*A „laza erkölcsi felfogású“ kitételt szószerinti értelmében veszem. ne;n akarván még sem feltételezni, hogy a cikkíró ur szerint ez minden „liberális“ emberre ráülhessék.

hoz, kinek örök igehirdetése az evangéliumokból hüvelyezhető ki, szigorúan elkülönítvén bennük az általa s a róla mondott dolgokat, az irók, az evangélisták egyéni felfogását is számba vevén.

Mi volt Jézus igehirdetésének tárgya? Az Isten országa s az, hogyan lehet ez Isten országa polgárjogát elnyerni? Térjetek meg, legyetek tiszta szivűek, békességre törekvők, szelídek stb. Imádd Istenedet, szeresd őt teljes szivedből teljes elmédből, szint azou- kép felebarátodat is. Nem mondja: hidd el ezt, meg azt ;nem állít fel dogmákat csak egyetlen egyet: szeress. S mi sem áll távolabb tőle, mint maga a legaprólékosabban kidolgozott egész christologia, me.yről H \r- nack nagyon helyesen jegyzi meg, hogy „egyáltalán nem tartozott a jézusi igehirdetésbe.“

Ha most már tekintetbe vesszük az idők folyamán kialakult keresztyén egyházakat, azok dogmarendszerét, az első pillanatra szemünkbe kell hogy tűnjék az óriás különbség, mely Jézus, az általa hirdetett dolgok s az egyes egyházak tanfelfogása között fennáll.

E tekintetben különbség az egyes egyházak között csak anyiban van, hogy egyik jobban távolodik el Jézus tanításától, mint a másik. Hogy mindegyik eltér: az evidens.

Most már mégis melyik felfogás áll közelebb a Kri ztushoz: orthodox vagy mondjuk: positiv (mert hisz ez úgy látszik kedveltebb kifejezés! ?) vagy a liberalis felfogás ? Az, mikor tudatosan, vagy tudatlanul olyan dolgokat állít s helyez a keresztyénség, mint Jézus Krisztus tanításainak középpontjába, melyek ellen kétségkívül ő protestált volna leghatározottabban miként sejtetni látszott egyenes és nyílt kijelentésével: nincs jó csak egyedül az Isten; — vagy pedig a liberalis theologia, mely a történeti fejlődés alapjára helyezkedve megtudja érteni a kifejlődött keresztyén vallás s a jézusi vallás lényegét s élénk határvonalat von a vallásos tantételek, mint alakjukban örök változásnak alávetett emberi müvek s a vallás mint istenben való élet között?!

Az egyik felfogás kétségkívül nagyobb súlyt helyez az elhivésre, mig a másik a megértése. Ott anathema lebeg folytonosan az ember feje fölött, ha egyes tételek felett tán az elme gondolkodni, vagy pláne — horribile dictukételkedni is mer; — itt egyenest szent kötelességévé van téve: értsd, ismerd meg azt, kit példaképednek akarsz választani s kell is, hogy választd.

Jézus egyházi értelemben vett dogmát nem ismer, annál többet az orthodoxismus, sőt mentői szigorúbb az, annál inkább növekszik egyes dogmái fontossága is hívei szemében. A liberalismus szinte nem ismer olyan dogmát, melyet vakon el kellene hinnie, mint Isten diktálta szent megmásíthatlan szabályt. Helyt ad eszének is, mely semmi olyan dolgot el nem fogad, ami a józan felfogással ellenkezik.

Már a fennmondottak is élénken bizonyítják,