Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-06-13 / 24. szám
4. oldal. Evangélikus Lap. 24. sz. 1914. junius 13. meg nem haladja, rendes lelkészének 100 korona és az egyházközségek, melyeknek lélekszáma az ezeret meghaladja évenként 200 korona iroda általányt köteles fizetni. Az az egyházközség, mely erre képtelen, a lelkészalapból kérheti ezen irodaáltalány megtérítését. Fentartották az egyh. alkotmány azon rendelkezését, hogy egyházi adót csak akkor lehet kivetni, ha az egyházközség jövedelmei a szükséglet fedezésére nem elégségesek. Ha valamely egyházközségben az egyházi járulékok önkéntes megajánlásának rendszere áll fen és valamely egyháztag a járulék önkéntes megajánlását megtagadja, a közgyűlésnek jogában áll az illető egyháztag járulékának kötelező megállapítására. Az egyházközség eddigi adórendezését továbbra is megtarthatja. Ha azt meg akarja változtatni, önkéntes adózás helyett a kötelezőt, személyi adó mellé a pótadót akarja behozni, ezt csak külön e célra egybehívandó közgyűlésen teheti, amelynek határozata ellen minden egyháztag felebbezéssel élhet az egyházmegyei közgyűléshez. Az egyházi adó lehet: személyi adó és pótadó. Elsősorban az előbbit kell alkalmazni és csak ha az a szükségletet nem fedezi, köteles az egyház pótadót kivetni. A személyi adó minimuma egy korona, maximuma 200 korona. Személyi adót ott kell csak fizetni, ahol az egyháztagnak rendes lakhelye van. Ha több lakhelye van választhat, de azt előre be kell jelentenie. A pótadó kivetésének alapja az állami egyenesadó. Nagyságát a szükséghez képest az egyházközségi közgyűlés állapítja meg, de az egyes egyháztagra nézve a személyi adó beszámításával 500 koronánál több nem lehet. Máshol lakó egyháztagok adója fele összegben veendő számításba. Ebben az esetben az egyházi pótadó összege 200 koronánál nagyobb nem lehet. Az egyházi szükségletek két harmada a személyi adó- és egyharmada a pótadó alapján fedezendő. Az egyházközség azonban az egyházmegyei közgyűlés jóváhagyásával ettől eltérőleg állapíthatja meg az arányt. A terményekben járó illetmények megválthatok, de a megváltás iráni történi megállapodás a hivatali utódot nem kötelezi. Az egyházi számvevőszékek hatásköre fenta tatott. Az egyházi közalapból szóló fejezétben elhatározták, hogy ebből fedeztessenek a püspöki másodlelkészek és irodavezetők, továbbá a hitoktatók és kántorok, missziói lelkészek és a horvát-szlavon lei- lelkészeknek az egyetemes gyűlés által megállapítandó korpótlékai, amennyiben ezek más helyről nem élveznek korpótlékot. A közalapba fizetendő egyházközségi járulék félszázalékról másfél százalékra emeltetett, ebből azonban a közalap egy százalékot a lelkészalapnak kiadni köteles. Nagy vitára szolgáltatott okot a lelkészfizetési kérdés rendezése. Miután az április havában tartott ülésen Gyürky javaslata amint, tudva van egy szótöbbséggel fedezet hiánya miatt megbukott, Gyürky ezt a javaslatot módosított alakban mutatta be, amely ugyancsak a cs.dádipótlékra van fektetve, és amely szerint a 268000 koronára rugó fedezet egy 3 százalékos pótadóból lenne beszerzendő. Gyürky azzal mutatta be javaslatát, hogy ezt maga sem tartja kivihetőnek és azt leginkább csak azért készítette el és kívánja a zsinat elé terjeszteni, hogy a bizottság egy részt feladatának eleget tegyen, másrészt ki legyen mutatva, hogy nagyobb pénzbeli áldozat nélkül a cél meg nem valósítható. Ezzel szemben Vargha, Schleiffer és Magyary azon szempontból kiindulva, hogyha már a Gyürky által tervezett alkotás a fedezet hiánya miatt meg nem valósítható, ne ejtse el a bizottság teljesen a lelkészek anyagi helyzetének javítására irányuló akciót, hanem iparkodjék az elérhetöt megvalósítani^ mert minden lépéssel, amely előre történik, az ügyet közelebb viszik a megvalósításhoz. Azt indítványozták tehát, hogy az egyetemes egyház múlt évi 138. sz. határozatával már megalkotott lelkészsegélyezési alap fejlesztessék, és az egyh .zközségek köteleztessenek rendes lelkészeknek évenkint egy 100—200 koronát kitevő irodai átalányt fizetni. Az elnök, hogy ezen hozzá már előbb beküldött indítványok konkrét alakot öltsenek, az egyetemes gyűlés által már megállapított szabályzatot alapul véve, kidolgozta azt a javaslatot, amelyet az alábbiakban közlünk. Ezen javaslat Gyürky és 4 társa részéről a leghatározottabb ellenzésre talált, de végre is a bizottság tagjainak megoszló szavazatát (öt, öt ellen) az elnök döntötte el a javaslat elfogadásával. Az elnök azon javaslata, hogy a nevelési pótlékon felül szegény lelkészeknek is adassék körülbelül 60000 korona évi segély, valamint Vargha indítványa, hogy a lelkészek a korpótlék bizonyos százalékát fizessék be a lelkész alapba, többségre nem tett szert. Kétséget nem szenved, hogy a bizottság által . elkészített javaslat semmiképen sem tekinthető a lel- készi fizetésrendezés megoldásának, de ha fontolóra vesszük, hogy ennek elfogadása esetén minden lelkész az eddig ingyen végzett irodai munkáért némi jutalmat kap és 376 lelkész gyermek évi 300 korona nevelési pótlékban részesülne, ez még sem tekinthető oly alkotásnak, amely „a zsinathoz méltó“ nem lenne. A lelkészalapról szóló törvényjavaslat szövege ekként lett a bizottság által megállapítva: Törvényjavaslat a lelkészt alapról. !• §• A zsinat az egyetemes közgyűlés 1913. évi 138. sz. jegyzőkönyv pontja szerint létesített lelkészsegélyezési alap fejlesztését szükségesnek találván, eziránt a következőkben rendelkezik.
